"mert vagyok az, aki vagyok, / szeret, aki szeret"

 

Szabó T. Anna: Örökmúlás

Ne mondd, hogy egyszer meghalok,
hidd el, már rég tudom,
hogy jó tempóban haladok
a megkezdett úton,
mert testem eszköz, munkagép,
s a hangom a zeném,
az tart meg csak a szakadék
imbolygó peremén,
vigyázok, le nem zuhanok,
élek, amíg lehet,
mert vagyok az, aki vagyok,
szeret, aki szeret,

egyszerre óvott s kitakart
valóság és csoda,
láttam, az ember hova tart,
de azt is, kicsoda,
szemembe nézz, mert nem zavar,
hogy bántasz vagy dicsérsz,
mert aki tudja, mit akar,
az tudja, mennyit érsz,
és bármilyen mély kútba nézz,
lent látni az eget,
ha tudod, hogy a rész egész,
semmi sem hiteget,

de fényes minden pillanat,
és lélegzik a csend,
a föld felett, az ég alatt,
távol és idebent,
mert minden lélegzet zene,
ha mélyén vér lobog,
ha az öröklét üteme
a testen átdobog,
nem hangszer vagyok: muzsika,
én játszom magamon -

ne mondd, hogy meg sosem halok:
legjobban én tudom.

tükörszilánkkal

Viviszekció

Éles szélű seb,
vérszag - párás remegés.
Nézel. Hidegen.

/solus/



1. Evidenciák:

A kommunikáció: önmagunk és mások - a világ - megismerésének fontos eszköze.

Kommunikációs (verbális és nonverbális) megnyilvánulásaink, 
akár tudunk róla, akár nem, - akár akarjuk, akár nem,
mindig tükröznek, kifejeznek bennünket, szándékainkat, 
és hatnak másokra, akik azt észlelik.

Kommunikációnknak, akár tudatában vagyunk, akár nem,
mint minden tevékenységünknek, van valamilyen célja, célrendszere (diskurzus-célok, szövegalkotási célok) ;) .
A nyelvnek megvan az a sajátossága, hogy 
vannak olyan eszközei melyekkel kifejezhetjük ezeket a célokat.

Az emberek sokféleségéből adódik, hogy a nyelvi szimbólumok (fogalmak, szavak, mondatok, kifejezések stb.) számtalan egyéni jelentést hordozhatnak, egyéni szemszögből tükrözve a nyelvhasználók látásmódját.
Egymás megértését viszont az teszi lehetővé, hogy ezeknek a nyelvi szimbólumoknak van egy konvencionális, azaz közös, sokak által ismert, általánosan elfogadott, hétköznapi jelentésük is. 
A nyelvnek az is sajátossága, hogy lehetővé teszi a nyelvi szimbólumok egyértelmű és többértelmű használatát is.

2. Az iróniáról

Vannak olyan nyelvi eszközök, pl. a túlzás, a tompítás és az irónia, ami számos szövegalkotási célban osztoznak egymással. 
Ezek a célok a „humorosnak lenni”, a „nyomatékosítani valamit” és a „világossá tenni valamit”.
Éppen ezért a túlzást, a tompítást és az iróniát, e közös célok alapján gyakran együtt alkalmazzák.

Az irónia a nyelvnek pontosan arra a jellemző tulajdonságára hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvi szimbólumoknak nemcsak konvencionális jelentése lehet, hanem egyéni látásmódot tükröző egyéni jelentése is.
Tudatosítja a nyelvhasználók látásmódbeli különbségeit és emellett szemléletváltásra is késztetheti őket; egyszerre, egymás mellett láttatva a különböző nézőpontokat.

Az irónia: többértelmű kifejezésmód, gondolatok közötti különbségek, eltérések felmutatása, a figyelem ráirányítása a mondott (konvencionális) jelentés és a sugallt jelentés(ek) közötti különbség(ek)re, ellentét(ek)re.

Az irónia, a „humorosnak lenni”, a „nyomatékosítani valamit” és a „világossá tenni valamit” diskurzus-célok mellett kifejezi a beszélő kritikai attitűdjét (metapragmatikai éberségét) ;), és ilyen attitűdre ösztönzi a hallgatót is.


Az irónia humorba csomagolt (többé-kevésbé rejtett) kritika, melyet a beszélő azért használ, hogy rámutasson arra, hogy
- elhatárolódik valamitől, illetve azért, hogy
- a hallgatóban kételyeket ébresszen a saját tudását, meggyőződését, illetve a kulturális elvárásokat illetően,
- így késztetve őt perspektívájának megváltoztatására, és ezzel esetlegesen új ismeretek befogadására.


Az ironikusság tehát kifejezője lehet a konvencióktól való függetlenségnek és pedagógiai célzattal is alkalmazható, természetesen csak módjával! ;).

Az irónia, az önkifejezés és mások befolyásolásának hatékony nyelvi eszköze, melynek megfelelő időben, helyen, módon való alkalmazása magas fokú szellemességként értékelhető, viszont öncélú, válogatás nélküli, folytonos alkalmazása már csak szellemeskedésnek hat.

Személyes kommunikációnkat, kommunikációs megnyilvánulásainkat, így diskurzus-céljainkat is, mindig az adott kommunikációs helyzethez és a kommunikációs partnerünkhöz érdemes igazítani.
Ez alapján azt gondolom, itt sem célravezető az irónia alkalmazása folyamatosan.
Sőt, azt gondolom, különösen azokban a személyes kapcsolatainkban, melyekben a beszélgető partnerek elfogadást, megértést szeretnének megélni, ezen kifejezésmód folytonos, öncélú alkalmazása kifejezetten ártalmas lehet.

Egyrészt a folytonos ironizálás, az állandó két/több- értelműség csökkentheti a kommunikáció hitelességét, 
növelheti a félreérések lehetőségét. 
Másrészt az ironizálással járó, mindig-mindent kritizálni kész attitűd a beszélgető partnert elbizonytalaníthatja, bezárkózásra, védekezésre vagy támadásra késztetheti.
Persze, ha valakinek pont ez a célja, akkor az irónia hatásos fegyver is lehet, támadásra és védekezésre egyaránt szolgálhat.

Csak hát, vigyázni kell vele! ;)
Ne égjen ránk, levetkőzhetetlen merev páncéllá.

"Le style, c'est l'homme" /Georges-Louis Leclerc/ ;)

/solus/

Jeux de vagues /Hullámok játéka/


Claude Debussy - 'La Mer' - allegro

Vocatus

Panasz szavam nincs.
Hallgass! Ne gúnyolj! Ne szánj! 
Tenger morajlik.

/solus/

"S egyik sem kell... egyik, mint másik sért"

 

Petőfi Sándor: Panaszkodám hát?...

Panaszkodám hát? elpanaszolám
Szivem baját, búját az embereknek?
Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek
Panaszkodik... szégyen, szégyen reám!
.
S volt a panasz végtére is miért?
Hisz keservét mutató kebelnek
Vagy szánalommal vagy gúnnyal fizetnek,
S egyik sem kell... egyik, mint másik sért.
.
Vagy elmondhattam szóval sorsomat?
Elmondhatám? mi az: midőn a lélek,
Sírhalma mellett porló kedvesének,
Egy kínba fúló életet sirat.
.
És én mégis, mégis panaszkodám
Kislelküen, gyáván az embereknek,
Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek
Panaszkodik... szégyen, szégyen reám!
.
De többé, többé nem panaszkodom,
Büvös szigetté fog változni keblem,
Honnan ki nem fog út vezetni, melyben
Elátkozottan él a fájdalom.

Pest, 1845. január-február

 

"régi könyvben új lap"

Babits Mihály: Líra, kalendárium, mese, vers, kabala

1.

Új esztendő beköszön.
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.

2.

Vízkereszt: a világ vár
csillag ég az égen,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
jönnek a tevéken.
Ej haj szép az év,
minden napja szép,
minden éj egy álom,
minden nap egy kép.

3.

Gyümölcsoltó: boldogan
angyal kél a szélben,
a Megváltó megfogan
tiszta szűz méhében.
Ej haj mély az év,
minden napja mély,
születés a nappal,
foganás az éj.

4.

Kelj vasárnap Palmárum
bújj elő, zöld zsenge:
Krisztus urunk szamáron
megy Jeruzsálembe.
Ej haj nyől az év
bársony barkaként:
barka sima, bársony
macska talpaként.

5.

Nagypénteken délután
szél nyög a kereszten,
fenn a bús Kálvárián
meghal a bús Isten.
Ej jaj bús az év,
minden napja bús,
nappala borús és
éje háborús.

6.

Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal,
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamir az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.

7.

Piros Pünköst mosolyával
piros rózsa éled:
tüzes nyelvek záporával
harmatoz a lélek.
Ej haj lélekév!
meghal, mégis él:
Az eleven napnak
szelleme az éj

8.

Péter és Pál; Damaskus,
Fény kel az útporbul:
Paulussá Saulus
lováról lefordúl.
Ej haj csodaév
fordul és cserél:
Minden éjből nap lesz,
minden napból éj.

9.

Szent István a vánkoson
nyújtja koronáját,
Magyarország köszönti
régi patrónáját.
Ej haj örök év,
örök reménység,
ahol a föld nem segít,
megsegít az ég.

10.

Névnap: Mária neve
zengi át a tengert,
kit az Isten eleve
anyja gyanánt szentelt.
Ej haj gyöngy a nap,
Gyöngyfüzér az év:
minden nap egy névnap,
minden gyöngy egy név.

11.

Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

12.

Fenyőillat: Karácsony
Betlehem és jászol:
fügén élsz és kalácson,
de a szíved gyászol.
Szép az év, szép a nap,
de a szíved oly bús:
volt egy gazdag kis gyerek,
aki most vén kuldús.

13.

Tizenkettő: tik, tak, tik ...
Évet év most veszt el:
Versbe tizenharmadik
az öreg Szilveszter.
Klepetusán - ő az év -
minden gomb egy nap:
gimbeli-gombolja
s megin belekap.

Tartalomjegyzék 2016

2016

január

február

március

április

május

június

Július

augusztus

szeptember

október

november

december

 

 

maximus

Megértés

.

Csak amit megértettél, az a tiéd.


Amikor a megértést elneveztük szeretetnek,

trónjára emeltük az embert.


/Tatiosz/


Ébredés után

Ébredés után

Álomkiáltás.
Szavakon szűrt fájdalom.
Élesszélű seb.

/solus/


"Mert a nap, melyet elérsz"

Kodály Zoltán: János-köszöntő

.

Johann Wolfgang von Goethe: Meghívó

Kár a Ma elől szaladni,
Mert a nap, melyet elérsz,
Nem fog szebbet, jobbat adni.
De ha magányomba térsz,
Hol a világot kerűlöm,
Hogy szeretnem sikerűljön:
Itt örvendhetsz tiszta jónak.
Ma legyen ma, holnap holnap.
A mi volt és a mi jön.
Meg nem állít, el se ragad.
Csak te maradj örömöm,
Boldogíts s légy boldog magad.

Karácsonyfa

Memento

Hermann Hesse: A magány

Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.
.
Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.
.
Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.
.
Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.
.
S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.
.
És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!

Juhász Gyula fordítása

Hendikep

"Fais ce que tu voudras"

Tudd és "tedd, amit
akarsz"! -
Adósod nem maradok.
Sárga tulipán.

/solus/

"a te dalod volt az élet üzenete"

Zene 1

Zene 2.


Rabindranath Tagore: Csalogány csattog

Csalogány csattog. Honnan tudta már
a fény előtt, hogy kél a napsugár,
midőn még az éj sárkánya az ég
köré fonta fekete kötelét?
.
Szárnyas kis hírnök, hogy talált reád
Kelet heroldja a sötéten át,
míg szunnyadtál a bozótban, s a lomb,
az ég sátra sűrűn föléd hajolt?
.
Az éjbe-merült táj felett a te
dalod volt az élet üzenete.
.
Ébredj, alvó, emeld fel homlokod,
öleld az áldó, vérpiros napot,
s zengd a csalogány ujjongó dalát!

Fordította: Balássy László

.

Balett

Két kép

Ferenczy Károly: Dombtetőn

+

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett 

"A szárnyra nézek: leszakadhat; a propellerre: tán megáll…"

 

Szabó Lőrinc: A rossz szerető

Egész testem őt nézte; az egésszel
őt hallottam s izleltem; mielőtt
indultam, már elértem, s őt, csak őt
éreztem a világból: a kivétel
lett a szabály, a parancs, lebegőbb,
mint az álom, szárnyalóbb, mint az éther:
kincs, legfőbb szentség, melyet soha kétely
ki nem kezd s szív csak áldhat. Nem a nőt
láttam már benne, de Azt, aki Minden,
Az volt, nem ő, a Szép, a Hihetetlen;
mégis, ahogy halkult a napi lét,
intő hiányként egyre hangosabban
szólt rám a tűnt gyáva, emberi dallam:
Mi lesz ebből, milyen új szörnyűség?!
.

Szabó Lőrinc: Félelem és biztonság

Száll a gép és szól a Kisértő:
– A halál versenyt száll vele!
És sandán folytatja: – Különben,
nem is volna oly rossz! ugy-e?
Oly gyors, oly visszavonhatatlan,
oly könnyű volna!… – Gúnyosan
biztat s vígasztal, s épp azért nem
ijeszt meg, mert igaza van.
.
Igaza van, sokszor kivántam
s most talán itt a gyors halál.
A szárnyra nézek: leszakadhat;
a propellerre: tán megáll…
– Még tíz-húsz évnyi földi kínért
egy perc! vagy annyi se!… –
Öt-hatszáz emelet magasból
nézek lefele.
.
Öt-hatszáz emeletnyi égből
nézem, a föld hogy elmarad.
…S látom, hogy felrobbant a gép és
zuhan, és látom magamat:
– Az istenségit!… – S különös, hogy
mégis oly józan maradok:
csak az agy tudja a veszélyt,
a szív nyugodt.
.
Az agy csak tudja, hogy lehet baj.
– Nem lesz! – dörög választ a gép.
– Nem lesz, – sugja a test, de ujra
kisért a lelki gyöngeség:
– Tán jobb is volna… végleg… oly gyors… –
Lenézek a rémületes
mélységbe, s minden porcikámban
érzem, hogy mily fölösleges
.
töprengeni, vizsgálni ezt-azt:
gyáva és hős itt egyremegy,
a döntésbe, melyhez közünk nincs,
csak belenyugodni lehet;
s ez a jó: az, hogy nincs segítség:
ez az igazi béke és
biztonság a biztos veszélyben,
megváltó megkönnyebbülés:
.
Mindig mondtam, hogy él a vas,
mindig mondtam, hogy minden él:
valaki visz most, az anyag
vagy valamely más nagy Vezér!
Óh boldog kiszolgáltatottság!
„Sorsod elindult, rabja vagy.”
Sohse tudtam ily tisztán hinni,
sohse voltam még ily szabad.

 

 

"Je ne vais plus pleurer"

Jacques Brel: Ne me quitte pas

Ne me quitte pas
Il faut oublier
Tout peut s'oublier
Qui s'enfuit déjà
Oublier le temps
Des malentendus et le temps perdu
À savoir comment
Oublier ces heures
Qui tuaient parfois à coups de pourquoi
Le cœur du bonheur
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
.
Moi je t'offrirai
Des perles de pluie
Venues de pays où il ne pleut pas
Je creuserai la terre jusqu'après ma mort
Pour couvrir ton corps d'or et de lumière
Je ferai un domaine
Où l'amour sera roi, où l'amour sera loi
Où tu seras reine
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
.
Ne me quitte pas
Je t'inventerai
Des mots insensés
Que tu comprendras
Je te parlerai
De ces amants-la
Qui ont vu deux fois leurs cœurs s'embraser
Je te raconterai l'histoire de ce roi mort
De n'avoir pas pu te rencontrer
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
.
On a vu souvent
Rejaillir le feu
D'un ancien volcan
Qu'on croyait trop vieux
Il est, paraît-il
Des terres brûlées
Donnant plus de blé
Qu'un meilleur avril
Et quand vient le soir
Pour qu'un ciel flamboie
Le rouge et le noir ne s'épousent-ils pas?
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
.
Ne me quitte pas
Je ne vais plus pleurer
Je ne vais plus parler
Je me cacherai là
À te regarder danser et sourire et
À t'écouter chanter et puis rire
Laisse-moi devenir l'ombre de ton ombre
L'ombre de ta main
L'ombre de ton chien
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas

Kép

Pablo Picasso: Faun, ló és madár
Amit látok a képen:
Az emberi világ peremén, a végtelen tenger és az ember világa közé beszorulva látom ezeket lényeket.  
Az egyik lény: erős karjával földre támaszkodó, szelíd tekintetű FAUN, vagy inkább KENTAUR, esetleg egyik sem, hanem egy faun/kentaur-mezétől éppen megváló szerelmes ISTENSÉG?  Vagy talán, ő, az üres ég helyett a szilárd földre tekintő, önön erejére hagyatkozó, magányos EMBER?  
A másik lény: lehetne akár Pegazus is, hisz a képen minden jelen van hozzá, de nem az.
Ez az emberrel egybeforrt, de rá értetlenül
tekintő, hangosan nyerítő LÓ, tágult orrlikakkal, szárnyakat taposó patákkal, az emberből kilépni, kiszabadulni, elszakadni készülő féktelen állat.  És harmadikként, kettőjük közé zuhantan, ott a hatalmas, törött szárnyú, utolsót rikoltó, haldokló MADÁR.

Amit gondolok a képről:

Nekem ezen a képen a emberii teljesség jelenítődik meg.
Az ember bio-pszicho-szocio-spirituális összetevőit és azok szétszakíthatatlan egységét látom a képen. Az EMBERT látom és megerősít a hitemben.
Hiszek az EMBER - egymásnak ellentmondó késztetések feszültségét átérző, de nem indulatból cselekvő, az emberi szabadság fájdalmát és felelősségét vállaló, szelíd óriásként, ég és föld között (önmagában, illetve önmaga és környezete közt) egyensúlyt teremtő, - békés erejében.

/solus/

Fehérvirágú vadgesztenye

Felelősség

Szó-burkaidban,
Gesztenyevirág.

/solus/

Megsimogatott?

Szederinda


Nem várt érintés...

Nem értett - félszeg(?) - mosoly.

Lepkeszárnyú szél.

/solus/

"...öltözni se vértbe"

Lilith, avagy egyenrangúság és verbalitás

Lilith az ókori mítoszokban, majd a zsidó hagyományok írásaiban is megjelenő női alak. 
Ő az első földi nő,
akit Isten éppúgy a földből teremtett mint  Ádámot.
Noha Lilith nem kapta meg 'a képességet' az Úr megszólítására, úgy mint Ádám,
de ő megszerezte, s
az alávetetséget nem tűrve ki is mondta
a Teremtő kimondhatatlan nevét, így többé az Isten sem állíthatta meg.
+ Lilith, mint evolúciós kényszer :)

Paradicsom újratöltve

Eötvös Péter: Paradise reloaded (Lilith)

"Lilithet Isten Ádámmal azonos módon, egyenrangúnak teremtette,
Évát viszont Ádám bordájából alkotta meg. 
Lilith az önálló akaratot, erőt, a konspirációt képviseli, 
Éva a nőiességet, a tisztaságot, az önfeláldozást."
- ez a konfliktus szövi át a darabot.

Eötvös Péter: Paradise reloaded (Lilith) - részlet

..

Justinas Marcinkevičius: Abszurd vers

Nézz föl: belebódulsz,
nézz le: beleszédülsz.
Térdre ki elé hullsz?
Vértben mire készülsz?
.
Nagy magasok ellen?
Nagy mélységek ellen?
Földnek hossza ellen?
Földnek szélte ellen?
Elevenek ellen?
Kísértetek ellen?
Érzelem - az ellen?
Értelem - az ellen?
.
Mert semmi, de semmi
nem maradt evégre:
nincs hol térdre esni,
öltözni se vértbe.

Fordította: Tandori Dezső

Magamvigasztaló

Holnap-ígérő

szót vársz? - Nincs. Ne sírj! - Nevess,

ha felkel a Nap!

/solus/

Kiskőrös

 

 

 

Radnóti Miklós: Szusszanó

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!

Szeged

 

Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
.
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
.
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.
.
Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,
.
Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Szeged a napfény városa

Szeged madártávlatból

A Szegedi Dóm harangjai

Szegedi Deák Big Band

"S minden fél-boldog percbe"

 

Reményik Sándor: Emberentúli kék

.....Oly kurta volt az élet.
Oly csonka volt a szépség.
Oly ritka volt a béke - -
S minden fél-boldog percbe
Annyi fájdalom s félelem vegyült:
E szín-skálának kellene legyen
Emberentúli kékje:
Valahol egy ősz, hosszú és derült.
Ahonnan vissza-látva
Szükségszerű minden gondunk-hibánk.
Fénylik felénk értelme-felfedetten - -
De már többé nem tartozik reánk.

1936

 

 

Feeling

 


Bob Dylan: "Fixin' To Die Blues"


Bob Dylan: "Fixin' To Die Blues"

Feeling funny in my mind, Lord,
I believe I'm fixing to die, fixing to die
Feeling funny in my mind, Lord
I believe I'm fixing to die
Well, I don't mind dying
But I hate to leave my children crying
Well, I look over yonder to that burying ground
Look over yonder to that burying ground
Sure seems lonesome, Lord, when the sun goes down
.
Feeling funny in my eyes, Lord,
I believe I'm fixing to die, fixing to die
Feeling funny in my eyes, Lord
I believe I'm fixing to die
Well, I don't mind dying but
I hate to leave my children crying
There's a black smoke rising, Lord
It's rising up above my head, up above my head
It's rising up above my head, up above my head
And tell Jesus make up my dying bed.
.
I'm walking kind of funny, Lord
I believe I'm fixing to die, fixing to die
Yes I'm walking kind of funny, Lord
I believe I'm fixing to die
Fixing to die, fixing to die
Well, I don't mind dying
But I hate to leave my children crying.

 

 

"Még várok holnapig"

Petőfi Sándor: Az őrült

 

Petőfi Sándor: Az őrült

- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január

.

Arany János: Az örök zsidó

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott...
Tovább! tovább!

Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!

(1860.)

"a szüzeket megtarthatjátok"

 

Charles Bukowski: Az egyik legdögösebb

platinaszőke parókát hordott
pirosítót és púdert használt
rúzzsal hatalmas szájat festett magának
és a nyaka ráncos volt
de a segge még mindig egy fiatal lányé
és jó lábai voltak.
kék bugyit hordott leszedtem róla
felemeltem a ruháját, és a TV villódzó fényénél
csak úgy állva elkaptam.
ahogy küzdöttünk mindenfelé a szobában
(egy sírt baszok, gondoltam. visszahozom
a halottakat az életbe, csodálatos
annyira csodálatos,
mint hideg olívabogyót enni hajnali háromkor
miközben a fél város lángokban áll)
elmentem.
.
srácok a szüzeket megtarthatjátok
adjatok nekem szexi idős nőket magassarkúban
akiknek a segge elfelejtett megöregedni.
.
persze utána lelépsz
vagy nagyon berúgsz
ami ugyanaz.
.
órákig bort ittunk és tévéztünk
és amikor lefeküdtünk
hogy mindezt kialudjuk
bent felejtette a fogát
egész éjszakára.

 

"felérni ésszel"

Váci Mihály:Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
.
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
.
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

 

"Csodaszép reggel!"

Tóth Árpád: Ma lelkemet...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.
.
Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

 

Sík Sándor: Rikkant a rigó

Csodaszép reggel! Rikkant a rigó.
Érik a dinnye, élni jó!
Érik a dinnye, csorog a méz.
Ki amit szeret, arra néz.
.
Csűrre a gazda, sarjúra ökre;
Szegény, aki éhes, dinnyére, tökre;
Pántlikás lány után nyalka legény.
Hát, Uramisten, mit szeretek én?
.
Mindent, amit elnyílt két szemem lát:
A napot, a lombot, a lomha Tiszát,
Kemény munkát és lágy kenyeret.
Mindent, mindent, mindent szeretek.
.
Egyebet magamnak nincs is mit kérjek:
Csak tiszta lehessen test és lélek,
Legyen kit szeretnem, legyen mit ennem,
És el ne fogyjon a nóta bennem.

Stéphane Mallarmé: L’Après-Midi d’un faune

"Hineni"

Leonard Cohen - You Want It Darker

.

Leonard Cohen: You Want It Darker

.
If you are the dealer, I'm out of the game
If you are the healer, it means I'm broken and lame
If thine is the glory then mine must be the shame
You want it darker
We kill the flame
.
Magnified, sanctified, be thy holy name
Vilified, crucified, in the human frame
A million candles burning for the help that never came
You want it darker
.
Hineni, hineni
I'm ready, my lord
.
There's a lover in the story
But the story's still the same
There's a lullaby for suffering
And a paradox to blame
But it's written in the scriptures
And it's not some idle claim
You want it darker
We kill the flame
.
They're lining up the prisoners
And the guards are taking aim
I struggled with some demons
They were middle class and tame
I didn't know I had permission to murder and to maim
You want it darker
.
Hineni, hineni
I'm ready, my lord
.
Magnified, sanctified, be thy holy name
Vilified, crucified, in the human frame
A million candles burning for the love that never came
You want it darker
We kill the flame
If you are the dealer, let me out of the game
If you are the healer, I'm broken and lame
If thine is the glory, mine must be the shame
You want it darker
.
Hineni, hineni
Hineni, hineni
I'm ready, my lord
.
Hineni
Hineni, hineni
Hineni

 

"Лети, лети, лети"

.
Алиса Апрелева - Маленький принц

Твой самолёт – десять тысяч метров над Землёй,
Влажная ночь под большим сиреневым крылом,
Твой дом –
пуст.

Мне о тебе рассказала жёлтая земля,
Синяя ночь осыпала ветер серебром.
За моим окном –
Свет звёзд.

Ночь, самолёт – десять тысяч метров над Землёй,
Маленький Принц, ты оставил Землю в дураках,
На моих руках –
Рыжий лисёнок.

Лети, лети, лети –
Я за ним присмотрю…

s

"állítom kincsem ablakába"

 

....76


Johann Wolfgang von Goethe: A csokor

 

Szép, szakított csokrommal
Köszöntlek sokezerszer!
Én gyakran meghajoltam,
Óh, nem is ezerszer,
És őt a szívemhez húztam,
Több mint százezerszer!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

.

 

Barackvirág dal - Szu Csong dala (I.felv.):

Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén
.
Száll a dal a szívem szárnyán, gyönyörűm kis kínai leány
Itt állok kerti lomb árnyán, gyönyörűm, tekints ki már reám
Nézz ki hát, kínai kislány szép virág, légy enyém
Rabszolgádhoz ne légy kemény, várlak, várlak
Éjszakákon át, tedd homlokomra már kis kezed bársonyát
.
Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén, szívem is azt suttogja, légy enyém!

"Ez az egyesegyedüli égbolt"

Allen Ginsberg: Metafizika

Ez az egyesegyedüli
égbolt; éppen ezért
ez az abszolút világ.
Más világ nincsen.

A kör tökéletes.
Az Öröklétben élek.
E világ útjai
az Ég útjai is.

(New York, 1949 nyarán)

Fordította: Eörsi István

Lisa Gerrard - Devotion

"Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.


Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Ahimsza


"Hadd vegyüljön össze utolsó énekemben az öröm mindenféle hangja;
az öröm, melytől a föld a fű duzzadó bőségében áradoz;
az öröm, mely a két ikertestvért:
életet és halált végigtáncoltatja széles e világon;
az öröm, mely a vihar szárnyán végigszáguld,
s minden életet felráz és felébreszt kacagásával;
az öröm, mely könnyeivel csendesen megül
a fájdalom kibontott szirmú piros lótuszán;
s az öröm, mely mindent, ami csak az övé,
a porba hajít, s egy szava sincsen. "

/Rabindranath Tagore: Gitanjali - részlet (58.)/



"nem szerethet meg, csak az, akit én megtaníthatok szeretni"

12

Rettenetes az árvaság,
hogy nincs más nevelő apám,
csak akit én fölnevelek.
.
Rettenetes az egyedülség,
hogy nem szerethet meg, csak az,
akit én megtaníthatok szeretni.
.
Szemben a semmivel, a titkát
fortyogtató – pokollal?
Szörnyeink labirintusával.
.
Munkába véve végre, lassan-
szívósan, jó mozdulatokkal
arcunkat is,
az istenit.
Az önmagával szembenézőt.

Egymásra-lelt gyermekeinkben.

13

Halandó szemmel fölfedezni
a teendőmet,
az épp rám várakozó dolgot,
amiért valahol kapálva egy paraszt
ide küldte ezt a pohár bort,
egy munkás forrasztólámpát szögezve
szobámba fényt eresztett,
halandó szemmel fölfedezni
az örök végezni valót:
megszólaltatni a jövendőt,
mely már a halállal vitáz,
.
ügyesen és értelmesen,
babrálón és parancsolón.
.
Elvégezni egy munkát
kedvünkre, egészségesen;
igen, akár egy jó szeretkezést.

Arcon simogatni szinte érte.

Úgy hagyni ott,
úgy nézni hátra nem is egyszer
a kielégítetten heverőre:
vagyonom őrzi;
.
megfoganva, a jövendőmet;
értelmét, tán örökre, annak,
hogy erre jártam

halandóként is mulhatatlan.

Illyés Gyula: Teremteni

"Le ciel bleu sur nous peut s’effondrer"

Edith Piaf - Hymne à l'Amour

Le ciel bleu sur nous peut s’effondrer
Et la terre peut bien s’écrouler
Peu m’importe si tu m’aimes
Je me fous du monde entier
Tant que l’amour inond’ra mes matins
Tant que mon corps frémira sous tes mains
Peu m’importent les problèmes
Mon amour, puisque tu m’aimes…
.
J’irais jusqu’au bout du monde
Je me ferais teindre en blonde
Si tu me le demandais…
J’irais décrocher la lune
J’irais voler la fortune
Si tu me le demandais…
Je renierais ma patrie
.
Je renierais mes amis
Si tu me le demandais…
On peut bien rire de moi,
Je ferais n’importe quoi
Si tu me le demandais…
.
Si un jour la vie t’arrache à moi
Si tu meurs, que tu sois loin de moi
Peu m’importe, si tu m’aimes
Car moi je mourrai aussi…
Nous aurons pour nous l’éternité
Dans le bleu de toute l’immensité
Dans le ciel, plus de problèmes
Mon amour, crois-tu qu’on s’aime ?...
.
Dieu réunit ceux qui s’aiment !

Járom az utam

Járom az utam
Zeneszerző: Horváth Jenő
Szövegíró: G Dénes György

Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.

Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.

Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
(fütty)
Mert én itt születtem, ez a hazám

Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.

Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

"Megszomorított dalom nyögve száll"

 


William Blake: Őrült dal

A zord szél zúg,
.. Diderget a fagy.
Késő van, aludj,
.. Hagyd a kínokat.
A csúcsot Keleten
.. Hajnal festi be fenn
S a friss madársereg
Már füttyöget.
.
Fény-borított
.. Ég boltja alá
Megszomorított
.. Dalom nyögve száll:
Az éj fülébe cseng,
.. Sír tőle a nap;
A vad szél őrjöngve tombol
.. S a vihar szárnyra kap.
.
Mint szörny, kit rejt a felleg:
.. Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
.. Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.

Fordította: Képes Géza

"hogy megköt a gyökérzet"

Eugenio Montale: Tramontana

A szorongás gyűrűi elmaradtak,
mik az előbb a szív taván kerengtek,
s hatalmas sistergése az anyagnak,
mely sápad és kiszenved.
Cserjéket tép ki, pálmákat sanyargat
egy levegőt szántó vasakarat most,
s a tengert összegyűrve ás
sok széles, hullámtaréjos árkot.
Minden forma reszket az elemeknek
háborgásában, és egyetlen jajba vesznek
minden élők: minden tépi a múló
órát: falevelek vagy madarak vonulnak
az ég boltján, ki tudja, — már nyomuk sincs.
S te, ki remegsz a meg nem zabolázott
szélrohamoktól ütlegelve,
s még meg nem született virágok
csokrát szorítod a szívedre,
milyen ellenségesnek érzed
a szellemek seregét a vonagló
föld felett átrepülve,
vézna életem, s mily nagyon örülsz te,
hogy megköt a gyökérzet.

Fordította: Kálnoky László

"Szoktatom szívemet a csendhez"

Egyenleg: pengeélen

(+), (-) = 0

0 < (+)
0 > (-)

0 = 0

Sarud

 

 

 

 

 

 

Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

Filozófia

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő