"Gondos gazdáim nincsenek, nem les a parancsomra féreg."

Bombina bombina - Vöröshasú unka

Bartók Béla: Szabadban - Az éjszaka zenéje

 

József Attila: Már régesrég

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. január

 

Dsida Jenő: Metamorfózis

Fehér ezüstfolyó suhan.
Partján sejtelmesek a fák,
habjai közt örökké tart az álom
és babonásan, ezüstösen suhan.

Itt építettem házikót magamnak
ködöt rezgető, hihetetlen martján
s igézve számolom minden este
holdfényes életem napjait.

Csak egyszer merülök meg a folyóban.
Meghal mezítlen testem lángolása
s aki helyettem újra partra száll:
fenséges, komor ezüstszobor.


"Temo l'ardore - il gelo m'offende."

"Temo l'ardore - il gelo m'offende." /Marguerite de Valois (1553-1615)/


"Csak az beszéljen róla, aki igaz szívvel és az őt megillető alázattal fordul feléje." /Dénes Zsófia/

.

Ady Endre: Ki látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?
.
Szívem vajjon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
.
Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
.
Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
.
Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
Azok forrók, kik közelemben fáznak?
.
Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
.
Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
.
Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
.
Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
.
Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?
.
Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szívű és hideg szemű barátok.

"az tudja, amit én"

"Aki rettegi dárdám hegyét soha át ne lépje a tüzet!"

Nemes Nagy Ágnes: Hasonlat

Aki evezett kezdődő viharban,
képtelenül feszítve kvadricepszét
a lábtámasz szikláját tolva el,
s akinek akkor súlytalan maradt
váratlanul a jobbkeze, mivel......"
repedt nyélről a lapát hátracsuklott,............................................
és aki akkor megbiccent egész
testében –
az tudja, amit én.

61. - "mély barlangokban bujdokló szavak"

Nemes Nagy Ágnes: Utazás (Róma)

Tenger

Mutatja – és a táj felel,
utat gurít, sziklát emel,
mutatja friss rügyén a fa,
hogy télen át is mandula,
napnál világosabb a nap,
s a házak is színt vallanak,
tagolt a part, a test, a szó
hajózható, tapintható,
s oly pontosan szalad a tér:
a tenger épp az égig ér.
S amint a végtelenbe hág,
mutatja, meddig ér a vágy.
Nem tehetek mást. Nem kivánok
kevesebbet, mint egy világot.

Hajnal

.....................És egy világot.
Helyükön a hegyek,
nagy fák alatt kicsiny szerelmesek,
mély barlangokban bujdokló szavak
vízben, virágban visszhangozzanak,
s a tengerből már felmerüljenek,
mint hajnalodó, biztos szigetek
kinek a pálmák és kinek a nap,
s a költőnek a születő szavak.

"Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma"

Kaffka Margit:Csend

Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - Ily csendről nem tudok.
.
De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem.

1905

 

A naplemente ragyogása

 

Tudom, "izlések és pofonok", de nekem tetszett ez a film! <3

Gyönyörű képek, szép zene és jó kérdések!
Az egyik kérdés:Lehet-e nem látóknak elmesélni mindazt, amit látunk?

A film az örök és változékony természetet és a tünékeny élet pillanatait, veszteségeket és örömöket jelenít meg, az emberi lét és az alkotás alapkérdéseiről szól, a megértés bizonytalanságával és reménységével.

Miként lehet verbálisan közvetíteni egy filmet a nem látó embereknek?
Hogyan lehet, úgy megfogalmazni a filmen látottakat, hogy ők is "lássák", értsék, érezzék azt?
Miként tudja egy művész a maga sajátos kifejező eszközeivel megfogalmazni mondanivalóját mások számára?

De a az igazi kérdés szerintem az, hogy miként lehet a saját "filmünket", belső élményeinket kommunikálni egy másik (ezekre a belső élményekre vak) embernek, úgy hogy ő is "lássa, amit én látok"?
Hogyan lehet, úgy megfogalmazni a gondolatainkat, érzéseinket, hogy azt a másik ember, akihez szólunk, megértse és ne félreértse?

Talán közhelyes, de a film megerősít benne, hogy ez "egyedül nem megy"!

/solus/

"Mi jön, ne kérdd"

Sík Sándor: Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld:
Ha még oly szép is volt a múlt,
S az emlék édes, mint a méz,
Vissza ne nézz!
.
Ha még úgy el is kérgedett
Az eke szarván két kezed,
Ki hátrafordul, rég tudod,
Az átkozott.
.
Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!
.
Míg a jövendőnek birod
Szögezni márvány homlokod,
Nincs addig darvadozni mért,
Mi jön, ne kérdd.
.
Régi bölcsesség: ami vár,
Réges-régen megírva már
Szíved piros redőiben, –
De nem pihen.
.
A rejtelmes redők alatt
Izzik az Élő Gondolat,
Amely öröktől örökig
Munkálkodik.
.
Eredj és tárt szívvel fogadd,
Amit diktál a pillanat.
Cselekedd, ami rajtad áll.
Nincsen halál.
.
1956.

 

Hangulat

Kereklevelű harmatfű - Drosera rotundifolia leaf Darwiniana

Kereklevelű harmatfű

Bridget Bate Tichenor: Szürreális

"óda a barátsághoz, a szerelemhez és magához a boldogsághoz, ami nem köthető életkorhoz."

 

 

Könyvklub

 

 

 

 

 

 

+ Hubay Miklós: Ök tudják, mi a szerelem

"Újat nem mondanék"

Reményik Sándor: Emberentúli kék..............................................Hans Zimmer and Lisa Gerrard - Sorrow

Oly kurta volt az élet.
Oly csonka volt a szépség.
Oly ritka volt a béke - -
S minden fél-boldog percbe
Annyi fájdalom s félelem vegyült:
E szín-skálának kellene legyen
Emberentúli kékje:
Valahol egy ősz, hosszú és derült.
Ahonnan vissza-látva
Szükségszerű minden gondunk-hibánk.
Fénylik felénk értelme-felfedetten - -
De már többé nem tartozik reánk.
.
1936

 

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

.
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
.
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
.
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
.
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
.
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
.
1937

"Fészek-oduban nem költötte ki"

 

Reményik Sándor: A sirály születése.

Apja nem volt és nem volt anyja sem.
Fészek-oduban nem költötte ki
Epedve búgó madárszerelem.
A legelső sirály
Fehér villám a fekete vizen,
Csak úgy támadt, magától, -
Fészek helyett dühöngő tengerárból.
.
Az ős-tengeren dühöngött a szél,
A hullámok dörögve tornyosultak,
Majd égbe szálltak, majd pokolba hulltak,
Az ős-vizek veszett démonai
Vihart arattak, mert szelet vetettek, -
Csak lelke nem volt még a fergetegnek.
Teremtett hát lelket magamagának.
.
Egy hullám jött a part sziklafalának,
Hegy-magas, bús-fekete, iszonyú, -
Hullám, milyet még nem látott a part
És nem kavart fel égiháború.
Rendült a szirt, amelyre fölcsapott,
A tajték szikrázott a szirt előtt, -
S a tajtéknak e percben szárnya nőtt!
Két hófehér szárny. Velük lebegett
A vihar lelke a vihar felett.

"Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár"

 

Petőfi Sándor: A bokor a viharhoz

Lassaban, haragos lelkek testvére, vihar, hogy
Lombjaim árnyékát szét ne zilálja dühöd!
Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár,
És ezen oltárnak papja a kis csalogány.
Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével az istent,
A természetet, a szent közös édesanyát.

Zugliget, 1848. szeptember 8.

Hullámzás

Nem szeretsz. Érzem.
- Hogy engem? vagy magadat?
Magadban döntsd el.

Fodor Ákos
.
***

 

Nem katasztrófa, ha valaki egy darabig kevésbé szeret, mint szeretnéd.
Nem tragédia, csak sajnálatos tény. Próbáld meg tisztázni a helyzetet, és ha nem megy, ne aggódj. Vannak mások, akiket szerethetsz. Inkább az a fontos, hogy az utálatot törekedj elhárítani magadtól. Aki alattomosan, hátulról akar tőrt döfni beléd, sokkal több figyelmet érdemel, mint az, aki nem szeret. Ha már mindenképpen foglalkozni akarsz mások irántad való érzelmeivel, akkor arra ügyelj, hogy ne utáljanak, és fütyülj rá, hogy valaki nem szeret. /Paul Hauck/

.

Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd,

a vizen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

.

Dsida Jenő: Túl jégmezőkön

Halott leányka emlékének
.
A megfagyott öbölben
jégbe szorult a csolnak.
A hallgatás bárányai
melletted vándorolnak.
.
Mégy lankadón és szelíden,
glóriásan és nézelődőn
a vattás békesség felé
véget nem érő jégmezőkön.
.
Kibomlott és havas hajad
meglobog és ismét elül.
Világító virágokat
ejtesz a hóba jelül.
.
Csend van, amikor megállsz,
csendje hótömbnek, jéglemeznek.
Tisztán hallod, amint most
üvegszívem szirmai töredeznek.

Szabó Lőrinc: Utaztunk

Mire emlékszel? Utaztunk. De hol?
Egymásban? Biztos? Tehát menny s pokol
mi volnánk csak? S kettesben? Vagy magunk?
S a hús tudja igazi viszonyunk,
a külső test? Vagy egy másik csoda?
Hol kezdődik és hol végződik a
valóság? –: ez a bökkenő: ezen
sokkal több dől el, mint a szerelem,
miénk s másoké: talán az egész
élet, s amit léleknek hívnak, és
istennek, öröklétnek!… Furcsa, hogy
a tegnap kezdte… Az kezdte? Gyerek-
koromban már láttam a szemedet,
egy egész album tele volt velük,
az Erzsébet Királyné: óh, azok
a szemek néztek, hívtak mindenütt,
később is, mint most benned: – te, lehet,
hogy az anyag is csak emlékezet?

"amire emlékeznek"

Maya Angelou

"szemed fölnyitod-e?"

Bella István: És szólt a szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?
.
És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?
.
S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
.
És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?
.
És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Látod Anyám

Pethes Mária: Látod Anyám

Látod Anyám 46 éves lettem
és üres az asztal nincs rajta kalács
Restellem magam
tegnap már dúdoltam egy ócska kis dalt
mintha jó kedvem volna
pedig kegyvesztett vagyok
Azt gondoltam veled haltak
meg torkomban a dalok
Kirabolt és kifosztott az élet
elvette a biztonságot és
az illatos menedéket
Látod Anyám reggel óta kínlódom
ezzel a süteménnyel
hogy becsapjam magam
Legyen mint máskor ilyenkor
mert te hoztál minden évben
az egész metró illatos lett tőle
összefutott az utasok szájában a nyál
Te csak hoztad a fahéjas kalácsot
fagyos úton kezed melengette a tál
De nekem nem akarja megadni
ez a recept magát
Nem kerekedik belőle ki semmi
mert nem ismeri fel kezemben kezed
mert nem leli szád ízét s ruganyos karod
nem adja a rengést a tésztának
Még a tűz sem olyan mint nálad
Semmi nem lehet olyan már
Csak az idő múlása a régi
Újabb év ütését mérte rám
Hiába próbálok felnőni
nem megy
A tészta sem kel csak tétován
az is a Te varázsérintésedre vár

2001. 01. 20.

6. éve

Gősi Vali: Apám mosolya
.
Esténként, hogy belépett a házba,
csak rápillantott a vesszőkosárban
riadtan moccanó pár fahasábra:
elég a tüzelő mára - nyugtázta -,
és hangjára halkan
visszaduruzsolt a kályha.
.
A sapkáját egy szögre akasztotta,
anyám zsémbelt: ne oda tedd, kérlek,
és hányszor figyelmeztettelek,
hogy a fűrészport az udvaron lerázd…!
S arcán az elnéző, félszeg mosoly
kinyílt ilyenkor, mint egy virág.
.
Emlékszem apám szép mosolyára,
ahogy esténként vártuk vacsorára…
Az idő azóta mintha állna,
mikor az utolsót dobtam a parázsra:
hallatszott anyám, és a fahasábok
hangtalan sírása, míg ültünk némán,
a tűz körül, valami csodára várva.

"az, ki a legszebb mind a haláltalanok közt/

***

Elsőnek jött létre Khaosz, majd Gaia követte,
szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja
- isteneké is, kik hófödte olümposzi csúcson
laknak, s kik lent mélyen a Tartarosz éji ködében –
és Erosz, az, ki a legszebb mind a haláltalanok közt,
elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók
keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt.

/Hésziodosz: Istenek születése - részlet/

A görög istenek születése

***

Erotosztázia: Erósz - Anterósz

"ott rezeg ma is még"

Peter Handke: Lied Vom Kindsein / Als das Kind Kind war
..........................A gyermekkor dala / Mikor a gyermek gyermek volt

.
Karját lóbálva sétált,
A patakból folyót akart,
A folyóból áradást,
A pocsolyából óceánt.
. mm
Mikor a gyermek gyermek volt,
Nem tudta, hogy gyermek,
Mindennek lelke volt,
S minden lélek egy.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Semmiről sem volt véleménye.
Ártatlan volt,
Csak ült lábát lóbálva,
Majd felpattanva
Kócos hajjal futásnak eredt.
Őszintén nézett a fényképeken.
.  m
Mikor a gyermek gyermek volt,
Azt kérdezte folyton:
Miért vagyok én én, és nem te?
Miért itt vagyok, s nem ott?
Mikor kezdődött az idő, és a tér hol ér véget?
Az élet a nap alatt nem csak álom?
Amit látok, hallok és érzek,
Nem csak a világ előtti világ képe?
Tudom, hogy van gonosz és van ember,
De valóban létezik a gonosz?
Hogyan lehet, hogy én, aki vagyok,
Nem voltam, mielőtt megszülettem,
És hogy lehet, hogy én, aki vagyok,
Egyszer majd nem én leszek?
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Alig ment le torkán a spenót és a répa,
Nem ízlett neki a kelkáposzta,
Ma pedig magától eszi néha.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Egyszer idegen ágyban ébredt,
És ma is ezt teszi nap mint nap.
Akkoriban oly sok ember tűnt szépnek,
Most alig valaki, ha egy is van.
Tisztán látta a Paradicsomot,
Ma legfeljebb csak ködkép,
Nem tudta felfogni a semmit,
Ma pedig elborzasztja a Mindenség.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Önfeledten játszott,
És bár ma is ég a tűz,
Csak a munkában vet lángot.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Elég volt a zsíroskenyér és az alma,
És így van ez ma is még.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Szedertől volt fekete a keze,
És így van ez ma is még.
Zöld diótól volt sebes a nyelve,
És így van ez ma is még.
Minden hegycsúcson
Egy magasabb csúcsra vágyott,
És minden városban
Egy nagyobb várost látott,
És így van ez ma is még.
A cseresznyefa legfelső ágára mászott,
És a lelkesedése meg van ma is még.
Az idegenek előtt félszeg maradt,
És marad ma is még.
Alig várta az első havat,
És azóta is ugyanúgy várja még.
.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Egy botot a fának dobott lándzsaként,
S az ott rezeg ma is még.

Berlin felett az ég
(a filmről a wikipedián)

"a szénrakományát vonszolni képtelen gebe végigránduló bőrén táncoló ostor sivítása füledbe költözik"

Takács Zsuzsa: Életrajz-változat

Amikor fölriadsz az éjszaka közepén,
és nem tudsz elaludni újra, felütsz
egy százszor olvasott könyvet, ráébredsz,
hogy másként viselkednek a szereplők,
a történet másfelé tart, mint vakságodban
olvastad azelőtt. Átsiklik figyelmed
a szívet tépő szerelmi búcsúk leírásán,
de a szénrakományát vonszolni képtelen
gebe végigránduló bőrén táncoló ostor
sivítása füledbe költözik, följajdulsz,
és elsírod magadat, mint a tehetetlen
vének. Mint kordé elé fogott rokonod,
föl-alá futkosol hosszan, mozdulatlanul.
Betűkre szögezett, tág szemed előtt
kirajzolódik a hajszálon fejed fölé
kötözött bárd ítélete: hogy megtagadtad
a szomjazótól az utolsó korty vizet, hiába
ismerted a szárazságtól megrepedezett
(anya)nyelv kínjait, hogy egy idegen
életét élted a magadé helyett, és ehhez
hasonló vádak. Mint egy újszülött, aki
csak néhány évig él majd, tanácstalan
vagy, hogy pólyáidból kikelj, és
vacogj-e a többi kitaszított között.

"Még te sem tudod, mily egyedül vagy."

Nemes Nagy Ágnes: Ülsz és olvasol

Ülsz és olvasol. Még te sem tudod, mily egyedül vagy.

Néha felérzel azért és méla mozdulatoddal

gyöngéd állati bú sejtése mártja a fénybe

egyszeri arcod.

 

Gary Moore - The loner

"ami számít."

 

A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes:

a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.

/Winston Churchill/


A legsötétebb óra

A legsötétebb óra - film


"hová lett a támpont, ami kettéhasíthatná az átléphetetlen határokat?"

Pethes Mária: Támpontok

belakni az üres időt, visszaírni a holnap
táncrendjébe a hirtelen meggondolásból
törölt részeket. örök vágyakozásban,
maradandó hiányjelekben, szenvedésekre
büszkén hallgatni, ahogy a szomszéd által
emelt nagy fal mögött növekszik rómeó,
már beszél, de még fogalma sincs arról,
hogy nem a gyűlölet és nem az irigység,
hanem a szerelem örök.

lám, a macska fenntartás nélkül boldog.
foga között tilalmak ellenére egy megtépázott
vörösbegy. ragaszkodik új zsákmányához.
rituálisan dobálja, ráveti magát, elereszti,
körbehordozza a kerten. látjátok,
megszereztem. aztán elunja. ott felejti.
a többi madár rá sem hederít.

ilyen lehet az utolsó álomhoz hasonló csönd,
sóhajtották a szeszélyes ég alatt a rózsák.
az ódon falikútból a boldog múlt hörgött.
egymagában forgolódott ágyában a kertész.
odakint békülékenyen várta a jégesővel
kibombázott kert a sebeket begyógyító
napfelkeltét.

a parttalan vízre a megoldás csapdája zárult.
hová lett a támpont, ami kettéhasíthatná az
átléphetetlen határokat? pedig megtörtént
a csoda, piros eső esett. az adott szavak
rozsdás lében úsztak. a letarolt kert fölött
ígéretek harangja bongott. az álmok
középpontjába siklott egy társtalan rózsa
és egy árvábbnál árvább árvácska.
rájuk zárult az éjszaka, s ott rekedtek,
együtt is egyedül.

"azt hazudnám"

Birtalan Ferenc:Titkos utcám

ha lenne titkos városom
lenne egy titkos utcám
ott rejteném mi fájdalom
és nincsen azt hazudnám
.
nap sütné át a bánatom
a békés titkos utcán
csönd titok a városon
titkot a szél se súg tán
.
padokra titkok fekszenek
a titkos utca álom
föléje titokhold remeg
mi fáj titokban fájjon

Tóparti délután

Tradescantia pallida

"Messze fönt az ég"

 

Mosoly - Smile

Smile :-)

Közöny

"Évidemment"

"Évidemment .............................."Nyilvánvalóan
Évidemment .................................Nyilvánvalóan
On rit encore ................................Nevethetünk megint
Pour des bêtises ...........................A hülyeségen
Comme des enfants .....................Mint a gyerekek
Mais pas comme avant ................De nem olyan, mint korábban
Non non .......................................Nem nem
Pas comme avant .........................Nem olyan, mint korábban
Pas comme avant" .......................Nem olyan, mint korábban"

France GallÉvidemment

Y a comme un goût amer en nous
Comme un goût de poussière dans tout
Et la colère qui nous suit partout

Y a des silences qui disent beaucoup
Plus que tous les mots qu'on avoue
Et toutes ces questions qui ne tiennent pas debout

Évidemment
Évidemment
On danse encore
Sur les accords
Qu'on aimait tant

Évidemment
Évidemment
On rit encore
Pour les bêtises
Comme des enfants
Mais pas comme avant

Et ces batailles dont on se fout
C'est comme une fatigue, un dégoût
A quoi ça sert de courir partout
On garde cette blessure en nous
Comme une éclaboussure de boue
Qui n'change rien, non, qui change tout

Évidemment
Évidemment
On danse encore
Sur les accords
Qu'on aimait tant

Évidemment
Évidemment
On rit encore
Pour des bêtises
Comme des enfants
Mais pas comme avant

Évidemment
Évidemment
On danse encore
Sur les accords
Qu'on aimait tant

Évidemment
Évidemment
On rit encore
Pour des bêtises
Comme des enfants
Mais pas comme avant
Non non
Pas comme avant
Pas comme avant

"ez a szám soha nem változik"

 

Wisława Szymborska: Statisztikai összefüggések

Száz emberből
.
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.
.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.
.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
.
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
.
Igaz ember:
alig harmincöt:
.
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
.
Halandó:
százból száz —
ez a szám soha nem változik.

Fordította: Kepes János

 

Tartalomjegyzék 2017

Tartalomjegyzék - 2017.

január

február

március

április
május
június
július
augusztus
szeptember
október
november
december

"Sötét a víz meg az este"

The swan

The swan is an enchanted bird, or so the legends tell,
and certainly he plays the part exceptionally well.
He proudly arches up his neck, to show that he's in charge,
as regal as the figurehead of any royal barge.
And if you ask him if it's true, what fairy tales portray,
he merely gives a knowing look and slowly glides away.

 

Szép Ernő: Elalvó hattyú

A hattyú lehajtja hó nyakát
Hó nyakát fekete tóra,
Ő nem tudja hány az óra,
Nem is hallgat harangszóra,
Nyugovóra nem mond jóccakát.
.
Szép csendesen megáll a tavon,
Árnyéka ott van mellette,
Az is fejér mint a teste,
Sötét a víz meg az este,
Ez lehetsz te, sötét fájdalom.
.
Most alszik el a hattyúmadár.
Megyen a hold haloványon
Végig a véres világon,
Áll a hattyú ében tálon
Mint az álom. Minden néma már.

"átsüt egy fénylőbb izgalom"

+
Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij képek a neten

.
Csorba Győző: Ars amatoria
.
Fortélyos alakoskodás
kell, hogy a végén lángoló
meztelenséggel elfeküdjék
odaadó
.
eszközként karjaidban.
- Tanulj, tanulj, ne a fonákját,
a színét lásd! De tedd azért
e szép játék szabályát!
.
Mert mégse csak a test, a test...
A bőrön, véren, rostokon
átsüt egy másik, átsüt egy
fénylőbb izgalom.

"la vie et que l'amour des être..."

Jules Massenet - "Thaïs" - Meditation /Itzhak Perlman/

 

"Thaïs" - a teljes opera

és librettója (Anatole France "Thais" című novellája alapján írta Louis Gallet)

Filmek

 

"Mintha minden kétfele szakadt volna"

.

Ted Hughes: Varjú feketébb, mint valaha

Mikor Isten, elundorodva az embertől,
Az ég fele fordult,
És az ember, elundorodva Istentől,
Éva fele fordult,
Mintha minden kétfele szakadt volna.
.
De Varjú Varjú
Varjú egybeszögelte őket,
Egybeszögelt eget és földet -
S az ember jajdult, de isteni hangon,
És Isten vérzett, de emberi vérrel.
.
Akkor megnyikordult ég s föld eresztéke,
Üszkös lett és büdös -
Megválthatatlan rémség.
.
Az agónia nem enyhült.
.
Az ember nem lehetett ember, se az Isten Isten.

Az agónia

Nőtt.

Varjú

Vigyorgott.

Kiáltva: “Ez az én teremtésem.”

S lengette önmaga fekete lobogóját.
-

Fordította Tótfalusi István

"Akár egy pillanatra"

Kornel Filipowicz: Szentség

Nem lehet szentnek lenni
Teljes egészében tetőtől talpig
Reggeltől estig
Minden nap órában pillanatban
.
Nem lenne értelme
Nevetséges lenne
Arról nem is szólva
Hogy a mai időkben
Elérhetetlen
.
De elég ha elveszetten
Megtörten sötétbe borulva
Gyomrom és bőröm
Kezem és lábam
Ügyeivel elfoglaltan
Ha néha
Egyszer egy hétre
Egyszer egy évre
Akár egy pillanatra
Megszűnök csak magamra gondolni
És érzem hogy valakinek szükséges vagyok
Hogy megengedhetem magamnak
Valakinek a védelmében
A bátorságot és az önzetlenséget
.
Mintha ez visszaverné a fényt
Valamilyen általam ismeretlen
És láthatatlan forrásból
Mintha ez a szikra vagy sugár
Amely hirtelen átszakította a sötétséget
Megérintett valamilyen helyet bennem
És világosságot hozott
És a teljes valóm egy pillanatra megvilágosodott
.
Kár
.
Hogy csak ilyen rövid volt
.
Hogy ilyen gyorsan szertefoszlott.
.

Sipos Tamás fordítása

 

Váratlan hangulatjelek / Kétkedés

Emotikonok
.

Pillangók és más

jelek kommentjeidben:

Cr(h)acker támadás?

/solus/

Misztérium

 

 

 

Léptünk neszez csak

erdő avar szőnyegén:

Elomlik a csönd.

...

.........../solus/

 

 

 

+ Franz Schubert: Szerenád

Ekvivalenciák

Szentség...varázslat...

Vagy Te s vagyok Én,
messzi utak keresztjén:
Mivé lehetünk
!

/solus/

"bár reménytelen..."

Szabó Lőrinc: [A bajnak vagy van gyógyszere…]

A bajnak vagy van gyógyszere,
vagy nincs. Ez egyszerű, ugye?
Ha van, próbálkozz meg vele,
ha nincs, egye meg a fene.
.
Mindennek, ami rossz, úgye,
vagy van, vagy nincsen gyógyszere.
Ha van, próbálkozz meg vele,
ha nincs, egye meg a fene.
.

Szabó Lőrinc: Gyermek és bolond

Ki elég bátor hinni, hogy
szükség van a gondolatára?
szépségre, jóra, ideálra?
Csak aki gyermek és bolond.
.
Nagy a világ s láttuk elégszer:
szépség s igazság ritka vágy,
győz a tömeg s a butaság,
ahogy a tömegen a kényszer.
.
Mi mégis csak nézünk magunkba,
bár reménytelen ez a munka:
– „Igy szebb lesz!” – szól bennünk a gyermek.
.
S szól a bolond: – „Más ki segítsen?
Tékozlom magam és teremtek,
magam kedvére, mint az isten.”

"Honnan tudhatnám, hogy neked így is elég vagyok, hogy nekem nincs ...Kereshetsz magadnak olyat, akinek...! Mehetsz!" - Mondja!
--- Ez annyira szánalmas! :'( Csak ennyire becsüli magát, engem, bennünket? Mit remélek? Bolond vagyok!

Nem éhség-szomjúság

Egymásban

Mint vízben a hal

s nyári virág a fényben:

Mélység - magasság

.

Extázis

mint vízben a hal

vagy nyári virág - fényben -

öntudatlanul.

.

/solus/

"Lelkemben patakok zuhognak"

 

Áprily Lajos: Tavaszi vizek
.
Zsong a szigetcsúcs barna berke,
a harkály részegen nevet.
Az ifjú nap: Dávid, leverte
a lomha Góliát-telet.
.
Állok a vadvizes tavaszban,
bódít a szagja, mint a bor,
kedvemben egy füttyös kamasz van,
aki voltam valamikor.
.
Vizek futnak, jegek ropognak,
dudorászom, kurjongatok –
Lelkemben patakok zuhognak,
patakok, patakok, patakok.

"Légy üdvöz, lelkem van veled"

Hölgy az egyszarvúval

 

Rainer Maria Rilke: Az angyali üdvözlet

Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.
.
Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.
.
Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.
.
És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgylehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.
.
Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...
.
Ámde te vagy a Fa.
.
Garai Gábor fordítása


"Hasítsd fel selyemingem"

Sebő Ferenc - Nagy László: Sólyom-ének /Kórus/

 

Ó, szállj le ide sólyom,
ó, szállj le ide sólyom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom.
.
Te sólyom, aranycsőrű,
te sólyom, aranycsőrű
te sárga, sárga, sárarany körmű,
te sárga, sárga, sárarany körmű.
.
Hasítsd fel selyemingem,
hasítsd fel selyemingem
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem.
.
Ha élek, veled éljek,
ha élek, veled éljek,
ha égek, égek, égjek el érted,
ha égek, égek, égjek el érted.


Milyen ostoba, szégyenletes, siralmasan-nevetséges, szánalmas a  féltékenység diktálta cselekvés! :(

"mily messze volt ugribugri gyerekkorában mindegyik kedves kis testvér"

.

Szabó Lőrinc: A szép kis borjú a társzekeren

A finomlelkű hölgy csaknem sírva fakadt,
mikor meglátta, hogy a
bádogbélelte társzekér
cigarettázó kocsisa mily
unottan zötyögteti a leütött
kis borjút végig az uccán,
a szép kis borjút, aki ép
olyan idős, mint az, amelyik
csengős mozdulatait valamikor
törölhetetlenül
belerajzolta a falusi
nyaralások emlékébe. – Nagyon
szomorú volt szíve a
finomlelkű hölgynek: – ő
nem hitte, mint a durva kocsis,
hogy az egészben
nincs semmi rendkívüli, – ő
rögtön látta gyermekkora
játszótársát, mind, mind, akivel
együtt nőtt, falun, óh látta, hogy
a többi kedves
kis élet, akinek
ugrándozása ma is oly édesen
rajzolódik ki a régi
hancurozások emlékén, a sok
aranyos kis pajtás valahol
mind eltünt a sanda
igavonókban, átalakult
a másért, erős kocsisokért
dolgozó kényszerben, az eleven
halál alacsony
söpredékében, pedig a
mindennapi eledelt
életével fizető robot
szomorúságától mily messze volt
ugribugri
gyerekkorában mindegyik
kedves kis testvér, a sok
kezdődő élet, melyet valahol
kés és tagló nélkül is
meg kellett gyilkolnia
valakinek, valami
lelketlen hatalomnak, amely
ha nem érzi bűnnek a kés
munkáját, még kevésbé
lát rendkívülit ebben a
lassú gyilkolásban, – óh, a finom-
lelkű hölgy rögtön érezte, hogy
valakinek meg kellett ölnie
bennük valamit, hiszen
csak a kicsontoznivaló
koldusság
maradt meg az élvemaradtak
testében s megnyomorodott
lelkük már csak a jelen
természetes nyomorát
bírja érezni, nem törődve
az isteni-édes
indulással, amelynek
játszópajtás-emléke az ő
finom lelkében oly szomorú
megvetéssel nézi a
bádogbélelte társzekeren
elzötyögő kis holttest fölött
cigarettázó szívtelen kocsist.
Rádió
Kurzor a képre, várj kicsit, majd kattints :)
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Filozófia

Támpontok

napfényes

"Ma én szeretnék minden
szavak tudója lenni
Rád teríteném a legszebbeket"
 
/Pethes Mária: Magamra álmodom - részlet/

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

A forrás

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő