"valakinek valakije"

Jablonczay Lenke

Mit tudom én, hogy élek-e,
van-e létemnek üteme,
madár vagyok vagy bokor,
játékos, bölcs vagy botor.
.
Mit tudom én, hogy te ki vagy,
szirt-e vagy nádszál, ingatag,
s kinek sose volt senkije,
leszel-e hát valakije,
.
valakinek valakije,
kinek sose volt senkije;
Szűzmáriának Józsefe.

/Szabó Magda: Régimódi történet - Dráma/

"Egy salto mortaléval zúg alá" - (évforduló 4.)

 

Reményik Sándor: A patak Ica-nál

A Monte Maggioreról zúg alá
Egy salto mortaléval, egyenest,
Nincs közvetítő vagy kerülő-út:
Ezüst-pikkelyű lomha folyam-test.
Egy salto mortaléval zúg alá
A hegyről a tengerbe, egyenest.
.
Zápornövelte vad futással jő,
A semmit, vagy a mindent keresi,
Édes vize tán megkeseredett,
S végtelen keserűség kell neki.
Magát, magát, elátkozott magát
Vágyik elhagyni, elfelejteni.
.
Halál-tánc minden hab-lejtése már,
De vissza nem hőköl, meg nem riad,
Mikor a tenger szembecsap vele
Egy kőboltíves kicsi híd alatt.
Édes, keserű, véges, végtelen
Találkoznak - micsoda pillanat!
.
Állok a kicsi kőhíd közepén,
Balról még hallom a patak dalát,
Alattam bevégződik valami.
És jobbról csak a tenger zúg tovább.

 

"Mert a nap, melyet elérsz"

Kodály Zoltán: János-köszöntő

.

Johann Wolfgang von Goethe: Meghívó

Kár a Ma elől szaladni,
Mert a nap, melyet elérsz,
Nem fog szebbet, jobbat adni.
De ha magányomba térsz,
Hol a világot kerűlöm,
Hogy szeretnem sikerűljön:
Itt örvendhetsz tiszta jónak.
Ma legyen ma, holnap holnap.
A mi volt és a mi jön.
Meg nem állít, el se ragad.
Csak te maradj örömöm,
Boldogíts s légy boldog magad.

Kiskőrös

 

 

 

Radnóti Miklós: Szusszanó

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!

Szeged

 

Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
.
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
.
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.
.
Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,
.
Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Szeged a napfény városa

Szeged madártávlatból

A Szegedi Dóm harangjai

Szegedi Deák Big Band

"a szüzeket megtarthatjátok"

 

Charles Bukowski: Az egyik legdögösebb

platinaszőke parókát hordott
pirosítót és púdert használt
rúzzsal hatalmas szájat festett magának
és a nyaka ráncos volt
de a segge még mindig egy fiatal lányé
és jó lábai voltak.
kék bugyit hordott leszedtem róla
felemeltem a ruháját, és a TV villódzó fényénél
csak úgy állva elkaptam.
ahogy küzdöttünk mindenfelé a szobában
(egy sírt baszok, gondoltam. visszahozom
a halottakat az életbe, csodálatos
annyira csodálatos,
mint hideg olívabogyót enni hajnali háromkor
miközben a fél város lángokban áll)
elmentem.
.
srácok a szüzeket megtarthatjátok
adjatok nekem szexi idős nőket magassarkúban
akiknek a segge elfelejtett megöregedni.
.
persze utána lelépsz
vagy nagyon berúgsz
ami ugyanaz.
.
órákig bort ittunk és tévéztünk
és amikor lefeküdtünk
hogy mindezt kialudjuk
bent felejtette a fogát
egész éjszakára.

 

"állítom kincsem ablakába"

 

....76


Johann Wolfgang von Goethe: A csokor

 

Szép, szakított csokrommal
Köszöntlek sokezerszer!
Én gyakran meghajoltam,
Óh, nem is ezerszer,
És őt a szívemhez húztam,
Több mint százezerszer!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

.

 

Barackvirág dal - Szu Csong dala (I.felv.):

Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén
.
Száll a dal a szívem szárnyán, gyönyörűm kis kínai leány
Itt állok kerti lomb árnyán, gyönyörűm, tekints ki már reám
Nézz ki hát, kínai kislány szép virág, légy enyém
Rabszolgádhoz ne légy kemény, várlak, várlak
Éjszakákon át, tedd homlokomra már kis kezed bársonyát
.
Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén, szívem is azt suttogja, légy enyém!

"A szó nem leli számat"


.

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
.

"s zengd a csalogány ujjongó dalát"

Rabindrananath Tagore: Csalogány csattog

Csalogány csattog. Honnan tudta már
a fény előtt, hogy kél a napsugár,
midőn még az éj sárkánya az ég
köré fonta fekete kötelét?
.
Szárnyas kis hírnök, hogy talált reád
Kelet heroldja a sötéten át,
míg szunnyadtál a bozótban, s a lomb,
az ég sátra sűrűn föléd hajolt?
.
Az éjbe-merült táj felett a te
dalod volt az élet üzenete.
.
Ébredj, alvó, emeld fel homlokod,
öleld az áldó, vérpiros napot,
s zengd a csalogány ujjongó dalát!

Fordította: Balássy László

.

Kiegészítés :)


"mit a kedves ad"

........75


 

 

 

 

 

 

 

Johann Wolfgang von Goethe: Vagyon

Tudom, nincs semmi vagyonom,
csak a gondolat, mely száll szabadon
a lelkemből kiszakadva,
meg a pillanat, melynek
jó sors, a kegyes ég
fenékig üríteni hagyja.

Fordította: Szabó Lőrinc


Johann Wolfgang von Goethe: А szép éjszaka

Most a kunyhóból kiléptem,
kedvesemtől távozom,
halkan dobban tompa léptem,
körben mély, sötét vadon.
Luna kél tölgyből, bozótból,
jöttét szellő hirdeti,
nyírfák lombja földre bókol,
édes tömjént hint neki.
.
Hogy csodálom ezt a széles,
hűvös nyári éjszakát!
Mindaz, amint élni édes,
szívünk mélyét járja át.
Bírhatatlan gyönyör árad;
mégis, égi boltozat,
tartsd meg száz ily éjszakádat
egyért, mit a kedves ad.
.
Fordította: Nemes Nagy Ágnes
.

"tündérek és manók visszfénye"

......74

Weöres Sándor: A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
.
Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
.
Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
.
Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.
.

Lepkeszárnyam tárom, egy, kettő, három!
Bárki keres, ha elalszik, rögtön megtalálom!
Csukott szemmel látod: otthonom az álmod.
.
Otthonom az álmod, tündefényem látod.
Álmaidban teljesítem három kívánságod:
Egy..., kettő..., három...! Lepkeszárnyam zárom.

Szabó Lőrinc: Példázat a lepkéről a szépasszonyoknak

I.

Szép vagy, kis lepke, szép s finom.
Egy kis ég szállt le szárnyadon.
.
Egy kis szárnyas tündériség
cikázik benned szerteszét.
.
Merengő, édes pillanat,
a tündérek rokona vagy,
.
mint némely földi asszonyok,
szépek, gazdagok, boldogok,
.
kik nem ártanak senkinek,
csak díszítik az életet
.
s akiknek semmi közük e
mocskos föld nehéz, fekete
.
harcaihoz, bűneihez.
Két szárnyad ragyogva evez
.
az arany napban, ringat a
méz, harmat s illat mámora,
.
a könnyűség, a tisztaság,
az álom és a túlvilág.

II.

Szép tündér, látom sorsodat,
nemcsak az vagy te, ami vagy.
.
Nemcsak ártatlan és tudatlan,
bűnös is vagy te akaratlan.
.
Bűnös vagy abban, ami nem vagy,
abban, amiben bűntelen vagy:
.
apáidban, gyerekeidben
bűnös, bűnös hetedíziglen.

III.

Irgalmazzon neked az Isten!
.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene /282-283./

282. Idétlen parancsok

A szép nőt csak könnyebb meglátni; csak
gyorsabb, egyszerűbb; a vágy hamarabb
köréje szövi a harmóniát,
köréje azt a titkos glóriát,
mely gyógyít, zsongat, üdvözít s emel,
mihelyt fényének részese leszel.
A szép nőt csak könnyebb kívánni; csak
kényelmesebb; hisz kész álmaidat
igéri; bár, hogy szép, hogy gyönyörű,
többnyire ábránd, zsarnok, kényszerű,
nem a tiéd: tündérek és manók
visszfénye benned, illusztrációk
emléke tán, s mozgásé, szemeké,
ki tudja milyen villanásoké,
melyek idétlen irányítanak.
A szép nőt csak könnyebb szeretni; csak
gépiesebb és közönségesebb.
Az édes őrület másból ered.
.

283. A legfőbb boldogság

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, –
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.
.

.

Johann Wolfgang von Goethe: Boldog vágyakozás

Most a bölcseknek beszélek,
mert a többi gúnnyal vár itt:
akkor élet csak az élet,
hogyha lánghalálra vágyik.
.
Szerelemnek estje, melyben
nemzettél, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.
.
És egy percig sem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kivánság elragad már,
föl, magasabb rendü nászra.
.
Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbüvölve,
s már a láng elégetett.
.
És amíg ez nem tiéd:
élet a halálban –
bús vendég vagy, nem egyéb,
földön és homályban.
.
Fordította: Vas István

"Ha a merengés édes ünnepén"

.....73
.
William Shakespeare: XXX. Szonett.
.
Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
.
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
.
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a gyász csak álom.

 

 

.

Reményik Sándor: Mikor a delta a forrásra gondol...
.
A folyam fut az óceán felé,
S medre ijesztően kiszélesül,
Intenek néki messze fároszok,
Habján hajó ring és sirály repül,
Eltépett malmok ellebegnek rajta,
És úsznak bölcsők és úsznak koporsók
És úszik egy-egy fölborított sajka,
És úszik szenny és virág vegyesen.
.
S ahogy közelg az óceán felé:
Vize, a hajdan kristályos nedű
Nem édes már, de sós és keserű.
És keserűn és ádázul rohan,
S gúnynak érzi, ha valaki megáll,
S döbbenve szól: mi hatalmas folyam!
.
Akkor a delta a forrásra gondol,
Amely körül fekete fenyők állnak,
És csend van és csak a juhnyáj kolompol.
Nincs vad meder és nincs pocsolyás árok,
A fűben szivárog egy halk erecske
És azt hinnéd, hogy mindjárt elszivárog.
.
A forrás mellett ül egy kisfiú,
Tiszta kezét a tiszta vízbe tartja, -
És ezt a folyam a deltáig érzi,
S a boldogságtól megremeg a partja.
.

Johann Wolfgang von Goethe: Élet-szabály

Ha akarsz csinos életet,
Akkor a multat föl se vedd;
Kerüld, mi bosszant szertelen,
Élvezd, a mit hoz a jelen,
Embert ne gyűlölj, bárminőt,
És bízd Istenre a jövőt.
.
Fordította: Dóczi Lajos
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

Filozófia

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő