Exaltatio

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
.
Az igazság nem mondatokban rejlik,
hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik,
hanem az összhang állapotában.

 

Holdfényfilmelőzetes

.
Weöres Sándor: Gyengédség
.
Úgy szeretlek, úgy,
mint a nádzúgást az éj.
Hadd becézzelek,
ringatnálak hajnalig...
Nem mondod hogy rossz vagyok?
.

 

 


"úgy, amint két-kézzel megfogadhatod"

 



Weöres Sándor: A nő


A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy !
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

"Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.


Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Fényben

 

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,
és nem az, aki látja a tengert.
/Weöres Sándor/

"S vigyázz..."

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Hang, visszhang

Weöres Sándor: Nyári este

 

Nyáresti visszhang..

Tükrös testünkben....
bizonyosság-biztonság.
Mélyből fénylő csend..

/solus/................

 

 

59

 

Nagy László - Ki viszi át a szerelmet..................................József Attila: Áldalak búval, vigalommal

 

 

Szécsi Margit: Úgy néztem

Weöres Sándor: Galagonya...........................................................József Attila Tedd a kezed

 

 

m

Köszönöm

"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret." /Erich Fromm/

.

Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.

.

Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak

Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.
.
Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.
.
Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malom kerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.
.
Köszönöm a szél jó ízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.
.
Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.
.
Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.

"nem marunk ha te se marsz"

Weöres Sándor: MACSKA INDULÓ

Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyauúu!

Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyauúu!

"agyon marjuk a kutyát"

Weöres Sándor: MACSKA INDULÓ

Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyauúu!

Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyauúu!

"Csíjja, csicsíjja"

Weöres Sándor: Altatódal

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!
.
Hold-lepte úton,
Csillag-lepte úton,
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.
.
Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!
.
A nagyfülu kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorrú kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?
Rózsa-szál, mályva-szál
Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
Addig jó, míg szundikál..
.
Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!
.
.
.
.
.
.
.

"Van néha olyan pillanat"

Weöres Sándor: Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
.
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
.

MűvészVilág - Lóránt János Demeter

"a Semmi partján majd erős neveddel köszöntöm a kemény halált, anyám"

Weöres Sándor: Anyámnak

Termő ékes ág,
te, jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely
hajnal harmatával
telt kehely,
.
benned kaptam
első fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
.
én s nem-én közt
nem volt mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
.
Álmom öbleidbe
újra visszatér –
álmom öbleidbe
újra visszatér!
.
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,
.
szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
.
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,
.
a kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
.
Így tűnődtem:
“Mért szült, mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
.
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
Mért nem tett a hóba
inkább engemet!”
.
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rádtalált,
.
férfi-szívem
a szívedre rátalált,
megköszön most
percet, évet és halált.
.
Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
.
Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
.
Majd ha cseppig átfolyt
rajtam mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

Kosztolányi Dezső: Anyám

Ki a halált legyőzted hajdanán,........
te életet adó, legtitkosabb nő,...........
a Semmi partján majd erős neveddel
köszöntöm a kemény halált, anyám.

m

 

.
Nincs seb, mi egyszer
korral be nem forr,
nincs múlhatatlan
baj, veszteség.
Nyugodj, te lélek,
bár szivet szívről,
sok közös jóról
a sír letép.
Lásd, ég a napfény,
elmúlt a zápor,
friss rózsa rebben,
időnk de szép!
Ne csüggj erősen
munkán, szerelmen;
tán volt barátod
leled meg épp,
hol egy válasz
létre, halálra. —
S senki se bánja,
siratja, áldja
sokáig lényed
.
Fordította: Tellér Gyula

 

"Magnolia rejtekében"

.
Elszállingózott már a többi asszony…
Elmentek – benned többet nem fürödnek,
Ó, Okavango, Okavango!
.
Elhagytak – néked többé nem dalolnak…
Egymagam állok kavargó vizednél,
Ó, Okavango, Okavango!
-

*

Ragyogóm
Napraforgótányér-mosolyú
Aranyarcoddal halványítod a Napot
Tengerszín szemed irányítja
Hazatérésükben a csillagokat
Simogatásod hozza a tavaszi szellőt
Lázas homlokom mögé
Te igézed az álmot
.

*

Szájára tsókot adni,

Aztán belé karolni,

Ő véle kertbe futni,

Virág ágyásra vonni,

Hamar melléje dőlni,

Madár-zaj Edenében,

Magnolia rejtekében.

Kissé ő tűle félek,

Tenném, de nem merem még.

Talám mortzoska lenne;

Nagyon félek magamtúl,

Talám heveske lennék.

Pátzinban, 1812. Julius.

*

A gondolatindító

"s tenger ragyog szivemben"

Weöres Sándor: Familia

Édes bogyót, csorgó húsu gyümölcsöt,
sok tarka játékot, öröme szemnek-kéznek,
tapasztaló összesimulást, mosolygó csókot
holnapra is hagyjatok gyerekek! késő este van.
.
Tücsökdal szőttesén madárfütty kacskaringók, és ti álmodtok
illatos fűvel bélelt lepedőn, holdfényben villogó párnán.
Majd sorra járom szobáitok, s alvó arcotok fölött
megcsókolom a levegőt s tenger ragyog szivemben.

Átjáróban - 40 év után

Weöres Sándor: Majdnem szonett
.
Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.
.
Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.
.
Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.
.
Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...

"tündérek és manók visszfénye"

......74

Weöres Sándor: A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
.
Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
.
Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
.
Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.
.

Lepkeszárnyam tárom, egy, kettő, három!
Bárki keres, ha elalszik, rögtön megtalálom!
Csukott szemmel látod: otthonom az álmod.
.
Otthonom az álmod, tündefényem látod.
Álmaidban teljesítem három kívánságod:
Egy..., kettő..., három...! Lepkeszárnyam zárom.

Szabó Lőrinc: Példázat a lepkéről a szépasszonyoknak

I.

Szép vagy, kis lepke, szép s finom.
Egy kis ég szállt le szárnyadon.
.
Egy kis szárnyas tündériség
cikázik benned szerteszét.
.
Merengő, édes pillanat,
a tündérek rokona vagy,
.
mint némely földi asszonyok,
szépek, gazdagok, boldogok,
.
kik nem ártanak senkinek,
csak díszítik az életet
.
s akiknek semmi közük e
mocskos föld nehéz, fekete
.
harcaihoz, bűneihez.
Két szárnyad ragyogva evez
.
az arany napban, ringat a
méz, harmat s illat mámora,
.
a könnyűség, a tisztaság,
az álom és a túlvilág.

II.

Szép tündér, látom sorsodat,
nemcsak az vagy te, ami vagy.
.
Nemcsak ártatlan és tudatlan,
bűnös is vagy te akaratlan.
.
Bűnös vagy abban, ami nem vagy,
abban, amiben bűntelen vagy:
.
apáidban, gyerekeidben
bűnös, bűnös hetedíziglen.

III.

Irgalmazzon neked az Isten!
.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene /282-283./

282. Idétlen parancsok

A szép nőt csak könnyebb meglátni; csak
gyorsabb, egyszerűbb; a vágy hamarabb
köréje szövi a harmóniát,
köréje azt a titkos glóriát,
mely gyógyít, zsongat, üdvözít s emel,
mihelyt fényének részese leszel.
A szép nőt csak könnyebb kívánni; csak
kényelmesebb; hisz kész álmaidat
igéri; bár, hogy szép, hogy gyönyörű,
többnyire ábránd, zsarnok, kényszerű,
nem a tiéd: tündérek és manók
visszfénye benned, illusztrációk
emléke tán, s mozgásé, szemeké,
ki tudja milyen villanásoké,
melyek idétlen irányítanak.
A szép nőt csak könnyebb szeretni; csak
gépiesebb és közönségesebb.
Az édes őrület másból ered.
.

283. A legfőbb boldogság

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, –
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.
.

.

Johann Wolfgang von Goethe: Boldog vágyakozás

Most a bölcseknek beszélek,
mert a többi gúnnyal vár itt:
akkor élet csak az élet,
hogyha lánghalálra vágyik.
.
Szerelemnek estje, melyben
nemzettél, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.
.
És egy percig sem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kivánság elragad már,
föl, magasabb rendü nászra.
.
Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbüvölve,
s már a láng elégetett.
.
És amíg ez nem tiéd:
élet a halálban –
bús vendég vagy, nem egyéb,
földön és homályban.
.
Fordította: Vas István

kép és könyv :)

85. Ünnepi Könyvhét 2014 Budapest

"szél víz föld"

Weöres Sándor: Dob és tánc

csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény
.
lombban kő
csönd köve
kövön fény csöndje
kőben csönd béke
kő békéje béke köve lombban
csönd fényes béke
kő lombban fény
.
kút csöndje fű
kútra hajló béke csönd
kút békéje inda
fű inda kő
lomb hintája kúton
fény ingája kútban
csönd dajkája
....... csepp
....... csepp
kút cseppje
cseppek csengő csöndje
csönd cseppje fény
kút habja kő lombja
fény csöndje béke
.
szél víz föld
kis patak irama
fény halmai
föld keblei
kút karjai
kő lábai
víztüdejü szél
lombtorkú csönd
fűruháju fény
kőarcú béke
.
reggel
dél
este
éj
hajnal karéja
dél sziklája
alkony karéja
éj sziklája
csönd
béke
fény hímzése
hab szövése
szél fonása
füst rovása
tűz írása
örökös szálak verejtéke
orsó
koporsó
....... kop
....... kop
harkály
óriási csönd órája
sok külön kis csönd ingája
kövön gyík
fénylő néma bálvány
.
béke veled
szeretőd lappang
virágzó ág rejtekében
párod rejlik
minden kapu hajlatában
rend
ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje
fényes ünnep ága lengj
ima irama
unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke

"Hogy az édes a kesertől / Még jobb ízt vehessen."

Vörösmarty Mihály: Ártatlanság köntösében…

Ártatlanság köntösében
A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.
Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.
E kettőből úgy keverjen,
Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
Ápoló kegyének.
Tartsa meg őt továbbra is
Gondja gyermekének.


Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,

ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő

.

"Around thee blaw, around thee blaw"

Robert Burns: O Wert Thou In The Cauld Blast

Robert Burns: Ha mennél hideg szélben / Oh wert thou in the cauld blast

Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!

S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!

Weöres Sándor

 

"Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég"

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten. ........................................................................................Weöres Sándor
Elhull a nyári ének, ........................................................................................1913.06.22-1989.01.22.
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.                                                                                 Szász Endre: Álmodozó

 

Jean Sibelius - Valse Triste Op. 44

 

 

Babits Mihály: Kép egy falusi csárdában

Csárdába falakon
olykor
láthatsz, ha falukon
bolygol,
.
s únt szemed elmereng
bor közt,
ily képet, mely dereng
por közt,
.
por között, mely keni
jócskán,
ily képet csüggeni
ócskán:
.
Közepin klasszikus
bolt áll,
bolt alatt koszorus
oltár,
.
oltáron glória
fény ül,
bús allegória
széllyül,
.
magas Hungária
gyászban,
Kossuth, igaz fia
lázban,
.
Petőfi önerét
mártja,
ujjal a hon nevét
áldja,
.
- mily erő, mennyi láng,
jellem
zsarnok Ausztriánk
ellen -
.
Fenn: lebegő ölyű,
bús ág,
nagy térdű, bő ölű,
múzsák. -
.
Csitt, mindez ponyva ma,
dalnok!
jó bajtárs lett ama
zsarnok.
.
Múl az év, múlik a
láz is,
szent ügyük már csupa
frázis.
.
S mi harcok anyja volt
nemrég,
ma csak egy lanyha holt
emlék.
.
Új év jön és fakad
új láz
az idő harcokat
ujráz.
.
Ádázabb viadal
buzdul,
ó, mennyi fiatal
pusztul!
.
Raj jön a tavalyi
rajra,
új kép a falusi
falra.
.
Azt is majd por keni
jócskán
s búsan fog csüggeni
ócskán.

 

.
Még áll a domb s én állok a felett,
Játszik velem bűbájos képzelet.
.
Csekély a domb, alig emelkedő,
Ormán csak fű, nem a bérc fenyve nő.
.
Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye
Egykor magát mulatta volna véle,
.
Midőn a porba' játszván, mint szokott,
Fövényből a pusztán csibét rakott.
.
Vagy mintha ember hányta volna nemrég...
Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!
.
Hogy épen e halmon verette sátrát
Honunk szerzője, diadalmas Árpád!
.
Innen tekinte szét uralkodó
Szemekkel a vitéz honalkotó.
.
Le a Tiszáig, melyen túl ama
Berek sötétül, a táj karama,
.
S le Alpárnak, hol a kevély Zalán
Földönfutóvá lesz... holnap talán!
.
Ma még a zászló mind nyelére függ,
Ma még a harclovat békózza nyűg;
.
Békén legelnek a halom körül,
Ropogva, mint láng, mely avarba dül.
.
Egy ménes ez, egész a látkörig,
Hol a nap fénye játszva megtörik.
.
Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak
Elszórva mindenütt, - s a dali bátrak,
.
Mint a köpűből méh, ha rajt ereszt,
Körüldongják a szellős ereszt.
.
Itt ősi dal zeng bujdosó Csabárul,
Bús vígalomban a szív öble fájul;
.
Ott kancatejnél, mely borrá megerjed,
Harsány mulatság nyers lármája gerjed,
.
Mig ösztörűfán egy-egy vizsga kém
Függ, mint árboc fölött hajóslegény,
.
Vagy egy vezér, a hadnak pásztora,
Vágtat s nyomán fölkél a föld pora.
.
Megszólal egy kürt napnyugat felé,
Csatára hívó - ez a Lehelé...!
.
Nem, nem, - csak a szomszéd Abony vagy Törtel
Kanásza múlatá magát a kürttel.
.
Gulyát növel a tábor helye s ők
Alusznak régen, a honkeresők.
.
De te virulj lábuk nyomán, Tetétlen!
Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten.
.
Hogy a kaszás ha egymást sarkalá,
Kövér rend dőljön a csapás alá.
.
Terhes kalászok habzó aranya
Borítsa földed, - s a csinos tanya,
.
Mely ott fehérlik zöld fasor megett,
Hordjon magán jólléti bélyeget;
.
Körözze mindég színe-telt majorság,
Hogy lássa hasznát Isten, ember, ország, -
.
És álljon a domb, a multak jele,
Kímélve bánjon a vész is vele.
.
(1855 ápr.)

Dalok

Nick Cave & The Bad Seeds - Henry Lee

Nick Cave & The Bad Seeds - Henry Lee

Weöres Sándor: Kihajolni veszélyes

Nem párnán csak fapadon,
zötyögtem a vonaton.
Kihajoltam ablakon,
szél elvitte kalpagom.
.
Most a kalap merre jár,
tán elnyelte a mocsár.
Kívül belül csupa sár
nádországban béka vár.
.
Vagy a réten szabadon,
bukfencezik szilajon.
Pörög, mint a szélmalom,
gyors ügyes, mint a majom.
.
Forgószélbe pöndörült,
és az égbe fölröpült,
telihold fejére ült,
és nézi az égi űrt.
.
Ámbár az is meglehet,
ráleltél te és viszed,
de fejedre nem teszed,
olyan ócska viselet.
Kurzor a képre, várj kicsit, majd kattints :)
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Filozófia

Támpontok

napfényes

"Ma én szeretnék minden
szavak tudója lenni
Rád teríteném a legszebbeket"
 
/Pethes Mária: Magamra álmodom - részlet/

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

A forrás

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő