Kép

Pablo Picasso: Faun, ló és madár
Amit látok a képen:
Az emberi világ peremén, a végtelen tenger és az ember világa közé beszorulva látom ezeket lényeket.  
Az egyik lény: erős karjával földre támaszkodó, szelíd tekintetű FAUN, vagy inkább KENTAUR, esetleg egyik sem, hanem egy faun/kentaur-mezétől éppen megváló szerelmes ISTENSÉG?  Vagy talán, ő, az üres ég helyett a szilárd földre tekintő, önön erejére hagyatkozó, magányos EMBER?  
A másik lény: lehetne akár Pegazus is, hisz a képen minden jelen van hozzá, de nem az.
Ez az emberrel egybeforrt, de rá értetlenül
tekintő, hangosan nyerítő LÓ, tágult orrlikakkal, szárnyakat taposó patákkal, az emberből kilépni, kiszabadulni, elszakadni készülő féktelen állat.  És harmadikként, kettőjük közé zuhantan, ott a hatalmas, törött szárnyú, utolsót rikoltó, haldokló MADÁR.

Amit gondolok a képről:

Nekem ezen a képen a emberii teljesség jelenítődik meg.
Az ember bio-pszicho-szocio-spirituális összetevőit és azok szétszakíthatatlan egységét látom a képen. Az EMBERT látom és megerősít a hitemben.
Hiszek az EMBER - egymásnak ellentmondó késztetések feszültségét átérző, de nem indulatból cselekvő, az emberi szabadság fájdalmát és felelősségét vállaló, szelíd óriásként, ég és föld között (önmagában, illetve önmaga és környezete közt) egyensúlyt teremtő, - békés erejében.

/solus/

Fehérvirágú vadgesztenye

Felelősség

Szó-burkaidban,
Gesztenyevirág.

/solus/

Megsimogatott?

Szederinda


Nem várt érintés...

Nem értett - félszeg(?) - mosoly.

Lepkeszárnyú szél.

/solus/

"...öltözni se vértbe"

Lilith, avagy egyenrangúság és verbalitás

Lilith az ókori mítoszokban, majd a zsidó hagyományok írásaiban is megjelenő női alak. 
Ő az első földi nő,
akit Isten éppúgy a földből teremtett mint  Ádámot.
Noha Lilith nem kapta meg 'a képességet' az Úr megszólítására, úgy mint Ádám,
de ő megszerezte, s
az alávetetséget nem tűrve ki is mondta
a Teremtő kimondhatatlan nevét, így többé az Isten sem állíthatta meg.
+ Lilith, mint evolúciós kényszer :)

Paradicsom újratöltve

Eötvös Péter: Paradise reloaded (Lilith)

"Lilithet Isten Ádámmal azonos módon, egyenrangúnak teremtette,
Évát viszont Ádám bordájából alkotta meg. 
Lilith az önálló akaratot, erőt, a konspirációt képviseli, 
Éva a nőiességet, a tisztaságot, az önfeláldozást."
- ez a konfliktus szövi át a darabot.

Eötvös Péter: Paradise reloaded (Lilith) - részlet

..

Justinas Marcinkevičius: Abszurd vers

Nézz föl: belebódulsz,
nézz le: beleszédülsz.
Térdre ki elé hullsz?
Vértben mire készülsz?
.
Nagy magasok ellen?
Nagy mélységek ellen?
Földnek hossza ellen?
Földnek szélte ellen?
Elevenek ellen?
Kísértetek ellen?
Érzelem - az ellen?
Értelem - az ellen?
.
Mert semmi, de semmi
nem maradt evégre:
nincs hol térdre esni,
öltözni se vértbe.

Fordította: Tandori Dezső

Magamvigasztaló

Holnap-ígérő

szót vársz? - Nincs. Ne sírj! - Nevess,

ha felkel a Nap!

/solus/

Kiskőrös

 

 

 

Radnóti Miklós: Szusszanó

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!

Szeged

 

Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
.
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
.
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.
.
Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,
.
Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Szeged a napfény városa

Szeged madártávlatból

A Szegedi Dóm harangjai

Szegedi Deák Big Band

"S minden fél-boldog percbe"

 

Reményik Sándor: Emberentúli kék

.....Oly kurta volt az élet.
Oly csonka volt a szépség.
Oly ritka volt a béke - -
S minden fél-boldog percbe
Annyi fájdalom s félelem vegyült:
E szín-skálának kellene legyen
Emberentúli kékje:
Valahol egy ősz, hosszú és derült.
Ahonnan vissza-látva
Szükségszerű minden gondunk-hibánk.
Fénylik felénk értelme-felfedetten - -
De már többé nem tartozik reánk.

1936

 

 

Feeling

 


Bob Dylan: "Fixin' To Die Blues"


Bob Dylan: "Fixin' To Die Blues"

Feeling funny in my mind, Lord,
I believe I'm fixing to die, fixing to die
Feeling funny in my mind, Lord
I believe I'm fixing to die
Well, I don't mind dying
But I hate to leave my children crying
Well, I look over yonder to that burying ground
Look over yonder to that burying ground
Sure seems lonesome, Lord, when the sun goes down
.
Feeling funny in my eyes, Lord,
I believe I'm fixing to die, fixing to die
Feeling funny in my eyes, Lord
I believe I'm fixing to die
Well, I don't mind dying but
I hate to leave my children crying
There's a black smoke rising, Lord
It's rising up above my head, up above my head
It's rising up above my head, up above my head
And tell Jesus make up my dying bed.
.
I'm walking kind of funny, Lord
I believe I'm fixing to die, fixing to die
Yes I'm walking kind of funny, Lord
I believe I'm fixing to die
Fixing to die, fixing to die
Well, I don't mind dying
But I hate to leave my children crying.

 

 

"Még várok holnapig"

Petőfi Sándor: Az őrült

 

Petőfi Sándor: Az őrült

- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január

.

Arany János: Az örök zsidó

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott...
Tovább! tovább!

Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!

(1860.)

"a szüzeket megtarthatjátok"

 

Charles Bukowski: Az egyik legdögösebb

platinaszőke parókát hordott
pirosítót és púdert használt
rúzzsal hatalmas szájat festett magának
és a nyaka ráncos volt
de a segge még mindig egy fiatal lányé
és jó lábai voltak.
kék bugyit hordott leszedtem róla
felemeltem a ruháját, és a TV villódzó fényénél
csak úgy állva elkaptam.
ahogy küzdöttünk mindenfelé a szobában
(egy sírt baszok, gondoltam. visszahozom
a halottakat az életbe, csodálatos
annyira csodálatos,
mint hideg olívabogyót enni hajnali háromkor
miközben a fél város lángokban áll)
elmentem.
.
srácok a szüzeket megtarthatjátok
adjatok nekem szexi idős nőket magassarkúban
akiknek a segge elfelejtett megöregedni.
.
persze utána lelépsz
vagy nagyon berúgsz
ami ugyanaz.
.
órákig bort ittunk és tévéztünk
és amikor lefeküdtünk
hogy mindezt kialudjuk
bent felejtette a fogát
egész éjszakára.

 

"felérni ésszel"

Váci Mihály:Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
.
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
.
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

 

"Csodaszép reggel!"

Tóth Árpád: Ma lelkemet...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.
.
Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

 

Sík Sándor: Rikkant a rigó

Csodaszép reggel! Rikkant a rigó.
Érik a dinnye, élni jó!
Érik a dinnye, csorog a méz.
Ki amit szeret, arra néz.
.
Csűrre a gazda, sarjúra ökre;
Szegény, aki éhes, dinnyére, tökre;
Pántlikás lány után nyalka legény.
Hát, Uramisten, mit szeretek én?
.
Mindent, amit elnyílt két szemem lát:
A napot, a lombot, a lomha Tiszát,
Kemény munkát és lágy kenyeret.
Mindent, mindent, mindent szeretek.
.
Egyebet magamnak nincs is mit kérjek:
Csak tiszta lehessen test és lélek,
Legyen kit szeretnem, legyen mit ennem,
És el ne fogyjon a nóta bennem.

Stéphane Mallarmé: L’Après-Midi d’un faune

"Hineni"

Leonard Cohen - You Want It Darker

.

Leonard Cohen: You Want It Darker

.
If you are the dealer, I'm out of the game
If you are the healer, it means I'm broken and lame
If thine is the glory then mine must be the shame
You want it darker
We kill the flame
.
Magnified, sanctified, be thy holy name
Vilified, crucified, in the human frame
A million candles burning for the help that never came
You want it darker
.
Hineni, hineni
I'm ready, my lord
.
There's a lover in the story
But the story's still the same
There's a lullaby for suffering
And a paradox to blame
But it's written in the scriptures
And it's not some idle claim
You want it darker
We kill the flame
.
They're lining up the prisoners
And the guards are taking aim
I struggled with some demons
They were middle class and tame
I didn't know I had permission to murder and to maim
You want it darker
.
Hineni, hineni
I'm ready, my lord
.
Magnified, sanctified, be thy holy name
Vilified, crucified, in the human frame
A million candles burning for the love that never came
You want it darker
We kill the flame
If you are the dealer, let me out of the game
If you are the healer, I'm broken and lame
If thine is the glory, mine must be the shame
You want it darker
.
Hineni, hineni
Hineni, hineni
I'm ready, my lord
.
Hineni
Hineni, hineni
Hineni

 

"Лети, лети, лети"

.
Алиса Апрелева - Маленький принц

Твой самолёт – десять тысяч метров над Землёй,
Влажная ночь под большим сиреневым крылом,
Твой дом –
пуст.

Мне о тебе рассказала жёлтая земля,
Синяя ночь осыпала ветер серебром.
За моим окном –
Свет звёзд.

Ночь, самолёт – десять тысяч метров над Землёй,
Маленький Принц, ты оставил Землю в дураках,
На моих руках –
Рыжий лисёнок.

Лети, лети, лети –
Я за ним присмотрю…

s

"állítom kincsem ablakába"

 

....76


Johann Wolfgang von Goethe: A csokor

 

Szép, szakított csokrommal
Köszöntlek sokezerszer!
Én gyakran meghajoltam,
Óh, nem is ezerszer,
És őt a szívemhez húztam,
Több mint százezerszer!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

.

 

Barackvirág dal - Szu Csong dala (I.felv.):

Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén
.
Száll a dal a szívem szárnyán, gyönyörűm kis kínai leány
Itt állok kerti lomb árnyán, gyönyörűm, tekints ki már reám
Nézz ki hát, kínai kislány szép virág, légy enyém
Rabszolgádhoz ne légy kemény, várlak, várlak
Éjszakákon át, tedd homlokomra már kis kezed bársonyát
.
Egy dús virágzó barackfa ágát, állítom kincsem ablakába
A holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan
és cseng a vágy mint színezüst a dalban,
s a holdas május éjjelén, szívem is azt suttogja, légy enyém!

"Ez az egyesegyedüli égbolt"

Allen Ginsberg: Metafizika

Ez az egyesegyedüli
égbolt; éppen ezért
ez az abszolút világ.
Más világ nincsen.

A kör tökéletes.
Az Öröklétben élek.
E világ útjai
az Ég útjai is.

(New York, 1949 nyarán)

Fordította: Eörsi István

Lisa Gerrard - Devotion

"Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.


Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Ahimsza


"Hadd vegyüljön össze utolsó énekemben az öröm mindenféle hangja;
az öröm, melytől a föld a fű duzzadó bőségében áradoz;
az öröm, mely a két ikertestvért:
életet és halált végigtáncoltatja széles e világon;
az öröm, mely a vihar szárnyán végigszáguld,
s minden életet felráz és felébreszt kacagásával;
az öröm, mely könnyeivel csendesen megül
a fájdalom kibontott szirmú piros lótuszán;
s az öröm, mely mindent, ami csak az övé,
a porba hajít, s egy szava sincsen. "

/Rabindranath Tagore: Gitanjali - részlet (58.)/



"nem szerethet meg, csak az, akit én megtaníthatok szeretni"

12

Rettenetes az árvaság,
hogy nincs más nevelő apám,
csak akit én fölnevelek.
.
Rettenetes az egyedülség,
hogy nem szerethet meg, csak az,
akit én megtaníthatok szeretni.
.
Szemben a semmivel, a titkát
fortyogtató – pokollal?
Szörnyeink labirintusával.
.
Munkába véve végre, lassan-
szívósan, jó mozdulatokkal
arcunkat is,
az istenit.
Az önmagával szembenézőt.

Egymásra-lelt gyermekeinkben.

13

Halandó szemmel fölfedezni
a teendőmet,
az épp rám várakozó dolgot,
amiért valahol kapálva egy paraszt
ide küldte ezt a pohár bort,
egy munkás forrasztólámpát szögezve
szobámba fényt eresztett,
halandó szemmel fölfedezni
az örök végezni valót:
megszólaltatni a jövendőt,
mely már a halállal vitáz,
.
ügyesen és értelmesen,
babrálón és parancsolón.
.
Elvégezni egy munkát
kedvünkre, egészségesen;
igen, akár egy jó szeretkezést.

Arcon simogatni szinte érte.

Úgy hagyni ott,
úgy nézni hátra nem is egyszer
a kielégítetten heverőre:
vagyonom őrzi;
.
megfoganva, a jövendőmet;
értelmét, tán örökre, annak,
hogy erre jártam

halandóként is mulhatatlan.

Illyés Gyula: Teremteni

"Le ciel bleu sur nous peut s’effondrer"

Edith Piaf - Hymne à l'Amour

Le ciel bleu sur nous peut s’effondrer
Et la terre peut bien s’écrouler
Peu m’importe si tu m’aimes
Je me fous du monde entier
Tant que l’amour inond’ra mes matins
Tant que mon corps frémira sous tes mains
Peu m’importent les problèmes
Mon amour, puisque tu m’aimes…
.
J’irais jusqu’au bout du monde
Je me ferais teindre en blonde
Si tu me le demandais…
J’irais décrocher la lune
J’irais voler la fortune
Si tu me le demandais…
Je renierais ma patrie
.
Je renierais mes amis
Si tu me le demandais…
On peut bien rire de moi,
Je ferais n’importe quoi
Si tu me le demandais…
.
Si un jour la vie t’arrache à moi
Si tu meurs, que tu sois loin de moi
Peu m’importe, si tu m’aimes
Car moi je mourrai aussi…
Nous aurons pour nous l’éternité
Dans le bleu de toute l’immensité
Dans le ciel, plus de problèmes
Mon amour, crois-tu qu’on s’aime ?...
.
Dieu réunit ceux qui s’aiment !

Járom az utam

Járom az utam
Zeneszerző: Horváth Jenő
Szövegíró: G Dénes György

Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.

Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.

Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
(fütty)
Mert én itt születtem, ez a hazám

Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.

Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

"Megszomorított dalom nyögve száll"

 


William Blake: Őrült dal

A zord szél zúg,
.. Diderget a fagy.
Késő van, aludj,
.. Hagyd a kínokat.
A csúcsot Keleten
.. Hajnal festi be fenn
S a friss madársereg
Már füttyöget.
.
Fény-borított
.. Ég boltja alá
Megszomorított
.. Dalom nyögve száll:
Az éj fülébe cseng,
.. Sír tőle a nap;
A vad szél őrjöngve tombol
.. S a vihar szárnyra kap.
.
Mint szörny, kit rejt a felleg:
.. Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
.. Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.

Fordította: Képes Géza

"hogy megköt a gyökérzet"

Eugenio Montale: Tramontana

A szorongás gyűrűi elmaradtak,
mik az előbb a szív taván kerengtek,
s hatalmas sistergése az anyagnak,
mely sápad és kiszenved.
Cserjéket tép ki, pálmákat sanyargat
egy levegőt szántó vasakarat most,
s a tengert összegyűrve ás
sok széles, hullámtaréjos árkot.
Minden forma reszket az elemeknek
háborgásában, és egyetlen jajba vesznek
minden élők: minden tépi a múló
órát: falevelek vagy madarak vonulnak
az ég boltján, ki tudja, — már nyomuk sincs.
S te, ki remegsz a meg nem zabolázott
szélrohamoktól ütlegelve,
s még meg nem született virágok
csokrát szorítod a szívedre,
milyen ellenségesnek érzed
a szellemek seregét a vonagló
föld felett átrepülve,
vézna életem, s mily nagyon örülsz te,
hogy megköt a gyökérzet.

Fordította: Kálnoky László

"Szoktatom szívemet a csendhez"

Egyenleg: pengeélen

(+), (-) = 0

0 < (+)
0 > (-)

0 = 0

Sarud

 

 

 

 

 

 

"csúszott keze rajtam szappansikosan"

Csorba Győző: Várak

Teknőbe fürösztött
a konyhakövön
befűtve a tűzhely
izzott a tető
csúszott keze rajtam
szappansikosan
a víz a fejemről
szemembe szaladt
arcom tenyerével
mosdatta körül
locskolta le rólam
a gyönge habot
majd rossz lepedőben
karjára emelt
ágy végin a dunyhát
földobta s a lágy
zughelyre vigyázva
letett s betakart
Volt váram azóta
sokféle de ily
kőbiztos erős vár
többé sohasem

Fényben

 

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,
és nem az, aki látja a tengert.
/Weöres Sándor/

"s mintha magukkal vittek volna"

Édesanya, kedvesem

.

Szabó Lőrinc: Vihar után

Mint dobpergés jött az eső,
rámzörgetett és elszaladt:
két perc vihar s most itt a béke.
A nap megint ragyog az égen,
csönd ül a párolgó vidéken
és én egész üresnek érzem
s kíváncsian vizsgálom magamat.
.
Az imént még csupa düh voltam,
hangos harag és bosszuvágy;
aztán jött ez az égi lárma
s rá kellett figyelnem, a nyárra,
a dobpergésre, trombitára,
a külső, idegen csatára,
és felejtettem a magam baját.
.
A magam baja? – Szemem ott jár,
amerre a vihar vonul:
amit akartam, ő kimondta,
elkáromkodta, kidobolta…
Kikönyökölök ablakomba
s mintha magukkal vittek volna,
nézek a felhők után szótlanul.

 

 

Dror ykera......................

"S vigyázz..."

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

"Mert..."

Chris Lawyer - Áldott

Ady Endre: Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Holtpont 3

Holtpont 2


"...fáj a szó..."

"...ketyeg a lélek, mint az óra, / De nem mutat időt, irtóztató."


Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak

Hideg vas

Holt-pont

Vértem ágyadon.
Véres az ingem. Szemem

a Holdra tágul.

/solus/

Hang, visszhang

Weöres Sándor: Nyári este

 

Nyáresti visszhang..

Tükrös testünkben....
bizonyosság-biztonság.
Mélyből fénylő csend..

/solus/................

 

 

59

 

Nagy László - Ki viszi át a szerelmet..................................József Attila: Áldalak búval, vigalommal

 

 

Szécsi Margit: Úgy néztem

Weöres Sándor: Galagonya...........................................................József Attila Tedd a kezed

 

 

m

Mind - egy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Harmadik lépcső
.
Canova, Rodin,
Brâncuși - Klimt, Picasso.
Kinyílt az ajtó.
.
/solus/

In memoriam

Lumière divine (Isteni fény) - asszociációk


Szabó Lőrinc: Hálaadás

1.

Sivatagomban, csontok és kövek
közt járva, mint egykor Mohamed,
.
hajnalban a hegyek énekét
hallottam, ahogy a Dávidét
.
kísérték (bennem), a szent király
zsoltárát: egyes szavainál
.
mély basszusuk minduntalan
elbődült, frissen, vidoran.
.
Társuknak éreztem magam.

2.

Délben, hogy szomjasan-éhesen
ájuldoztam az izzó fövenyen,
.
az égből hűvös húri-sereg
suhogott alá, s mint Mohamedet,
.
felkapott s vitt, s dús ételek
tálai közt, illó kenetek
.
özönében a Zem-Zem vizeinél
tett le a szivárványszárnyú szél.
.
Ha küzdve, ha sírva, ha törve: remélj!

3.

Jók voltak a nők, drága kenetek
s a dús falatok; vagy, ahogy Mohamed
.
vallotta: az ételek, italok,
de kiváltképp az asszonyok.
.
S azok közt is egy legkivált:
a húszéves, aki a halált
.
felejteti, a kalifa
Abu Bekr lánya, A-i-sha.
.
Ima a gyönyör, a gyönyör ima..

4..

Itt az éj. Némán feküszöm
lét s nemlét közt egy ingó küszöbön.
.
Mohamed félholdja a fák felett.
Csillagok húznak, ejtenek.
.
Óh, Kiszmet! Allah! Forrón, mint a könny,
buggyan ajkamra a szív, az öröm,
.
a hála, hogy élek, hogy voltak csodák,
hogy oly szép, oly gyönyörű a világ,
.
mikor
mikor

Mikor minden csak játék s butaság.

 

Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák

Ó mennyi ifju mohóság,
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Mily jó könny és nevetés közt,
selyemzizegésü vetés közt
heverészni a gyönge gyepen!
.
Nők, gyönyörü tavaszi kancák,
rózsák, remegő fiatalság,
fiatal örömök nevetése!
Habos rózsákba haraptam, –
kis melled sírt ma alattam,
sírt és kacagott remegése.
.
Habos rózsákba haraptam,
mégis szomorú maradtam;
és lassan este lett.
Fáj, fáj e tavaszi mohóság,
most béke kellene, jóság,
jóság és szeretet.
.
Szeretet kellene, jóság,
hogy ne hulljanak a rózsák,
lelkem rózsái, szegények, –
és nyugalom, egy kis öregség,
hogy az Égieknek is tessék
e csöndes esti ének…
.

Lumière divine*

Hang-betű tenger
zeng, zúg, habja szót emel.
Bíborláng lebben.

/solus/

* Lumière divine:
- isteni fény = megvilágosodás, megértés
- Isteni fény: Uriel arkanygyal

Lehetőség és felelősség

Jelenidő

Múltunk csodáit
Most festhetjük egünkre.
Nincs rá más időnk!

/solus/

Barbra Streisand: You'll Never Walk Alone

"És az Isten sem nézne rám haraggal"

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

(1926)

"...erőt ad gyengeségem ellen"

Szabó Lőrinc: Megoldás

Mikor, mint ma, valami, egy perc,
egy szerencsétlen pillanat
okkal, ok nélkül így elrontja
egy jónak indult napomat,

egyszerre húsz évet öregszem,
szívem dagadt lesz és nehéz
és öngyilkos gondolatokkal
szurkál a kétségbeesés.

Kutya egy állapot… S hiába
mondogatom, hogy ily komisz
és ájult hangulat gyötört már
(hányszor, de hányszor!) máskor is,

hiába biztatom magam, hogy
elmúlik ez is nyomtalan,
tudom már jól tapasztalatból,
hogy egész napom odavan.

Oda bizony, azt a keservit!
Oda egy buta perc miatt!
És egyszerre elönt a méreg
hogy így emésztem magamat,

hogy már félnapja így vergődöm
és felejteni nem tudok –
A mindenségit a szivemnek,
hogy oly érzékeny és konok!

S a düh, ez most, ez az okosság
s az élet egyetlen jele:
erőt ad gyengeségem ellen,
hogy végre elbánjak vele:

káromkodok még egy utolsót
– ez igazán rettenetes –
és megyek, morogva, aludni…
Majd holnap meglátjuk, mi lesz.

"való igaz: én tudok szeretni"

Charles Bukowski: ÉN...(Me)

a nők nem tudnak szeretni,
mondta................................................................................Hans Zimmer: The Dark Knight
te tudsz, de a nők
csak rádakaszkodnak, mint a
pióca.
én tudom, én
nő vagyok.

hahaha, nevettem.

minek aggódsz
Suzan miatt? majd csak
ráakaszkodik
valaki másra.
.
beszélgettünk még egy darabig
aztán elköszöntem
letettem a kagylót
kimentem a retyóra
szartam egy jó nagyot a sörtől
és arra gondoltam, lám, még
mindig élek, hisz még mindig
képes vagyok a testemből
hulladékokat üríteni.
meg verseket.
amíg ez így van,
addig elbánok
az elhagyatottsággal
a magánnyal
a beszakadt körömmel
a kankóval
a pénzügyi rovat
gazdasági jelentéseivel is.
.
ezzel
fölálltam
kitöröltem
lehúztam
és arra gondoltam:
való igaz:
én tudok
szeretni.
.
fölhúztam a nadrágomat és
visszaballagtam a szobámba.
Fordította: Török Attila

"...és fáradok… De még"

A szakasz,
az egyenesnek két pontja által határolt véges része.

 

Lehetőségek

Magadban bízva,
szárnyallhatnánk, s mellünkön
"lángvirág" nyílna.

*

Ám szánva látom,
hogy hívsz - fojtó mocsárba -
magad alázva.

/solus/

*****

Szabó Lőrinc: Kisértetek

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.
.
Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.
.
Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.
.
És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán,
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,
.
és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacific
és lassú gleccserek
.
fagynak szemembe, tenyerem
fensík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki a
holdas országutak.
.
Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,
.
varázsjáték: játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok… De még,
.
még más is vagyok, én vagyok
a legfőbb hatalom:
ki ellenem hadakozik,
molyként szétmorzsolom,
.
ma még… Mert forog a tükör és
még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok,
.
de holnap… Holnap tán megunom
az egészet s belelövök
s mint egy kisértet eltünök a
cserepei között.
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

Filozófia

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő