"Nem érdekel, hogy hol leszünk"

 

Szabó T. Anna: A mai nap

1.
Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.
.
Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.
.
Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.
.
2.
Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.
.
Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.
.
3.
Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem.
.
Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit se dobok ki.
De hát: enyém!
.
Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.
.
4.
Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát.
.
Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.
.
5.
Képzeld, mi történt. Érzem, hogy öregszem.
Házunk a várunk, így gondolkozom.
Pedig nem kősziklára építettünk,
hanem utazunk, egymás melegében,
a ködös hídon, egy villamoson.
.
És azt érzem, hogy megtörténhet bármi,
mint akkor, ott, az első éjjelen.
Pedig csak sín visz. Köd van. Ki kell várni.
Ahova te mész, oda jöjj velem.

 

 

Szamárság :)

TITÁNIA
Jer, ülj le mellém e virágpadon,
Én kedves orcád majd simogatom
És pézsmarózsát tűzdelek hajadba,
Szép nagy fülednek csókra csókot adva.
...

TITÁNIA
Nem óhajtasz zenét, édes galambom?

Nagyon zenére termett fülem van: hadd szóljon hát a doromb!

TITÁNIA
Vagy, édesem, nem ennél valamit?

ZUBOLY
De biz igen, egy mérce abrakot; valami jó száraz zabot megropogtatnék. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára; csak nincs párja a jó édes szénának.

TITÁNIA
Kalandor szellemim közől egyet
Elküldök új dióért az evethez.

ZUBOLY
Jobban esnék egy vagy két marok száraz bükköny. De kérem, hagyja meg a cselédinek, senki se háborgasson: nagy expozíciót érzek az alvásra.

TITÁNIA
Aludj hát, én meg karjaimba fonlak.
Tündérim el, el mind! ki merre lát.
Ekkép szövődik a lonc, a folyondár
Gyöngéden össze; így gyürűzi a
Szil kérges ujjait a nő-borostyán.
Ó, hogy szeretlek! ó, hogy olvadok!
Elalusznak. Puck jő

OBERON
E csúnya rontást én is elveszem;
Te meg, fiam, Puck, ez athénei
Fejéről vond le azt a furcsa bőrt,
Hogy, ha fölébred, mint a többiek,
Hadd térjen ő is Athenébe meg,
S ne jusson e kaland eszébe, csak
Mint egy rossz álom zaklatásai.
De már feloldom a tündérkirálynét.
Légy, minő vagy, kedvesem!
Láss, mikép látsz rendesen.
Diána füve Ámor virágát
Győzze le tüstént, rontsa varázsát.
Ébredj, királyném, szép Titánia!

TITÁNIA
Ó, milyen álmok! kedves Oberon:
Mintha szamárba lettem vón' szerelmes.

/Shakespeare: Szentivánéji álom - részlet, negyedik felvonás - 1.szín/


+
Szentivánéji álom - balett

Szentivánéji álom - színház, film, zene
Vígszinház,
Pécsi Nemzeti Színház - 2014
Pécsi Nemzeti Színház - 1991,
Csányi János és Nádasdy Ádám fordításai
Michael Hoffman filmje - 1999
Mendelssohn zenéje



Az intimitás meghatározása

Magatartásunknak, cselekdeteinknek, tevékenységeinknek alapvető motiváló tényezői a szükségleteink ***.

Az intimitás szükséglete a társas szükségletek (szeretet és összetartozás) közé tartozik.

Az intimitás fontos eleme a megosztozás
de alapvetően nem az anyagi javainkon való megosztozást jelenti, hanem azt, hogy
megosztjuk-e,

s ha igen, hogyan

osztjuk meg egymással:

...az időnket?

...a bennünket körülvevő tereinket?

...a tevékenységeinket?

...a tapasztalatainkat?

...az emlékeinket

...a gondolatainkat?

...a vágyainkat?

...az érzelmeinket?

...a meggyőződéseinket?

...a hiteinket?

...a testünket?

Mindezekeben való megosztozásunk minősége és mértéke határozza meg kapcsolatunk mélységét, intimitását.

Intimitás és kommunikáció:
Tapasztalatainkat, emlékeinket, gondolatainkat, vágyainkat, érzelmeinket, meggyőződéseinket, hiteinket - érthetően és átélhetően - csak hiteles (kongruens) kommunikációval közvetíthetjük egymásnak.

Az inkongruens kommunikáció csökkenti, sőt gyakran kizárja az intimitás lehetőségét. :(

Intimitás = bizalom és bátorság

"Ha más nem, huzat lesz."

Miroslav Holub: Eredj, nyiss ajtót

Eredj, nyiss ajtót.
Lehet, odakint
egy fa van, vagy egy erdő
vagy egy kert
vagy egy elvarázsolt város.
Eredj, nyiss ajtót.
Ha csak a
ketyegő sötét volna is
ha csak a
puszta szél volna is
ha egyáltalán
semmi
se volna is,
eredj, nyiss ajtót.
.
Eredj, nyiss ajtót.
Lehet, egy kutya kapar ott.
Lehet, egy arc van ott,
vagy egy szem,
vagy egy kép
képe.
Eredj, nyiss ajtót.
Ha köd van ott,
majd felszakad.
.
Ha más nem,
huzat
lesz.

(1962)

Intimitás helyett modorosság

modoros:
- megjátszott, mesterkélt, keresett, nem természetes (megnyilatkozás), 
- a személyiség valódi jellemét rejtő/rejteni igyekvő (magatartás).

"Bölcs fa volt, szent; dús lombja, levele, mint senki másnak"

Szabó Lőrinc: Bodzafa

Ismerős volt, már majdnem ember, a
sarki telken az a nagy bodzafa,
már majdnem barát. Tán tíz is lehet
esztendeje, hogy, munkába menet,
naponta láttam: az autóbusz ott
állt meg előtte, és ami jutott
várás, szabad perc, nézelődni, azt
átbeszélgettük. Tavasszal paraszt
ruhát öltött, szép nagyvirágosat,
nyáron, mint én, örűlt, hogy süt a nap,
ősszel, mikor bogyói értek, a
madaraknak lett rakott asztala
s télen Raguzáról kérdezgetett.
Bölcs fa volt, szent; dús lombja, levele,
mint senki másnak; isten üzent vele,
s amit mondott, illat volt s költemény.
Egy nap kivágták. Most az üzenet,
a hiány. Az, hogy nincs ott a helyén!

"Szórja gyöngyeit az Idő"

Makám - Ősz

"Vallom és hirdetem"

78


"Je bâtirai the city of love"

Mylène Farmer - City Of Love

Quand la danse cessera trop tard
Tout prendra un goût de cendres
Si seulement chemin faisant
L'amour surgit du néant
N'avoir d'autres vœux que l'autre
Même un instant
.
Les mots au bout des lèvres
Un chemin vers la vie
Si je m'abandonne
Je bâtirai the city of love
Si je sais que je l'ai
Et le monde et l'envie
Si là, je t'attends
Je bâtirai
The city of love
The city of love
.
Qui ne connaît pas la peur
Ne connaît pas le courage
Si je suis de belle humeur
Pas de rage
Quand progressant dans le noir
Quand j'étudie l'infini
Je vois des flocons de neige
De poésie
.
Les mots au bout des lèvres
Un chemin vers la vie
Si je m'abandonne
Je bâtirai the city of love
Si je sais que je l'ai
Et le monde et l'envie
Si là, je t'attends
Je bâtirai
The city of love
The city of love
.
Les mots au bout des lèvres
Un chemin vers la vie
Si je m'abandonne
Je bâtirai the city of love
Si je sais que je l'ai
Et le monde et l'envie
Si là, je t'attends
Je bâtirai
The city of love
The city of love
.
Les mots au bout des lèvres
Un chemin vers la vie
Si je m'abandonne
Je bâtirai the city of love
Si je sais que je l'ai
Et le monde et l'envie
Si là, je t'attends
Je bâtirai
The city of love
The city of love
.
Les mots au bout des lèvres
Un chemin vers la vie
Si je m'abandonne
Je bâtirai the city of love
Si je sais que je l'ai
Et le monde et l'envie
Si là, je t'attends
Je bâtirai
The city of love
The city of love

"Megszomorított dalom nyögve száll"

William Blake: Őrült dal

A zord szél zúg,
Diderget a fagy.
Késő van, aludj,
Hagyd a kínokat.
A csúcsot Keleten
Hajnal festi be fenn
S a friss madársereg
Már füttyöget.
.
Fény-borított
Ég boltja alá
Megszomorított
Dalom nyögve száll:
Az éj fülébe cseng,
Sír tőle a nap;
A vad szél őrjöngve tombol
S a vihar szárnyra kap.
Mint szörny, kit rejt a felleg:
Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.

Képes Géza


"Gondos gazdáim nincsenek, nem les a parancsomra féreg."

Bombina bombina - Vöröshasú unka

Bartók Béla: Szabadban - Az éjszaka zenéje

 

József Attila: Már régesrég

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. január

 

Dsida Jenő: Metamorfózis

Fehér ezüstfolyó suhan.
Partján sejtelmesek a fák,
habjai közt örökké tart az álom
és babonásan, ezüstösen suhan.

Itt építettem házikót magamnak
ködöt rezgető, hihetetlen martján
s igézve számolom minden este
holdfényes életem napjait.

Csak egyszer merülök meg a folyóban.
Meghal mezítlen testem lángolása
s aki helyettem újra partra száll:
fenséges, komor ezüstszobor.


"Temo l'ardore - il gelo m'offende."

"Temo l'ardore - il gelo m'offende." /Marguerite de Valois (1553-1615)/


"Csak az beszéljen róla, aki igaz szívvel és az őt megillető alázattal fordul feléje." /Dénes Zsófia/

.

Ady Endre: Ki látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?
.
Szívem vajjon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
.
Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
.
Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
.
Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
Azok forrók, kik közelemben fáznak?
.
Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
.
Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
.
Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
.
Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
.
Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?
.
Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szívű és hideg szemű barátok.

"az tudja, amit én"

"Aki rettegi dárdám hegyét soha át ne lépje a tüzet!"

Nemes Nagy Ágnes: Hasonlat

Aki evezett kezdődő viharban,
képtelenül feszítve kvadricepszét
a lábtámasz szikláját tolva el,
s akinek akkor súlytalan maradt
váratlanul a jobbkeze, mivel......"
repedt nyélről a lapát hátracsuklott,............................................
és aki akkor megbiccent egész
testében –
az tudja, amit én.

61. - "mély barlangokban bujdokló szavak"

Nemes Nagy Ágnes: Utazás (Róma)

Tenger

Mutatja – és a táj felel,
utat gurít, sziklát emel,
mutatja friss rügyén a fa,
hogy télen át is mandula,
napnál világosabb a nap,
s a házak is színt vallanak,
tagolt a part, a test, a szó
hajózható, tapintható,
s oly pontosan szalad a tér:
a tenger épp az égig ér.
S amint a végtelenbe hág,
mutatja, meddig ér a vágy.
Nem tehetek mást. Nem kivánok
kevesebbet, mint egy világot.

Hajnal

.....................És egy világot.
Helyükön a hegyek,
nagy fák alatt kicsiny szerelmesek,
mély barlangokban bujdokló szavak
vízben, virágban visszhangozzanak,
s a tengerből már felmerüljenek,
mint hajnalodó, biztos szigetek
kinek a pálmák és kinek a nap,
s a költőnek a születő szavak.

"Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma"

Kaffka Margit:Csend

Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - Ily csendről nem tudok.
.
De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem.

1905

 

A naplemente ragyogása

 

Tudom, "izlések és pofonok", de nekem tetszett ez a film! <3

Gyönyörű képek, szép zene és jó kérdések!
Az egyik kérdés:Lehet-e nem látóknak elmesélni mindazt, amit látunk?

A film az örök és változékony természetet és a tünékeny élet pillanatait, veszteségeket és örömöket jelenít meg, az emberi lét és az alkotás alapkérdéseiről szól, a megértés bizonytalanságával és reménységével.

Miként lehet verbálisan közvetíteni egy filmet a nem látó embereknek?
Hogyan lehet, úgy megfogalmazni a filmen látottakat, hogy ők is "lássák", értsék, érezzék azt?
Miként tudja egy művész a maga sajátos kifejező eszközeivel megfogalmazni mondanivalóját mások számára?

De a az igazi kérdés szerintem az, hogy miként lehet a saját "filmünket", belső élményeinket kommunikálni egy másik (ezekre a belső élményekre vak) embernek, úgy hogy ő is "lássa, amit én látok"?
Hogyan lehet, úgy megfogalmazni a gondolatainkat, érzéseinket, hogy azt a másik ember, akihez szólunk, megértse és ne félreértse?

Talán közhelyes, de a film megerősít benne, hogy ez "egyedül nem megy"!

/solus/

"Mi jön, ne kérdd"

Sík Sándor: Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld:
Ha még oly szép is volt a múlt,
S az emlék édes, mint a méz,
Vissza ne nézz!
.
Ha még úgy el is kérgedett
Az eke szarván két kezed,
Ki hátrafordul, rég tudod,
Az átkozott.
.
Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!
.
Míg a jövendőnek birod
Szögezni márvány homlokod,
Nincs addig darvadozni mért,
Mi jön, ne kérdd.
.
Régi bölcsesség: ami vár,
Réges-régen megírva már
Szíved piros redőiben, –
De nem pihen.
.
A rejtelmes redők alatt
Izzik az Élő Gondolat,
Amely öröktől örökig
Munkálkodik.
.
Eredj és tárt szívvel fogadd,
Amit diktál a pillanat.
Cselekedd, ami rajtad áll.
Nincsen halál.
.
1956.

 

Hangulat

Kereklevelű harmatfű - Drosera rotundifolia leaf Darwiniana

Kereklevelű harmatfű

Bridget Bate Tichenor: Szürreális

"óda a barátsághoz, a szerelemhez és magához a boldogsághoz, ami nem köthető életkorhoz."

 

 

Könyvklub

 

 

 

 

 

 

+ Hubay Miklós: Ök tudják, mi a szerelem

"Újat nem mondanék"

Reményik Sándor: Emberentúli kék..............................................Hans Zimmer and Lisa Gerrard - Sorrow

Oly kurta volt az élet.
Oly csonka volt a szépség.
Oly ritka volt a béke - -
S minden fél-boldog percbe
Annyi fájdalom s félelem vegyült:
E szín-skálának kellene legyen
Emberentúli kékje:
Valahol egy ősz, hosszú és derült.
Ahonnan vissza-látva
Szükségszerű minden gondunk-hibánk.
Fénylik felénk értelme-felfedetten - -
De már többé nem tartozik reánk.
.
1936

 

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

.
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
.
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
.
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
.
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
.
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
.
1937

"Fészek-oduban nem költötte ki"

 

Reményik Sándor: A sirály születése.

Apja nem volt és nem volt anyja sem.
Fészek-oduban nem költötte ki
Epedve búgó madárszerelem.
A legelső sirály
Fehér villám a fekete vizen,
Csak úgy támadt, magától, -
Fészek helyett dühöngő tengerárból.
.
Az ős-tengeren dühöngött a szél,
A hullámok dörögve tornyosultak,
Majd égbe szálltak, majd pokolba hulltak,
Az ős-vizek veszett démonai
Vihart arattak, mert szelet vetettek, -
Csak lelke nem volt még a fergetegnek.
Teremtett hát lelket magamagának.
.
Egy hullám jött a part sziklafalának,
Hegy-magas, bús-fekete, iszonyú, -
Hullám, milyet még nem látott a part
És nem kavart fel égiháború.
Rendült a szirt, amelyre fölcsapott,
A tajték szikrázott a szirt előtt, -
S a tajtéknak e percben szárnya nőtt!
Két hófehér szárny. Velük lebegett
A vihar lelke a vihar felett.

"Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár"

 

Petőfi Sándor: A bokor a viharhoz

Lassaban, haragos lelkek testvére, vihar, hogy
Lombjaim árnyékát szét ne zilálja dühöd!
Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár,
És ezen oltárnak papja a kis csalogány.
Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével az istent,
A természetet, a szent közös édesanyát.

Zugliget, 1848. szeptember 8.

Hullámzás

Nem szeretsz. Érzem.
- Hogy engem? vagy magadat?
Magadban döntsd el.

Fodor Ákos
.
***

 

Nem katasztrófa, ha valaki egy darabig kevésbé szeret, mint szeretnéd.
Nem tragédia, csak sajnálatos tény. Próbáld meg tisztázni a helyzetet, és ha nem megy, ne aggódj. Vannak mások, akiket szerethetsz. Inkább az a fontos, hogy az utálatot törekedj elhárítani magadtól. Aki alattomosan, hátulról akar tőrt döfni beléd, sokkal több figyelmet érdemel, mint az, aki nem szeret. Ha már mindenképpen foglalkozni akarsz mások irántad való érzelmeivel, akkor arra ügyelj, hogy ne utáljanak, és fütyülj rá, hogy valaki nem szeret. /Paul Hauck/

.

Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd,

a vizen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

.

Dsida Jenő: Túl jégmezőkön

Halott leányka emlékének
.
A megfagyott öbölben
jégbe szorult a csolnak.
A hallgatás bárányai
melletted vándorolnak.
.
Mégy lankadón és szelíden,
glóriásan és nézelődőn
a vattás békesség felé
véget nem érő jégmezőkön.
.
Kibomlott és havas hajad
meglobog és ismét elül.
Világító virágokat
ejtesz a hóba jelül.
.
Csend van, amikor megállsz,
csendje hótömbnek, jéglemeznek.
Tisztán hallod, amint most
üvegszívem szirmai töredeznek.

Szabó Lőrinc: Utaztunk

Mire emlékszel? Utaztunk. De hol?
Egymásban? Biztos? Tehát menny s pokol
mi volnánk csak? S kettesben? Vagy magunk?
S a hús tudja igazi viszonyunk,
a külső test? Vagy egy másik csoda?
Hol kezdődik és hol végződik a
valóság? –: ez a bökkenő: ezen
sokkal több dől el, mint a szerelem,
miénk s másoké: talán az egész
élet, s amit léleknek hívnak, és
istennek, öröklétnek!… Furcsa, hogy
a tegnap kezdte… Az kezdte? Gyerek-
koromban már láttam a szemedet,
egy egész album tele volt velük,
az Erzsébet Királyné: óh, azok
a szemek néztek, hívtak mindenütt,
később is, mint most benned: – te, lehet,
hogy az anyag is csak emlékezet?

"amire emlékeznek"

Maya Angelou

"szemed fölnyitod-e?"

Bella István: És szólt a szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?
.
És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?
.
S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
.
És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?
.
És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Látod Anyám

Pethes Mária: Látod Anyám

Látod Anyám 46 éves lettem
és üres az asztal nincs rajta kalács
Restellem magam
tegnap már dúdoltam egy ócska kis dalt
mintha jó kedvem volna
pedig kegyvesztett vagyok
Azt gondoltam veled haltak
meg torkomban a dalok
Kirabolt és kifosztott az élet
elvette a biztonságot és
az illatos menedéket
Látod Anyám reggel óta kínlódom
ezzel a süteménnyel
hogy becsapjam magam
Legyen mint máskor ilyenkor
mert te hoztál minden évben
az egész metró illatos lett tőle
összefutott az utasok szájában a nyál
Te csak hoztad a fahéjas kalácsot
fagyos úton kezed melengette a tál
De nekem nem akarja megadni
ez a recept magát
Nem kerekedik belőle ki semmi
mert nem ismeri fel kezemben kezed
mert nem leli szád ízét s ruganyos karod
nem adja a rengést a tésztának
Még a tűz sem olyan mint nálad
Semmi nem lehet olyan már
Csak az idő múlása a régi
Újabb év ütését mérte rám
Hiába próbálok felnőni
nem megy
A tészta sem kel csak tétován
az is a Te varázsérintésedre vár

2001. 01. 20.

6. éve

Gősi Vali: Apám mosolya
.
Esténként, hogy belépett a házba,
csak rápillantott a vesszőkosárban
riadtan moccanó pár fahasábra:
elég a tüzelő mára - nyugtázta -,
és hangjára halkan
visszaduruzsolt a kályha.
.
A sapkáját egy szögre akasztotta,
anyám zsémbelt: ne oda tedd, kérlek,
és hányszor figyelmeztettelek,
hogy a fűrészport az udvaron lerázd…!
S arcán az elnéző, félszeg mosoly
kinyílt ilyenkor, mint egy virág.
.
Emlékszem apám szép mosolyára,
ahogy esténként vártuk vacsorára…
Az idő azóta mintha állna,
mikor az utolsót dobtam a parázsra:
hallatszott anyám, és a fahasábok
hangtalan sírása, míg ültünk némán,
a tűz körül, valami csodára várva.

"az, ki a legszebb mind a haláltalanok közt/

***

Elsőnek jött létre Khaosz, majd Gaia követte,
szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja
- isteneké is, kik hófödte olümposzi csúcson
laknak, s kik lent mélyen a Tartarosz éji ködében –
és Erosz, az, ki a legszebb mind a haláltalanok közt,
elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók
keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt.

/Hésziodosz: Istenek születése - részlet/

A görög istenek születése

***

Erotosztázia: Erósz - Anterósz

"ott rezeg ma is még"

Peter Handke: Lied Vom Kindsein / Als das Kind Kind war
..........................A gyermekkor dala / Mikor a gyermek gyermek volt

.
Karját lóbálva sétált,
A patakból folyót akart,
A folyóból áradást,
A pocsolyából óceánt.
. mm
Mikor a gyermek gyermek volt,
Nem tudta, hogy gyermek,
Mindennek lelke volt,
S minden lélek egy.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Semmiről sem volt véleménye.
Ártatlan volt,
Csak ült lábát lóbálva,
Majd felpattanva
Kócos hajjal futásnak eredt.
Őszintén nézett a fényképeken.
.  m
Mikor a gyermek gyermek volt,
Azt kérdezte folyton:
Miért vagyok én én, és nem te?
Miért itt vagyok, s nem ott?
Mikor kezdődött az idő, és a tér hol ér véget?
Az élet a nap alatt nem csak álom?
Amit látok, hallok és érzek,
Nem csak a világ előtti világ képe?
Tudom, hogy van gonosz és van ember,
De valóban létezik a gonosz?
Hogyan lehet, hogy én, aki vagyok,
Nem voltam, mielőtt megszülettem,
És hogy lehet, hogy én, aki vagyok,
Egyszer majd nem én leszek?
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Alig ment le torkán a spenót és a répa,
Nem ízlett neki a kelkáposzta,
Ma pedig magától eszi néha.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Egyszer idegen ágyban ébredt,
És ma is ezt teszi nap mint nap.
Akkoriban oly sok ember tűnt szépnek,
Most alig valaki, ha egy is van.
Tisztán látta a Paradicsomot,
Ma legfeljebb csak ködkép,
Nem tudta felfogni a semmit,
Ma pedig elborzasztja a Mindenség.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Önfeledten játszott,
És bár ma is ég a tűz,
Csak a munkában vet lángot.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Elég volt a zsíroskenyér és az alma,
És így van ez ma is még.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Szedertől volt fekete a keze,
És így van ez ma is még.
Zöld diótól volt sebes a nyelve,
És így van ez ma is még.
Minden hegycsúcson
Egy magasabb csúcsra vágyott,
És minden városban
Egy nagyobb várost látott,
És így van ez ma is még.
A cseresznyefa legfelső ágára mászott,
És a lelkesedése meg van ma is még.
Az idegenek előtt félszeg maradt,
És marad ma is még.
Alig várta az első havat,
És azóta is ugyanúgy várja még.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Egy botot a fának dobott lándzsaként,
S az ott rezeg ma is még.

Berlin felett az ég
(a filmről a wikipedián)

"a szénrakományát vonszolni képtelen gebe végigránduló bőrén táncoló ostor sivítása füledbe költözik"

Takács Zsuzsa: Életrajz-változat

Amikor fölriadsz az éjszaka közepén,
és nem tudsz elaludni újra, felütsz
egy százszor olvasott könyvet, ráébredsz,
hogy másként viselkednek a szereplők,
a történet másfelé tart, mint vakságodban
olvastad azelőtt. Átsiklik figyelmed
a szívet tépő szerelmi búcsúk leírásán,
de a szénrakományát vonszolni képtelen
gebe végigránduló bőrén táncoló ostor
sivítása füledbe költözik, följajdulsz,
és elsírod magadat, mint a tehetetlen
vének. Mint kordé elé fogott rokonod,
föl-alá futkosol hosszan, mozdulatlanul.
Betűkre szögezett, tág szemed előtt
kirajzolódik a hajszálon fejed fölé
kötözött bárd ítélete: hogy megtagadtad
a szomjazótól az utolsó korty vizet, hiába
ismerted a szárazságtól megrepedezett
(anya)nyelv kínjait, hogy egy idegen
életét élted a magadé helyett, és ehhez
hasonló vádak. Mint egy újszülött, aki
csak néhány évig él majd, tanácstalan
vagy, hogy pólyáidból kikelj, és
vacogj-e a többi kitaszított között.

"Még te sem tudod, mily egyedül vagy."

Nemes Nagy Ágnes: Ülsz és olvasol

Ülsz és olvasol. Még te sem tudod, mily egyedül vagy.

Néha felérzel azért és méla mozdulatoddal

gyöngéd állati bú sejtése mártja a fénybe

egyszeri arcod.

 

Gary Moore - The loner

"ami számít."

 

A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes:

a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.

/Winston Churchill/


A legsötétebb óra

A legsötétebb óra - film


"hová lett a támpont, ami kettéhasíthatná az átléphetetlen határokat?"

Pethes Mária: Támpontok

belakni az üres időt, visszaírni a holnap
táncrendjébe a hirtelen meggondolásból
törölt részeket. örök vágyakozásban,
maradandó hiányjelekben, szenvedésekre
büszkén hallgatni, ahogy a szomszéd által
emelt nagy fal mögött növekszik rómeó,
már beszél, de még fogalma sincs arról,
hogy nem a gyűlölet és nem az irigység,
hanem a szerelem örök.

lám, a macska fenntartás nélkül boldog.
foga között tilalmak ellenére egy megtépázott
vörösbegy. ragaszkodik új zsákmányához.
rituálisan dobálja, ráveti magát, elereszti,
körbehordozza a kerten. látjátok,
megszereztem. aztán elunja. ott felejti.
a többi madár rá sem hederít.

ilyen lehet az utolsó álomhoz hasonló csönd,
sóhajtották a szeszélyes ég alatt a rózsák.
az ódon falikútból a boldog múlt hörgött.
egymagában forgolódott ágyában a kertész.
odakint békülékenyen várta a jégesővel
kibombázott kert a sebeket begyógyító
napfelkeltét.

a parttalan vízre a megoldás csapdája zárult.
hová lett a támpont, ami kettéhasíthatná az
átléphetetlen határokat? pedig megtörtént
a csoda, piros eső esett. az adott szavak
rozsdás lében úsztak. a letarolt kert fölött
ígéretek harangja bongott. az álmok
középpontjába siklott egy társtalan rózsa
és egy árvábbnál árvább árvácska.
rájuk zárult az éjszaka, s ott rekedtek,
együtt is egyedül.

"azt hazudnám"

Birtalan Ferenc:Titkos utcám

ha lenne titkos városom
lenne egy titkos utcám
ott rejteném mi fájdalom
és nincsen azt hazudnám
.
nap sütné át a bánatom
a békés titkos utcán
csönd titok a városon
titkot a szél se súg tán
.
padokra titkok fekszenek
a titkos utca álom
föléje titokhold remeg
mi fáj titokban fájjon

Tóparti délután

Tradescantia pallida

"Messze fönt az ég"

 

Mosoly - Smile

Smile :-)

Közöny

"Évidemment"

"Évidemment .............................."Nyilvánvalóan
Évidemment .................................Nyilvánvalóan
On rit encore ................................Nevethetünk megint
Pour des bêtises ...........................A hülyeségen
Comme des enfants .....................Mint a gyerekek
Mais pas comme avant ................De nem olyan, mint korábban
Non non .......................................Nem nem
Pas comme avant .........................Nem olyan, mint korábban
Pas comme avant" .......................Nem olyan, mint korábban"

France GallÉvidemment

Y a comme un goût amer en nous
Comme un goût de poussière dans tout
Et la colère qui nous suit partout

Y a des silences qui disent beaucoup
Plus que tous les mots qu'on avoue
Et toutes ces questions qui ne tiennent pas debout

Évidemment
Évidemment
On danse encore
Sur les accords
Qu'on aimait tant

Évidemment
Évidemment
On rit encore
Pour les bêtises
Comme des enfants
Mais pas comme avant

Et ces batailles dont on se fout
C'est comme une fatigue, un dégoût
A quoi ça sert de courir partout
On garde cette blessure en nous
Comme une éclaboussure de boue
Qui n'change rien, non, qui change tout

Évidemment
Évidemment
On danse encore
Sur les accords
Qu'on aimait tant

Évidemment
Évidemment
On rit encore
Pour des bêtises
Comme des enfants
Mais pas comme avant

Évidemment
Évidemment
On danse encore
Sur les accords
Qu'on aimait tant

Évidemment
Évidemment
On rit encore
Pour des bêtises
Comme des enfants
Mais pas comme avant
Non non
Pas comme avant
Pas comme avant

"ez a szám soha nem változik"

 

Wisława Szymborska: Statisztikai összefüggések

Száz emberből
.
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.
.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.
.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
.
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
.
Igaz ember:
alig harmincöt:
.
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
.
Halandó:
százból száz —
ez a szám soha nem változik.

Fordította: Kepes János

 

Tartalomjegyzék 2017

Tartalomjegyzék - 2017.

január

február

március

április
május
június
július
augusztus
szeptember
október
november
december

"Sötét a víz meg az este"

The swan

The swan is an enchanted bird, or so the legends tell,
and certainly he plays the part exceptionally well.
He proudly arches up his neck, to show that he's in charge,
as regal as the figurehead of any royal barge.
And if you ask him if it's true, what fairy tales portray,
he merely gives a knowing look and slowly glides away.

 

Szép Ernő: Elalvó hattyú

A hattyú lehajtja hó nyakát
Hó nyakát fekete tóra,
Ő nem tudja hány az óra,
Nem is hallgat harangszóra,
Nyugovóra nem mond jóccakát.
.
Szép csendesen megáll a tavon,
Árnyéka ott van mellette,
Az is fejér mint a teste,
Sötét a víz meg az este,
Ez lehetsz te, sötét fájdalom.
.
Most alszik el a hattyúmadár.
Megyen a hold haloványon
Végig a véres világon,
Áll a hattyú ében tálon
Mint az álom. Minden néma már.

"átsüt egy fénylőbb izgalom"

+
Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij képek a neten

.
Csorba Győző: Ars amatoria
.
Fortélyos alakoskodás
kell, hogy a végén lángoló
meztelenséggel elfeküdjék
odaadó
.
eszközként karjaidban.
- Tanulj, tanulj, ne a fonákját,
a színét lásd! De tedd azért
e szép játék szabályát!
.
Mert mégse csak a test, a test...
A bőrön, véren, rostokon
átsüt egy másik, átsüt egy
fénylőbb izgalom.

Rádió
Kurzor a képre, várj kicsit, majd kattints :)
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Filozófia

Támpontok

napfényes

"Ma én szeretnék minden
szavak tudója lenni
Rád teríteném a legszebbeket"
 
/Pethes Mária: Magamra álmodom - részlet/

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

A forrás

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő