"...ha egy üde és nevető női arc után megfordulok az utcán,
nem az örök Éva, nem az én ellentétem és ellenfelem csábos ereje állított meg, hanem
a csodálkozás és tisztelet, talán irigység is, hogy
embertársam, én-társam, az Isten képére teremtett ember,
íme, csakugyan hasonlítani akar Istenhez:
mosolyog és örül, hogy él."

/Karinthy Frigyes: Capillaria (részlet)/