"Mintha minden kétfele szakadt volna"

.

Ted Hughes: Varjú feketébb, mint valaha

Mikor Isten, elundorodva az embertől,
Az ég fele fordult,
És az ember, elundorodva Istentől,
Éva fele fordult,
Mintha minden kétfele szakadt volna.
.
De Varjú Varjú
Varjú egybeszögelte őket,
Egybeszögelt eget és földet -
S az ember jajdult, de isteni hangon,
És Isten vérzett, de emberi vérrel.
.
Akkor megnyikordult ég s föld eresztéke,
Üszkös lett és büdös -
Megválthatatlan rémség.
.
Az agónia nem enyhült.
.
Az ember nem lehetett ember, se az Isten Isten.

Az agónia

Nőtt.

Varjú

Vigyorgott.

Kiáltva: “Ez az én teremtésem.”

S lengette önmaga fekete lobogóját.
-

Fordította Tótfalusi István

Misztérium

 

 

 

Léptünk neszez csak

erdő avar szőnyegén:

Elomlik a csönd.

...

.........../solus/

 

 

 

+ Franz Schubert: Szerenád

"Lelkemben patakok zuhognak"

 

Áprily Lajos: Tavaszi vizek
.
Zsong a szigetcsúcs barna berke,
a harkály részegen nevet.
Az ifjú nap: Dávid, leverte
a lomha Góliát-telet.
.
Állok a vadvizes tavaszban,
bódít a szagja, mint a bor,
kedvemben egy füttyös kamasz van,
aki voltam valamikor.
.
Vizek futnak, jegek ropognak,
dudorászom, kurjongatok –
Lelkemben patakok zuhognak,
patakok, patakok, patakok.

"Légy üdvöz, lelkem van veled"

Hölgy az egyszarvúval

 

Rainer Maria Rilke: Az angyali üdvözlet

Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.
.
Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.
.
Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.
.
És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgylehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.
.
Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...
.
Ámde te vagy a Fa.
.
Garai Gábor fordítása


"Hasítsd fel selyemingem"

Sebő Ferenc - Nagy László: Sólyom-ének /Kórus/

 

Ó, szállj le ide sólyom,
ó, szállj le ide sólyom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom.
.
Te sólyom, aranycsőrű,
te sólyom, aranycsőrű
te sárga, sárga, sárarany körmű,
te sárga, sárga, sárarany körmű.
.
Hasítsd fel selyemingem,
hasítsd fel selyemingem
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem.
.
Ha élek, veled éljek,
ha élek, veled éljek,
ha égek, égek, égjek el érted,
ha égek, égek, égjek el érted.


Milyen ostoba, szégyenletes, siralmasan-nevetséges, szánalmas a  féltékenység diktálta cselekvés! :(

"mily messze volt ugribugri gyerekkorában mindegyik kedves kis testvér"

.

Szabó Lőrinc: A szép kis borjú a társzekeren

A finomlelkű hölgy csaknem sírva fakadt,
mikor meglátta, hogy a
bádogbélelte társzekér
cigarettázó kocsisa mily
unottan zötyögteti a leütött
kis borjút végig az uccán,
a szép kis borjút, aki ép
olyan idős, mint az, amelyik
csengős mozdulatait valamikor
törölhetetlenül
belerajzolta a falusi
nyaralások emlékébe. – Nagyon
szomorú volt szíve a
finomlelkű hölgynek: – ő
nem hitte, mint a durva kocsis,
hogy az egészben
nincs semmi rendkívüli, – ő
rögtön látta gyermekkora
játszótársát, mind, mind, akivel
együtt nőtt, falun, óh látta, hogy
a többi kedves
kis élet, akinek
ugrándozása ma is oly édesen
rajzolódik ki a régi
hancurozások emlékén, a sok
aranyos kis pajtás valahol
mind eltünt a sanda
igavonókban, átalakult
a másért, erős kocsisokért
dolgozó kényszerben, az eleven
halál alacsony
söpredékében, pedig a
mindennapi eledelt
életével fizető robot
szomorúságától mily messze volt
ugribugri
gyerekkorában mindegyik
kedves kis testvér, a sok
kezdődő élet, melyet valahol
kés és tagló nélkül is
meg kellett gyilkolnia
valakinek, valami
lelketlen hatalomnak, amely
ha nem érzi bűnnek a kés
munkáját, még kevésbé
lát rendkívülit ebben a
lassú gyilkolásban, – óh, a finom-
lelkű hölgy rögtön érezte, hogy
valakinek meg kellett ölnie
bennük valamit, hiszen
csak a kicsontoznivaló
koldusság
maradt meg az élvemaradtak
testében s megnyomorodott
lelkük már csak a jelen
természetes nyomorát
bírja érezni, nem törődve
az isteni-édes
indulással, amelynek
játszópajtás-emléke az ő
finom lelkében oly szomorú
megvetéssel nézi a
bádogbélelte társzekeren
elzötyögő kis holttest fölött
cigarettázó szívtelen kocsist.

"Gyümölcs-illatban fürdenek a légi Szellemek"


77



William Blake: Az őszhöz

 

Ó, gyümölcsterhes és szőlők levétől
Vérfoltos Ősz, ne menj még, ülj le árnyas
Tetőm alatt; itt jó, ha megpihensz,
S hangold vidám sipomhoz hangod, ó, hadd
Libbenjenek az év leányai!
Virágok és gyümölcs dalát dalold.

"A kis bimbó a napra tárja kelyhét
És szerelem fut remegő erében,
Száz virág ring a reggel homlokán és
Dúsan virul az este fényes arcán,
Mígnem a füstös Nyár dalába fog
S fejére tollas felhő hint virágot.

Gyümölcs-illatban fürdenek a légi
Szellemek, s a szárnyas gyönyör a kertben
Kóborol vagy a fákra ül s dalol."
Így énekelt, ülvén, az édes Ősz,
Majd megborzongva felkelt és a dombok
Fölött eltűnt, itthagyva drága terhét.

(Somlyó György)

 

"valakinek valakije"

Jablonczay Lenke

Mit tudom én, hogy élek-e,
van-e létemnek üteme,
madár vagyok vagy bokor,
játékos, bölcs vagy botor.
.
Mit tudom én, hogy te ki vagy,
szirt-e vagy nádszál, ingatag,
s kinek sose volt senkije,
leszel-e hát valakije,
.
valakinek valakije,
kinek sose volt senkije;
Szűzmáriának Józsefe.

/Szabó Magda: Régimódi történet - Dráma/

"ha az emlékeknek valamiféle térbeli létezésük volna"

........

 

Napfény mosolyog

60

"megszoktam már a darócot"

Juhász Gyula: Lázár az égben

Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.
- Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget.

Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.
- Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban.

Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.
- Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet.

Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.
- Köszönöm, az anyámét hallom, ringatva bölcsőm!

Ábrahám kebelében az üdvök üdve vár rád.
- Köszönöm, engedjétek tovább is élni Lázárt!

Átváltozás

Átváltozás

Víztükör vakon,
Vedd szánalom palástom.
Egy...kettő...három.


Egy...kettő, há...rom.
Vedd szánalom palástom.
Nyílj tavasz virág.

/solus/

 

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
.
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
.
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
.
Fordította: Szabó Lőrinc


"Szívembe tőrként döf"

Reményik Sándor: Én most...

Én most ki nem bírom a papi szót,
Templomba járni én most nem tudok,
Szívembe tőrként döf minden ámen
S úgy érzem, rám dőlnek a templomok.
.
A belsőm csupa véres lázadás,
Szeretném sivíttatni az orgonát,
Hogy a boltívek alá törjenek
Sikoltó, rémes disszonanciák.
.
Szeretnék visszadobni minden áldást,
Csak vissza, vissza mind, akár az átkot,
És perelni az Istennel vég nélkül,
Hogy így alkotta meg ezt a világot.

 

 

"fényben viharban pengeélen"

Lator László: Fényben viharban pengeélen

Lányok lányok hajnali szélben
virágok tépett lobogása
micsoda istent mutogat
a távoli erdők rácsa
.
Már ocsúdik a föld nehéz
tagjaiban hígul az álom
Ismeretlen növényeket
nevel az ég a láthatáron
.
Magasságot mélységeket
micsoda erő kapcsol össze
Hagy bírhatnám ki színtelen
szavaitokba börtönözve
.
Az ég áttetsző falait
erős ragyogás veri át
fényben viharban pengeélen
villog a roppant tisztaság

Térden


 


Nemes Nagy Ágnes: Térden

Ne, ne ítélj meg engemet.
Szívemben mindig térdelek.
De nem letérdelek, ne hidd:
föl, föl, föltérdelek.

"íme, csakugyan"

"...ha egy üde és nevető női arc után megfordulok az utcán,
nem az örök Éva, nem az én ellentétem és ellenfelem csábos ereje állított meg, hanem
a csodálkozás és tisztelet, talán irigység is, hogy
embertársam, én-társam, az Isten képére teremtett ember,
íme, csakugyan hasonlítani akar Istenhez:
mosolyog és örül, hogy él."

/Karinthy Frigyes: Capillaria (részlet)/

Exaltatio

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
.
Az igazság nem mondatokban rejlik,
hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik,
hanem az összhang állapotában.

 

Holdfényfilmelőzetes

.
Weöres Sándor: Gyengédség
.
Úgy szeretlek, úgy,
mint a nádzúgást az éj.
Hadd becézzelek,
ringatnálak hajnalig...
Nem mondod hogy rossz vagyok?
.

 

 


Virágok és ... döntés

Kereklevelű harmatfű................................................------...........Éj királynője
/Drosera rotundifolia leaf Darwiniana/................................-----.......-------............../Selenicereus Gradiflorus/

 

*

 

 

 

 

 

 

A kimetszett "balgaságvirág" **
(részlet Hieronymus Bosch: A kőmetszés / A balgaság gyógyítása című festményéből)

 

Tulipán(Tulipa)...................................................................Fréziák az esőben

 

 

 

 

 

 

 

..

........................................Égőszerelem./Silene chalcedonica/

 

 

 

Szavak virággal

Ha jössz, mint szélvész
gyere, s csöndesülj, ha mész!
Égőszerelem.

/solus/

 

-------------------------------------------------------------

*"gaslighting" - jelentése
"az amikor valaki kiprovokál egy érzelmi reakciót,
aztán nagyon higgadtan lecsesz, hogy túlreagálod,
amitől totál zakkantnak érzed magad. 
Egy idő után nem bízol a saját reakcióid hitelességében.
A Gázláng c. Ingrid Bergman filmből ered a jelenség neve,
és tipikusan olyan játszma, amit
manipulatív férfiak játszanak nők elbizonytalanítására."

-------------------------------------------------------------------

** balga, balgaság - jelentése:
Balga: a bolond szónak szelídített értelemben rokona,
másképp bohó, bolondos, kinek nincs helyes esze,
ki szavaiban és tetteiben nem valami szarvas hibájú,
de mindenesetre bal, helytelen fogásokat tesz, 
tájejtéssel: balókás, balustyán, 
köznépiesen: balfasz.

Balgaság: esztelenség, oktalanság, bolondság - szelídebb értelemben.
és még:
szamárság, hülyeség, ostobaság, badarság, butaság, csacsiság,
baromság, balfaszság, marhaság, botorság, ökörség, csacskaság

-------------------------------------------------------------------

 

Fodor Ákos: Döntés

"Úgy döntöttem, hogy ma cingár leszek!” – mondta a Cingár.

„Hát eddig?!” – kérdezték Mások.
„Hát tegnap?!” – kérdezték Egyesek.

„Eddig csak úgy- voltam cingár, most meg akarom is immár!”

(Sokszor van, hogy nem a tények: csakis a Döntés a lényeg…)

 

"úgy, amint két-kézzel megfogadhatod"

 



Weöres Sándor: A nő


A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy !
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

"Barátom, drága, szerelmes barátom"

 

József Attila: Nem én kiáltok

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

1924 első fele

.

My Valentine


"Siralmas énnéköm"

Bornemissza Péter: Cantio optima = Nagyon szép ének

"A legnagyobb ellenkezést kiváltó negyedik kötete „Az ördögi kisírtísek” című fejezete pedig a magyar főurak, és a bécsi udvar egyes beazonosítható személyeinek bűnös harácsolását, kegyetlenkedését, fösvénységét pellengérezi ki.
...bizottságot hívtak életre, amely elítélte a mű szókimondását. Megtorlásul, még saját nyomdájának elkobzása is szóba került.Pedig a kérdéses leírásokat, esettanulmányokat éppen a rossz megismeréséből fakadó jó szándék vezette, hogy okulásul, épülésül szolgáljanak. /Bornemissza Péter irodalmi jelentősége - Wikipédia/


************

"teljesen meg vagyok elégedve - visszhangozta Švejk olyan szelíd ábrázattal, hogy megtévesztette a stábfoglárt"

"A hadbírói apparátus minden elképzelést felülmúlt. Ilyen bírósági apparátusa van minden államnak, amely az általános politikai, gazdasági és erkölcsi összeomlás küszöbén áll. Az egykori hatalom és dicsőség fényét bíróságokkal, rendőrséggel, csendőrséggel és fizetett besúgók söpredékével igyekszik fenntartani.

Ausztriának minden csapattestben megvoltak a spiclijei, s a spiclik feladták bajtársaikat, akik mellettük aludtak a tábori ágyakon, s akik menetelés közben megosztották velük a kenyerüket.

Az államrendőrség - Klíma úr, Slavíček úr & Comp. - szintén szállított anyagot a helyőrségi fogházba. A katonai cenzúra ideirányította a front és a kétségbeesett otthon közötti levelek szerzőit. A csendőrség még öreg nyugdíjasokat is hozott ide, akik leveleket küldtek a frontra, s vigasztaló szavaikért, az otthoni nyomor ábrázolásáért a katonai törvényszék tizenkét éveket sózott a nyakukba.

A hradčanyi fogházból a motoli gyakorlótérre Přerovon keresztül is vezetett egy út. Ezen az úton haladt néha, szuronyoktól kísérve, egy-egy összeláncolt kezű ember, mögötte kocsi, a kocsin koporsó. S a motoli gyakorlótéren egy kurta vezényszó: "An! Feuer!" S azután minden regimentben és zászlóaljban felolvastatott az ezredparancs, hogy ismét agyonlőttek valakit lázadásért - mert amikor berukkolt, a kapitány úr egy kardcsapást mért a feleségére, aki nem bírt elszakadni tőle.

S a helyőrségi fogház triásza: Slavík, a stábfoglár, Linhart kapitány és Řepa őrmester, akit "Hóhér"-nak is neveztek, megtette a magáét. Hány embert vertek ezek agyon a magánzárkában! Lehet, hogy Linhart kapitány megmaradt kapitánynak a mai köztársaságban is. Kívánom, hogy a helyőrségi fogházban eltöltött idejét számítsák be neki a szolgálati éveibe. Slavíčeknek és Klímának az államrendőrségen beszámították ezeket a múltbeli éveket. Řepa visszatért a civil életbe, és ismét a régi mesterségét űzi: kőművesmester. Lehet, hogy tagja valamelyik hazafias köztársasági egyesületnek.

Slavík stábfoglár a köztársaság megalakulása után tolvaj lett, és ma le van csukva. Szegénynek nem sikerült oly szilárdul megvetnie a lábát a köztársaságban, mint más katonauraknak.

Egészen természetes, hogy Slavík stábfoglár, amikor átadták neki Švejket, néma vádaktól villogó pillantást vetett a jövevényre:

- Na, te is szépen eljátszhattad a jó híredet, ha egyszer idekerültél mihozzánk! Majd mi megédesítjük neked az itteni életedet, fiacskám, mint mindenkinek, aki a kezünk közé került, és a mi kezünk nem olyan, mint a kisasszonyok kacsója.

S hogy a pillantását még nyomatékosabbá tegye, Švejk orra alá dugta inas, vaskos öklét és azt mondta: - Szagold meg, nyavalyás!

Švejk megszagolta, majd így szólt: - Ezzel nem szeretnék az orromba kapni egyet, mert ennek temetőszaga van.

A stábfoglárnak tetszett a nyugodt, megfontolt válasz.

- He - mondta Švejk hasába bökve az öklével -, egyenesen állj, mi van a zsebedben? Ha cigarettád van, megtarthatod magadnak, a pénzt meg ideadod, hogy el ne lopják tőled. Több nincs? Biztos? Ne hazudj, mert a hazugságot büntetjük.

- Hova tesszük? - kérdezte Řepa őrmester.

- A tizenhatosba - mondta ki a döntést a stábfoglár -, az alsónadrágosok közé, nem látja, hogy Linhart kapitány úr ráírta a lapjára: "Streng behüten, beobachten!"?
Majd ünnepélyesen Švejkhez fordult: - Úgy bizony, a gazemberekkel gazemberül bánunk. Ha valamelyik makacskodni próbál, átcipeljük az egyesbe, összetörjük az összes bordáit, és ott hagyjuk fekve, amíg meg nem döglik. Ehhez jogunk van. Mint ahogy azzal a hentessel csináltuk, igaz, Řepa?

- Na ja, elég munkánk volt vele, stábfoglár úr - felelte álmodozva Řepa őrmester -, marha erős teste volt neki! Több mint öt perc kellett, hogy tiporjam, amíg ropogni kezdtek a bordái, és megeredt a vér a pofájából. És még tíz napig életben volt utána. Vannak ilyenek, akiket alig lehet elpusztítani.

- Na látod, nyavalyás, így megy az nálunk, ha valaki makacskodik - fejezte be pedagógiai előadását Slavík stábfoglár -, vagy ha meg akar szökni. Az kész öngyilkosság, amiért különben ugyanilyen büntetés jár minálunk. Vagy ne adj isten, hogy eszedbe jusson panaszkodni valamire, te rohadt, amikor inspekció jön. Ha jön az inspekció, és megkérdi: "Van valami panasza?" akkor te haptákba állsz, büdös, szalutálsz, és azt feleled: "Alázatosan jelentem, hogy nincsen, hogy teljesen meg vagyok elégedve." Na, te köpedelem, hogy fogod mondani, ismételd csak el.

- Alázatosan jelentem, hogy nincsen, hogy teljesen meg vagyok elégedve - visszhangozta Švejk olyan szelíd ábrázattal, hogy megtévesztette a stábfoglárt, s ez őszinte buzgalmat és tisztességtudást vélt felfedezni a válaszában.

- Nahát akkor vetkőzz le alsónadrágra, aztán mész a tizenhatosba - mondta Slavík barátságosan, mellőzve ezúttal a nyavalyást, köpedelmet és büdöset." /Jaroslav_Hašek: Švejk/

****************

Rejtő Jenő letölthető művei

+ Igor Newerly: Egy boldog élet: (Cellulóze-gyári emlék)


"mi vagyunk a virág, az illat, a nap"

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
.
s együtt, egymás partján heverünk; –
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; –
.
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; –
.
vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
.
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc –
.
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.

"Mert ő az én rózsám"

"Persze egy akármilyen járókelő
az én rózsámra is azt mondhatná,
hogy ugyanolyan, mint ti.

Holott az az igazság,
hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien,
mert ő az, akit öntözgettem.
Mert ő az, akire burát tettem.
Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam.
Mert róla öldöstem le a hernyókat
(kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt).
Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is.

Mert ő az én rózsám."

/Antoine de Saint-Exupéry- A kis herceg/

"de tényleg nem, jó, mellesleg igen, minden lehet így / is és másképp, mondom"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Naji HakimThe Embrace of Fire

Tandori Dezső: A jelenléti ívsötét (Triptichon)

I. Mint forró nyárban az alsónadrágok

Mint forró nyárban az alsónadrágok, pizsamaalsók,
zsebkendők, trikók a konyhai kötélen,
véletlen lesodort törölközők, mindig
a legszélsők a fürdőszobai tartón, mint
szélső értékek, lógni a konyhában, nem
tudni semmi újságot, mint, és valóban hogy.
Nem elvonóból nyűtt bot kedv, nem is madár
fortyanások, mégis: hirtelen haragok,
lázongás, minden, hogymintvégremár, és miért,
és miért. És oly hirtelen végük, oly nyugalom száll
meg, egyszerűen mint aki megy, s amit teregetett
némán, nem az, hogy egy cukrászdát evett ki,
nem, hogy egy vendéglőt kiivott volna,
nem, hogy az életfranctudjamijében hitt volna, de
tényleg nem, jó, mellesleg igen, minden lehet így
is és másképp, mondom, csak megy, nem mond
semmit, csak szedi le némán a mosást egy alak
– „én”! – a konyhai kötélről, s hol van
épp, hogy kampót fúrna az ágy fölé, más akármi
fölé, nem is folytatja, mily messze, hogy miért nem hagyja
békén – és mi nem hagyja!-, nem hagyja békén mi, nem, csak
megy, szedegeti némán, és eltűnik, mint a tél
koszvadt tigrise a szedegetésben, másnap újra
a teregetésben, a nadrágokból ki is jön minden, nem is jön,
a pizsama feneke elhasadt, meg kell varrni, oda kell
adni megvarrásra, a konyhában nagy szárazság, zizegnek,
zörögnek a leszedett, mosott holmik, az újak csöpögnek.

"mert vagyok az, aki vagyok, / szeret, aki szeret"

 

Szabó T. Anna: Örökmúlás

Ne mondd, hogy egyszer meghalok,
hidd el, már rég tudom,
hogy jó tempóban haladok
a megkezdett úton,
mert testem eszköz, munkagép,
s a hangom a zeném,
az tart meg csak a szakadék
imbolygó peremén,
vigyázok, le nem zuhanok,
élek, amíg lehet,
mert vagyok az, aki vagyok,
szeret, aki szeret,

egyszerre óvott s kitakart
valóság és csoda,
láttam, az ember hova tart,
de azt is, kicsoda,
szemembe nézz, mert nem zavar,
hogy bántasz vagy dicsérsz,
mert aki tudja, mit akar,
az tudja, mennyit érsz,
és bármilyen mély kútba nézz,
lent látni az eget,
ha tudod, hogy a rész egész,
semmi sem hiteget,

de fényes minden pillanat,
és lélegzik a csend,
a föld felett, az ég alatt,
távol és idebent,
mert minden lélegzet zene,
ha mélyén vér lobog,
ha az öröklét üteme
a testen átdobog,
nem hangszer vagyok: muzsika,
én játszom magamon -

ne mondd, hogy meg sosem halok:
legjobban én tudom.

tükörszilánkkal

Viviszekció

Éles szélű seb,
vérszag - párás remegés.
Hideg tekintet.

/solus/



1. Evidenciák:

A kommunikáció: önmagunk és mások - a világ - megismerésének fontos eszköze.

Kommunikációs (verbális és nonverbális) megnyilvánulásaink, 
akár tudunk róla, akár nem, - akár akarjuk, akár nem,
mindig tükröznek, kifejeznek bennünket, szándékainkat, 
és hatnak másokra, akik azt észlelik.

Kommunikációnknak, akár tudatában vagyunk, akár nem,
mint minden tevékenységünknek, van valamilyen célja, célrendszere (diskurzus-célok, szövegalkotási célok) ;) .
A nyelvnek megvan az a sajátossága, hogy 
vannak olyan eszközei melyekkel kifejezhetjük ezeket a célokat.

Az emberek sokféleségéből adódik, hogy a nyelvi szimbólumok (fogalmak, szavak, mondatok, kifejezések stb.) számtalan egyéni jelentést hordozhatnak, egyéni szemszögből tükrözve a nyelvhasználók látásmódját.
Egymás megértését viszont az teszi lehetővé, hogy ezeknek a nyelvi szimbólumoknak van egy konvencionális, azaz közös, sokak által ismert, általánosan elfogadott, hétköznapi jelentésük is. 
A nyelvnek az is sajátossága, hogy lehetővé teszi a nyelvi szimbólumok egyértelmű és többértelmű használatát is.

2. Az iróniáról

Vannak olyan nyelvi eszközök, pl. a túlzás, a tompítás és az irónia, ami számos szövegalkotási célban osztoznak egymással. 
Ezek a célok a „humorosnak lenni”, a „nyomatékosítani valamit” és a „világossá tenni valamit”.
Éppen ezért a túlzást, a tompítást és az iróniát, e közös célok alapján gyakran együtt alkalmazzák.

Az irónia a nyelvnek pontosan arra a jellemző tulajdonságára hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvi szimbólumoknak nemcsak konvencionális jelentése lehet, hanem egyéni látásmódot tükröző egyéni jelentése is.
Tudatosítja a nyelvhasználók látásmódbeli különbségeit és emellett szemléletváltásra is késztetheti őket; egyszerre, egymás mellett láttatva a különböző nézőpontokat.

Az irónia: többértelmű kifejezésmód, gondolatok közötti különbségek, eltérések felmutatása, a figyelem ráirányítása a mondott (konvencionális) jelentés és a sugallt jelentés(ek) közötti különbség(ek)re, ellentét(ek)re.

Az irónia, a „humorosnak lenni”, a „nyomatékosítani valamit” és a „világossá tenni valamit” diskurzus-célok mellett kifejezi a beszélő kritikai attitűdjét (metapragmatikai éberségét) ;), és ilyen attitűdre ösztönzi a hallgatót is.


Az irónia humorba csomagolt (többé-kevésbé rejtett) kritika, melyet a beszélő azért használ, hogy rámutasson arra, hogy
- elhatárolódik valamitől, illetve azért, hogy
- a hallgatóban kételyeket ébresszen a saját tudását, meggyőződését, illetve a kulturális elvárásokat illetően,
- így késztetve őt perspektívájának megváltoztatására, és ezzel esetlegesen új ismeretek befogadására.


Az ironikusság tehát kifejezője lehet a konvencióktól való függetlenségnek és pedagógiai célzattal is alkalmazható, természetesen csak módjával! ;).

Az irónia, az önkifejezés és mások befolyásolásának hatékony nyelvi eszköze, melynek megfelelő időben, helyen, módon való alkalmazása magas fokú szellemességként értékelhető, viszont öncélú, válogatás nélküli, folytonos alkalmazása már csak szellemeskedésnek, sőt modorosságnak* hat.

Személyes kommunikációnkat, kommunikációs megnyilvánulásainkat, így diskurzus-céljainkat is, mindig az adott kommunikációs helyzethez és a kommunikációs partnerünkhöz érdemes igazítani.
Ez alapján azt gondolom, itt sem célravezető az irónia alkalmazása folyamatosan.
Sőt, azt gondolom, különösen azokban a személyes kapcsolatainkban, melyekben a beszélgető partnerek elfogadást, megértést szeretnének megélni, ezen kifejezésmód folytonos, öncélú alkalmazása kifejezetten ártalmas lehet.

Egyrészt a folytonos ironizálás, az állandó két/több- értelműség csökkentheti a kommunikáció hitelességét, 
növelheti a félreérések lehetőségét. 
Másrészt az ironizálással járó, mindig-mindent kritizálni kész attitűd a beszélgető partnert elbizonytalaníthatja, bezárkózásra, védekezésre vagy támadásra késztetheti.
Persze, ha valakinek pont ez a célja, akkor az irónia hatásos fegyver is lehet, támadásra és védekezésre egyaránt szolgálhat.

Csak hát, vigyázni kell vele! ;)
Ne égjen ránk, levetkőzhetetlen merev páncéllá.

"Le style, c'est l'homme" /Georges-Louis Leclerc/ ;)

/solus/

A gondolatmenetem alapja

*Modorosság:
-konvencionálistól eltérő, rugalmatlan szerepalakítás, mereven rögzült magatartás;-viselkedés forma.

Modoros az az ember, aki ritkán reagál érzelmeit őszintén kifejezve, spontán módon. Általában nem természetesen, hanem mesterkélten viselkedik, megjátssza magát, erőltetetten próbál szellemesnek, megnyerőnek, elutasítónak, vagy éppen közömbösnek tűnni.
Az egyén modorossága megnyilvánulhat kissé furcsa, inadekvát megjelenésében, viselkedésében és beszédstílusában egyaránt, együtt is, de akár külön-külön is.
A modoros beszédstílus lehet eufemisztikus, finomkodó, vagy túljátszottan nyers is.
A modoros emberre jellemző lehet, hogy fölöslegesen szellemeskedik és sokszor zavaróan ragaszkodik egy-egy nyelvi stiláris eszközhöz, elcsépelt vagy idejétmúlt fordulatokhoz, gesztusokhoz.

Szokatlan közegben, szokatlan helyzetben bárki viselkedhet zavarában modorosan, vagy mások számára. modorosnak tűnően. 
De a modoros ember gyakran hétköznapi helyzetekben, személyes kapcsolataiban sem találja el a megfelelő természetes hangot.

Ébredés után

Ébredés után

Álomkiáltás.
Szavakon szűrt fájdalom.
Élesszélű seb.

/solus/


Karácsonyfa

Hendikep

"Fais ce que tu voudras"

Tudd és "tedd, amit
akarsz"! -
Adósod nem maradok.
Sárga tulipán.

/solus/

Két kép

Ferenczy Károly: Dombtetőn

+

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett 

Kép

Pablo Picasso: Faun, ló és madár
Amit látok a képen:
Az emberi világ peremén, a végtelen tenger és az ember világa közé beszorulva látom ezeket lényeket.  
Az egyik lény: erős karjával földre támaszkodó, szelíd tekintetű FAUN, vagy inkább KENTAUR, esetleg egyik sem, hanem egy faun/kentaur-mezétől éppen megváló szerelmes ISTENSÉG?  Vagy talán, ő, az üres ég helyett a szilárd földre tekintő, önön erejére hagyatkozó, magányos EMBER?  
A másik lény: lehetne akár Pegazus is, hisz a képen minden jelen van hozzá, de nem az.
Ez az emberrel egybeforrt, de rá értetlenül
tekintő, hangosan nyerítő LÓ, tágult orrlikakkal, szárnyakat taposó patákkal, az emberből kilépni, kiszabadulni, elszakadni készülő féktelen állat.  És harmadikként, kettőjük közé zuhantan, ott a hatalmas, törött szárnyú, utolsót rikoltó, haldokló MADÁR.

Amit gondolok a képről:

Nekem ezen a képen a emberii teljesség jelenítődik meg.
Az ember bio-pszicho-szocio-spirituális összetevőit és azok szétszakíthatatlan egységét látom a képen. Az EMBERT látom és megerősít a hitemben.
Hiszek az EMBER - egymásnak ellentmondó késztetések feszültségét átérző, de nem indulatból cselekvő, az emberi szabadság fájdalmát és felelősségét vállaló, szelíd óriásként, ég és föld között (önmagában, illetve önmaga és környezete közt) egyensúlyt teremtő, - békés erejében.

/solus/

Fehérvirágú vadgesztenye

Felelősség

Szó-burkaidban,
Gesztenyevirág.

/solus/

Kiskőrös

 

 

 

Radnóti Miklós: Szusszanó

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!

Szeged

 

Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
.
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
.
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.
.
Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,
.
Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Szeged a napfény városa

Szeged madártávlatból

A Szegedi Dóm harangjai

Szegedi Deák Big Band

"felérni ésszel"

Váci Mihály:Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
.
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
.
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

 

"Csodaszép reggel!"

Tóth Árpád: Ma lelkemet...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.
.
Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

 

Sík Sándor: Rikkant a rigó

Csodaszép reggel! Rikkant a rigó.
Érik a dinnye, élni jó!
Érik a dinnye, csorog a méz.
Ki amit szeret, arra néz.
.
Csűrre a gazda, sarjúra ökre;
Szegény, aki éhes, dinnyére, tökre;
Pántlikás lány után nyalka legény.
Hát, Uramisten, mit szeretek én?
.
Mindent, amit elnyílt két szemem lát:
A napot, a lombot, a lomha Tiszát,
Kemény munkát és lágy kenyeret.
Mindent, mindent, mindent szeretek.
.
Egyebet magamnak nincs is mit kérjek:
Csak tiszta lehessen test és lélek,
Legyen kit szeretnem, legyen mit ennem,
És el ne fogyjon a nóta bennem.

Stéphane Mallarmé: L’Après-Midi d’un faune

"állítom kincsem ablakába"

 

....76


Johann Wolfgang von Goethe: A csokor

 

Szép, szakított csokrommal
Köszöntlek sokezerszer!
Én gyakran meghajoltam,
Óh, nem is ezerszer,
És őt a szívemhez húztam,
Több mint százezerszer!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

.

 

Barackvirág dal - Szu Csong dala (I.felv.):

Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén
.
Száll a dal a szívem szárnyán, gyönyörűm kis kínai leány
Itt állok kerti lomb árnyán, gyönyörűm, tekints ki már reám
Nézz ki hát, kínai kislány szép virág, légy enyém
Rabszolgádhoz ne légy kemény, várlak, várlak
Éjszakákon át, tedd homlokomra már kis kezed bársonyát
.
Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén, szívem is azt suttogja, légy enyém!

Ahimsza


"Hadd vegyüljön össze utolsó énekemben az öröm mindenféle hangja;
az öröm, melytől a föld a fű duzzadó bőségében áradoz;
az öröm, mely a két ikertestvért:
életet és halált végigtáncoltatja széles e világon;
az öröm, mely a vihar szárnyán végigszáguld,
s minden életet felráz és felébreszt kacagásával;
az öröm, mely könnyeivel csendesen megül
a fájdalom kibontott szirmú piros lótuszán;
s az öröm, mely mindent, ami csak az övé,
a porba hajít, s egy szava sincsen. "

/Rabindranath Tagore: Gitanjali - részlet (58.)/



"Szoktatom szívemet a csendhez"

Sarud

 

 

 

 

 

 

Fényben

 

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,
és nem az, aki látja a tengert.
/Weöres Sándor/

"s mintha magukkal vittek volna"

Édesanya, kedvesem

.

Szabó Lőrinc: Vihar után

Mint dobpergés jött az eső,
rámzörgetett és elszaladt:
két perc vihar s most itt a béke.
A nap megint ragyog az égen,
csönd ül a párolgó vidéken
és én egész üresnek érzem
s kíváncsian vizsgálom magamat.
.
Az imént még csupa düh voltam,
hangos harag és bosszuvágy;
aztán jött ez az égi lárma
s rá kellett figyelnem, a nyárra,
a dobpergésre, trombitára,
a külső, idegen csatára,
és felejtettem a magam baját.
.
A magam baja? – Szemem ott jár,
amerre a vihar vonul:
amit akartam, ő kimondta,
elkáromkodta, kidobolta…
Kikönyökölök ablakomba
s mintha magukkal vittek volna,
nézek a felhők után szótlanul.

 

 

Dror ykera......................

Holtpont 3

Holtpont 2


"...fáj a szó..."

"...ketyeg a lélek, mint az óra, / De nem mutat időt, irtóztató."


Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak

Kurzor a képre, várj kicsit, majd kattints :)
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Filozófia

Támpontok

napfényes

"Ma én szeretnék minden
szavak tudója lenni
Rád teríteném a legszebbeket"
 
/Pethes Mária: Magamra álmodom - részlet/

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

A forrás

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő