"Csodaszép reggel!"

Tóth Árpád: Ma lelkemet...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.
.
Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

 

Sík Sándor: Rikkant a rigó

Csodaszép reggel! Rikkant a rigó.
Érik a dinnye, élni jó!
Érik a dinnye, csorog a méz.
Ki amit szeret, arra néz.
.
Csűrre a gazda, sarjúra ökre;
Szegény, aki éhes, dinnyére, tökre;
Pántlikás lány után nyalka legény.
Hát, Uramisten, mit szeretek én?
.
Mindent, amit elnyílt két szemem lát:
A napot, a lombot, a lomha Tiszát,
Kemény munkát és lágy kenyeret.
Mindent, mindent, mindent szeretek.
.
Egyebet magamnak nincs is mit kérjek:
Csak tiszta lehessen test és lélek,
Legyen kit szeretnem, legyen mit ennem,
És el ne fogyjon a nóta bennem.

Stéphane Mallarmé: L’Après-Midi d’un faune

"Лети, лети, лети"

.
Алиса Апрелева - Маленький принц

Твой самолёт – десять тысяч метров над Землёй,
Влажная ночь под большим сиреневым крылом,
Твой дом –
пуст.

Мне о тебе рассказала жёлтая земля,
Синяя ночь осыпала ветер серебром.
За моим окном –
Свет звёзд.

Ночь, самолёт – десять тысяч метров над Землёй,
Маленький Принц, ты оставил Землю в дураках,
На моих руках –
Рыжий лисёнок.

Лети, лети, лети –
Я за ним присмотрю…

s

"állítom kincsem ablakába"

 

....76


Johann Wolfgang von Goethe: A csokor

 

Szép, szakított csokrommal
Köszöntlek sokezerszer!
Én gyakran meghajoltam,
Óh, nem is ezerszer,
És őt a szívemhez húztam,
Több mint százezerszer!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

.

 

Barackvirág dal - Szu Csong dala (I.felv.):

Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén
.
Száll a dal a szívem szárnyán, gyönyörűm kis kínai leány
Itt állok kerti lomb árnyán, gyönyörűm, tekints ki már reám
Nézz ki hát, kínai kislány szép virág, légy enyém
Rabszolgádhoz ne légy kemény, várlak, várlak
Éjszakákon át, tedd homlokomra már kis kezed bársonyát
.
Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén, szívem is azt suttogja, légy enyém!

"Ez az egyesegyedüli égbolt"

Allen Ginsberg: Metafizika

Ez az egyesegyedüli
égbolt; éppen ezért
ez az abszolút világ.
Más világ nincsen.

A kör tökéletes.
Az Öröklétben élek.
E világ útjai
az Ég útjai is.

(New York, 1949 nyarán)

Fordította: Eörsi István

Lisa Gerrard - Devotion

"Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.


Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Ahimsza


"Hadd vegyüljön össze utolsó énekemben az öröm mindenféle hangja;
az öröm, melytől a föld a fű duzzadó bőségében áradoz;
az öröm, mely a két ikertestvért:
életet és halált végigtáncoltatja széles e világon;
az öröm, mely a vihar szárnyán végigszáguld,
s minden életet felráz és felébreszt kacagásával;
az öröm, mely könnyeivel csendesen megül
a fájdalom kibontott szirmú piros lótuszán;
s az öröm, mely mindent, ami csak az övé,
a porba hajít, s egy szava sincsen. "

/Rabindranath Tagore: Gitanjali - részlet (58.)/



"nem szerethet meg, csak az, akit én megtaníthatok szeretni"

12

Rettenetes az árvaság,
hogy nincs más nevelő apám,
csak akit én fölnevelek.
.
Rettenetes az egyedülség,
hogy nem szerethet meg, csak az,
akit én megtaníthatok szeretni.
.
Szemben a semmivel, a titkát
fortyogtató – pokollal?
Szörnyeink labirintusával.
.
Munkába véve végre, lassan-
szívósan, jó mozdulatokkal
arcunkat is,
az istenit.
Az önmagával szembenézőt.

Egymásra-lelt gyermekeinkben.

13

Halandó szemmel fölfedezni
a teendőmet,
az épp rám várakozó dolgot,
amiért valahol kapálva egy paraszt
ide küldte ezt a pohár bort,
egy munkás forrasztólámpát szögezve
szobámba fényt eresztett,
halandó szemmel fölfedezni
az örök végezni valót:
megszólaltatni a jövendőt,
mely már a halállal vitáz,
.
ügyesen és értelmesen,
babrálón és parancsolón.
.
Elvégezni egy munkát
kedvünkre, egészségesen;
igen, akár egy jó szeretkezést.

Arcon simogatni szinte érte.

Úgy hagyni ott,
úgy nézni hátra nem is egyszer
a kielégítetten heverőre:
vagyonom őrzi;
.
megfoganva, a jövendőmet;
értelmét, tán örökre, annak,
hogy erre jártam

halandóként is mulhatatlan.

Illyés Gyula: Teremteni

"Le ciel bleu sur nous peut s’effondrer"

Edith Piaf - Hymne à l'Amour

Le ciel bleu sur nous peut s’effondrer
Et la terre peut bien s’écrouler
Peu m’importe si tu m’aimes
Je me fous du monde entier
Tant que l’amour inond’ra mes matins
Tant que mon corps frémira sous tes mains
Peu m’importent les problèmes
Mon amour, puisque tu m’aimes…
.
J’irais jusqu’au bout du monde
Je me ferais teindre en blonde
Si tu me le demandais…
J’irais décrocher la lune
J’irais voler la fortune
Si tu me le demandais…
Je renierais ma patrie
.
Je renierais mes amis
Si tu me le demandais…
On peut bien rire de moi,
Je ferais n’importe quoi
Si tu me le demandais…
.
Si un jour la vie t’arrache à moi
Si tu meurs, que tu sois loin de moi
Peu m’importe, si tu m’aimes
Car moi je mourrai aussi…
Nous aurons pour nous l’éternité
Dans le bleu de toute l’immensité
Dans le ciel, plus de problèmes
Mon amour, crois-tu qu’on s’aime ?...
.
Dieu réunit ceux qui s’aiment !

Járom az utam

Járom az utam
Zeneszerző: Horváth Jenő
Szövegíró: G Dénes György

Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.

Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.

Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
(fütty)
Mert én itt születtem, ez a hazám

Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.

Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

"Megszomorított dalom nyögve száll"

 


William Blake: Őrült dal

A zord szél zúg,
.. Diderget a fagy.
Késő van, aludj,
.. Hagyd a kínokat.
A csúcsot Keleten
.. Hajnal festi be fenn
S a friss madársereg
Már füttyöget.
.
Fény-borított
.. Ég boltja alá
Megszomorított
.. Dalom nyögve száll:
Az éj fülébe cseng,
.. Sír tőle a nap;
A vad szél őrjöngve tombol
.. S a vihar szárnyra kap.
.
Mint szörny, kit rejt a felleg:
.. Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
.. Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.

Fordította: Képes Géza

"hogy megköt a gyökérzet"

Eugenio Montale: Tramontana

A szorongás gyűrűi elmaradtak,
mik az előbb a szív taván kerengtek,
s hatalmas sistergése az anyagnak,
mely sápad és kiszenved.
Cserjéket tép ki, pálmákat sanyargat
egy levegőt szántó vasakarat most,
s a tengert összegyűrve ás
sok széles, hullámtaréjos árkot.
Minden forma reszket az elemeknek
háborgásában, és egyetlen jajba vesznek
minden élők: minden tépi a múló
órát: falevelek vagy madarak vonulnak
az ég boltján, ki tudja, — már nyomuk sincs.
S te, ki remegsz a meg nem zabolázott
szélrohamoktól ütlegelve,
s még meg nem született virágok
csokrát szorítod a szívedre,
milyen ellenségesnek érzed
a szellemek seregét a vonagló
föld felett átrepülve,
vézna életem, s mily nagyon örülsz te,
hogy megköt a gyökérzet.

Fordította: Kálnoky László

"Szoktatom szívemet a csendhez"

Egyenleg: pengeélen

(+), (-) = 0

0 < (+)
0 > (-)

0 = 0

Sarud

 

 

 

 

 

 

"csúszott keze rajtam szappansikosan"

Csorba Győző: Várak

Teknőbe fürösztött
a konyhakövön
befűtve a tűzhely
izzott a tető
csúszott keze rajtam
szappansikosan
a víz a fejemről
szemembe szaladt
arcom tenyerével
mosdatta körül
locskolta le rólam
a gyönge habot
majd rossz lepedőben
karjára emelt
ágy végin a dunyhát
földobta s a lágy
zughelyre vigyázva
letett s betakart
Volt váram azóta
sokféle de ily
kőbiztos erős vár
többé sohasem

Fényben

 

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,
és nem az, aki látja a tengert.
/Weöres Sándor/

"s mintha magukkal vittek volna"

Édesanya, kedvesem

.

Szabó Lőrinc: Vihar után

Mint dobpergés jött az eső,
rámzörgetett és elszaladt:
két perc vihar s most itt a béke.
A nap megint ragyog az égen,
csönd ül a párolgó vidéken
és én egész üresnek érzem
s kíváncsian vizsgálom magamat.
.
Az imént még csupa düh voltam,
hangos harag és bosszuvágy;
aztán jött ez az égi lárma
s rá kellett figyelnem, a nyárra,
a dobpergésre, trombitára,
a külső, idegen csatára,
és felejtettem a magam baját.
.
A magam baja? – Szemem ott jár,
amerre a vihar vonul:
amit akartam, ő kimondta,
elkáromkodta, kidobolta…
Kikönyökölök ablakomba
s mintha magukkal vittek volna,
nézek a felhők után szótlanul.

 

 

Dror ykera......................

"S vigyázz..."

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

"Mert..."

Chris Lawyer - Áldott

Ady Endre: Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Holtpont 3

Holtpont 2


"...fáj a szó..."

"...ketyeg a lélek, mint az óra, / De nem mutat időt, irtóztató."


Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak

Hideg vas

Holt-pont

Vértem ágyadon.
Véres az ingem. Szemem

a Holdra tágul.

/solus/

Hang, visszhang

Weöres Sándor: Nyári este

 

Nyáresti visszhang..

Tükrös testünkben....
bizonyosság-biztonság.
Mélyből fénylő csend..

/solus/................

 

 

59

 

Nagy László - Ki viszi át a szerelmet..................................József Attila: Áldalak búval, vigalommal

 

 

Szécsi Margit: Úgy néztem

Weöres Sándor: Galagonya...........................................................József Attila Tedd a kezed

 

 

m

Mind - egy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Harmadik lépcső
.
Canova, Rodin,
Brâncuși - Klimt, Picasso.
Kinyílt az ajtó.
.
/solus/

In memoriam

Lumière divine (Isteni fény) - asszociációk


Szabó Lőrinc: Hálaadás

1.

Sivatagomban, csontok és kövek
közt járva, mint egykor Mohamed,
.
hajnalban a hegyek énekét
hallottam, ahogy a Dávidét
.
kísérték (bennem), a szent király
zsoltárát: egyes szavainál
.
mély basszusuk minduntalan
elbődült, frissen, vidoran.
.
Társuknak éreztem magam.

2.

Délben, hogy szomjasan-éhesen
ájuldoztam az izzó fövenyen,
.
az égből hűvös húri-sereg
suhogott alá, s mint Mohamedet,
.
felkapott s vitt, s dús ételek
tálai közt, illó kenetek
.
özönében a Zem-Zem vizeinél
tett le a szivárványszárnyú szél.
.
Ha küzdve, ha sírva, ha törve: remélj!

3.

Jók voltak a nők, drága kenetek
s a dús falatok; vagy, ahogy Mohamed
.
vallotta: az ételek, italok,
de kiváltképp az asszonyok.
.
S azok közt is egy legkivált:
a húszéves, aki a halált
.
felejteti, a kalifa
Abu Bekr lánya, A-i-sha.
.
Ima a gyönyör, a gyönyör ima..

4..

Itt az éj. Némán feküszöm
lét s nemlét közt egy ingó küszöbön.
.
Mohamed félholdja a fák felett.
Csillagok húznak, ejtenek.
.
Óh, Kiszmet! Allah! Forrón, mint a könny,
buggyan ajkamra a szív, az öröm,
.
a hála, hogy élek, hogy voltak csodák,
hogy oly szép, oly gyönyörű a világ,
.
mikor
mikor

Mikor minden csak játék s butaság.

 

Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák

Ó mennyi ifju mohóság,
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Mily jó könny és nevetés közt,
selyemzizegésü vetés közt
heverészni a gyönge gyepen!
.
Nők, gyönyörü tavaszi kancák,
rózsák, remegő fiatalság,
fiatal örömök nevetése!
Habos rózsákba haraptam, –
kis melled sírt ma alattam,
sírt és kacagott remegése.
.
Habos rózsákba haraptam,
mégis szomorú maradtam;
és lassan este lett.
Fáj, fáj e tavaszi mohóság,
most béke kellene, jóság,
jóság és szeretet.
.
Szeretet kellene, jóság,
hogy ne hulljanak a rózsák,
lelkem rózsái, szegények, –
és nyugalom, egy kis öregség,
hogy az Égieknek is tessék
e csöndes esti ének…
.

Lumière divine*

Hang-betű tenger
zeng, zúg, habja szót emel.
Bíborláng lebben.

/solus/

* Lumière divine:
- isteni fény = megvilágosodás, megértés
- Isteni fény: Uriel arkanygyal

Lehetőség és felelősség

Jelenidő

Múltunk csodáit
Most festhetjük egünkre.
Nincs rá más időnk!

/solus/

Barbra Streisand: You'll Never Walk Alone

"És az Isten sem nézne rám haraggal"

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

(1926)

"...erőt ad gyengeségem ellen"

Szabó Lőrinc: Megoldás

Mikor, mint ma, valami, egy perc,
egy szerencsétlen pillanat
okkal, ok nélkül így elrontja
egy jónak indult napomat,

egyszerre húsz évet öregszem,
szívem dagadt lesz és nehéz
és öngyilkos gondolatokkal
szurkál a kétségbeesés.

Kutya egy állapot… S hiába
mondogatom, hogy ily komisz
és ájult hangulat gyötört már
(hányszor, de hányszor!) máskor is,

hiába biztatom magam, hogy
elmúlik ez is nyomtalan,
tudom már jól tapasztalatból,
hogy egész napom odavan.

Oda bizony, azt a keservit!
Oda egy buta perc miatt!
És egyszerre elönt a méreg
hogy így emésztem magamat,

hogy már félnapja így vergődöm
és felejteni nem tudok –
A mindenségit a szivemnek,
hogy oly érzékeny és konok!

S a düh, ez most, ez az okosság
s az élet egyetlen jele:
erőt ad gyengeségem ellen,
hogy végre elbánjak vele:

káromkodok még egy utolsót
– ez igazán rettenetes –
és megyek, morogva, aludni…
Majd holnap meglátjuk, mi lesz.

"való igaz: én tudok szeretni"

Charles Bukowski: ÉN...(Me)

a nők nem tudnak szeretni,
mondta................................................................................Hans Zimmer: The Dark Knight
te tudsz, de a nők
csak rádakaszkodnak, mint a
pióca.
én tudom, én
nő vagyok.

hahaha, nevettem.

minek aggódsz
Suzan miatt? majd csak
ráakaszkodik
valaki másra.
.
beszélgettünk még egy darabig
aztán elköszöntem
letettem a kagylót
kimentem a retyóra
szartam egy jó nagyot a sörtől
és arra gondoltam, lám, még
mindig élek, hisz még mindig
képes vagyok a testemből
hulladékokat üríteni.
meg verseket.
amíg ez így van,
addig elbánok
az elhagyatottsággal
a magánnyal
a beszakadt körömmel
a kankóval
a pénzügyi rovat
gazdasági jelentéseivel is.
.
ezzel
fölálltam
kitöröltem
lehúztam
és arra gondoltam:
való igaz:
én tudok
szeretni.
.
fölhúztam a nadrágomat és
visszaballagtam a szobámba.
Fordította: Török Attila

"...és fáradok… De még"

A szakasz,
az egyenesnek két pontja által határolt véges része.

 

Lehetőségek

Magadban bízva,
szárnyallhatnánk, s mellünkön
"lángvirág" nyílna.

*

Ám szánva látom,
hogy hívsz - fojtó mocsárba -
magad alázva.

/solus/

*****

Szabó Lőrinc: Kisértetek

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.
.
Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.
.
Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.
.
És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán,
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,
.
és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacific
és lassú gleccserek
.
fagynak szemembe, tenyerem
fensík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki a
holdas országutak.
.
Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,
.
varázsjáték: játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok… De még,
.
még más is vagyok, én vagyok
a legfőbb hatalom:
ki ellenem hadakozik,
molyként szétmorzsolom,
.
ma még… Mert forog a tükör és
még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok,
.
de holnap… Holnap tán megunom
az egészet s belelövök
s mint egy kisértet eltünök a
cserepei között.

vers és visszhang

Pethes Mária: szentély

visszavonhatatlan eskük szövegét írja
egy kontár isten közömbös az idő már
csak bennünk képes hinni a szerelem
mert nem feledjük a gyümölcsöskertet
ahol irányt változtat az ősz és tűzrózsák
és tettek között ciripel az este a délről
érkező főnszél betűket forraszt szóba
az égbolt óriási tintatócsa homorú kék-
ségében sötétség mozdul az esély röpke
ünnepségén felhőkből szentély épül ahol
imádkozhatunk ne váljanak ma emlékké
a holnapok ígéretei

******************

Ünnep

Felhőszentélyben
ima - emlék csodakert.
Vágyak - Hit. Esély!

/solus/

Ki vagyok én? Ki vagy te?

Don Juan DeMarco
a film
a zene

Köszönöm

"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret." /Erich Fromm/

.

Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.

.

Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak

Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.
.
Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.
.
Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malom kerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.
.
Köszönöm a szél jó ízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.
.
Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.
.
Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.

Minden

 

Ady Endre: Vajon milyennek láttál?
.
Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?
.
Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?
.
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
.
S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

 

"test s lélek mámora zeng bennük ég felé"

.

Charles Baudelaire: Kapcsolatok

Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, gyõzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

"Hej, tulipán, tulipán"

Hej, tulipán, tulipán

Hej, tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
.
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat,
Rózsafának illatja
Az én szívem biztatja.

.

Lesznai Anna: Egyszerű dal

A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.
.
Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.
.
Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.
.
Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.
.
Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.
.
Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.
.
Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.
.
Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.
.
Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

"ki ugrott volna egy jó szóra nyomban"

 

József Attila: Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
.
1935. november 21.

 

 

Április 11. - A magyar költészet napja

A varázslótanonc - "Jaj, a szót, a szót, mely újra"

Paul Dukas: "L'apprenti sorcier"

*

Der Zauberlehrling

************************************

Képek / Oda-vissza

Fényes tulipán
Véres-habos óceán
Tágult pupillán

Tágult pupillán
Véres-habos óceán
Fényes tulipán

/solus/

Érzések

Leonard Bernstein Symphony No. 3...................................................Manuel de Falla: El amor brujo

"s ránk hajoltak a fák s a fellegek"

Képes Géza: Vallomás

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
.
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.

Séta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Várfalsétány - Eger

Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

Filozófia

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő