"mily messze volt ugribugri gyerekkorában mindegyik kedves kis testvér"

.

Szabó Lőrinc: A szép kis borjú a társzekeren

A finomlelkű hölgy csaknem sírva fakadt,
mikor meglátta, hogy a
bádogbélelte társzekér
cigarettázó kocsisa mily
unottan zötyögteti a leütött
kis borjút végig az uccán,
a szép kis borjút, aki ép
olyan idős, mint az, amelyik
csengős mozdulatait valamikor
törölhetetlenül
belerajzolta a falusi
nyaralások emlékébe. – Nagyon
szomorú volt szíve a
finomlelkű hölgynek: – ő
nem hitte, mint a durva kocsis,
hogy az egészben
nincs semmi rendkívüli, – ő
rögtön látta gyermekkora
játszótársát, mind, mind, akivel
együtt nőtt, falun, óh látta, hogy
a többi kedves
kis élet, akinek
ugrándozása ma is oly édesen
rajzolódik ki a régi
hancurozások emlékén, a sok
aranyos kis pajtás valahol
mind eltünt a sanda
igavonókban, átalakult
a másért, erős kocsisokért
dolgozó kényszerben, az eleven
halál alacsony
söpredékében, pedig a
mindennapi eledelt
életével fizető robot
szomorúságától mily messze volt
ugribugri
gyerekkorában mindegyik
kedves kis testvér, a sok
kezdődő élet, melyet valahol
kés és tagló nélkül is
meg kellett gyilkolnia
valakinek, valami
lelketlen hatalomnak, amely
ha nem érzi bűnnek a kés
munkáját, még kevésbé
lát rendkívülit ebben a
lassú gyilkolásban, – óh, a finom-
lelkű hölgy rögtön érezte, hogy
valakinek meg kellett ölnie
bennük valamit, hiszen
csak a kicsontoznivaló
koldusság
maradt meg az élvemaradtak
testében s megnyomorodott
lelkük már csak a jelen
természetes nyomorát
bírja érezni, nem törődve
az isteni-édes
indulással, amelynek
játszópajtás-emléke az ő
finom lelkében oly szomorú
megvetéssel nézi a
bádogbélelte társzekeren
elzötyögő kis holttest fölött
cigarettázó szívtelen kocsist.

"szomjazom csendes-szavú vigasztalásra"

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
.
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
.
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
.
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
.
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

1937

 

.
Hideg a hold lehelete
Kikericsek bújnak össze
sápadó réteken.
Ásít a nyár…
szakadt szandálja avaron pihen.
.
Elhullajtott fecsketollat
kócol a szél…
hosszú haját befonta a Nap…
Az ősz tarka mellényére
eső rajzol színes gombokat…
.

2011. okt 07.

Margit néni /Galambszögi Józsefné - Vén Margit (1933-2017)/

"Gyümölcs-illatban fürdenek a légi Szellemek"


77



William Blake: Az őszhöz

 

Ó, gyümölcsterhes és szőlők levétől
Vérfoltos Ősz, ne menj még, ülj le árnyas
Tetőm alatt; itt jó, ha megpihensz,
S hangold vidám sipomhoz hangod, ó, hadd
Libbenjenek az év leányai!
Virágok és gyümölcs dalát dalold.

"A kis bimbó a napra tárja kelyhét
És szerelem fut remegő erében,
Száz virág ring a reggel homlokán és
Dúsan virul az este fényes arcán,
Mígnem a füstös Nyár dalába fog
S fejére tollas felhő hint virágot.

Gyümölcs-illatban fürdenek a légi
Szellemek, s a szárnyas gyönyör a kertben
Kóborol vagy a fákra ül s dalol."
Így énekelt, ülvén, az édes Ősz,
Majd megborzongva felkelt és a dombok
Fölött eltűnt, itthagyva drága terhét.

(Somlyó György)

 

"Figyellek árva tücsökcirpelésben"

....................Nyári éjszakában,
A zengő csendben ablakom alatt
Hallom suhanni lépteid neszét.
Figyellek árva tücsökcirpelésben,
Holdat vonító nagy komondorok
Borzongásában és a méla békák
Állhatatos szerzeteskórusában.
És hallak hajmeredve messziről
Örjöngő ágyúszóban és a szárnyas
Halálszerszámok istentagadó
Zuhatarában és gyermeksikolyban,
Halálhörgésben, - káromló igék
Fagyasztják szívem: gyilkolj! és gyűlölj!
Tipord el! és: Feszítsd meg!
És meg nem érthetem, ha tudom is,
A lehetetlent: hogy ezekben is
Te mennydörögsz és magaddal beszélsz!
Mily borzalom! De minden borzalomnál
Borzalmasabb, hogy én is te vagyok.
Kinyújtom a sötétben a kezem:
S érzem, hogy kezed tapogat körül.
Lépek: de érzem, hogy mozdulsz felém.
Nézek kifelé: s néző két szememmel,
Te nézel, ó kettős világtükör,
Melyben belsővé finomul a külső,
És ami belső, külsővé nehézül.
Lélegzetem a te lélegzeted,
Agyamban villódzol, véremben áradsz,
Szívemben sírsz, dobogsz és dübörögsz,
Ha hánykolódik bennem szenvedély.
Ha mozdulok, a mindenség megindul.
Igét ha mondok, reveláció
Harsog belőle: a Törvény beszél.
Gondoljak rosszat: a Törvényt töröm,
S megroppan a Mindenség tengelye.
A Boltozat gyámköve lett a vállam,
Markomban fordul az Örök Kerék,
És sóhajomtól billeg és kihagy.

/Sík Sándor: Az égő bokor (részlet)/

"Szemed tüzében játszó lelkedet"

Vörösmarty Mihály: A szomju

Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És szomjamat vízzel nem olthatom.
Nem oltaná el azt a Balaton,
Nem a mézes szőlőjü Badacson.
És lángot szomjazom, lángot, tüzet,
Szemed tüzében játszó lelkedet;
Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,
És a mosolynak mézét ajkidon.
Szomjúzom édes és forró sohajt,
Mit kebled titkos szenvedélye hajt;
És szomjuzom kebled hullámait,
Szivednek minden dobbanásait;
Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra:
Hibád, erényed- s minden titkaidra.
Jőj, lelkem várja édes ajkidat:
Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.

1842

És...

,.
- Tudsz játszani?

- Tudok.

- És szeretsz is?

- És szeretlek is.


/Fodor Ákos/
,

"valakinek valakije"

Jablonczay Lenke

Mit tudom én, hogy élek-e,
van-e létemnek üteme,
madár vagyok vagy bokor,
játékos, bölcs vagy botor.
.
Mit tudom én, hogy te ki vagy,
szirt-e vagy nádszál, ingatag,
s kinek sose volt senkije,
leszel-e hát valakije,
.
valakinek valakije,
kinek sose volt senkije;
Szűzmáriának Józsefe.

/Szabó Magda: Régimódi történet - Dráma/

"Szép szivárvány támad"

 

Arany János: Enyhülés

Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze;
Az örömnek levegőjét
Megtisztítja bánat,
A kizajlott búfelhőkön
Szép szivárvány támad.
.
Tegnap a remény is eltört,
Az utolsó árboc,
Csupán a kétség kötött egy
Gyarló deszka-szálhoz:
Ma fölöttem és alattam
Ég és tenger síma;
Zöld ligetnek lombja bókol
Felém, mintegy híva. -
.
Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lankadt földmüvesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.
.
Nincsen olyan puszta inség
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne;
És ha ezt a szél behordta
Sivatag fövénnyel:
Megsiratja... de tovább megy
Örökös reménnyel. -
.
Sivatagja életemnek!
Van pihenő rajtad;
Vészes hullám! szív-hajómat
Nem szünetlen hajtod;
Ha nehéz bú és nehéz gond
Rossz napokat szerze:
Kárpótolja a nyugalom
Enyhületes perce.
.
1852.

 

 

"Egy salto mortaléval zúg alá" - (évforduló 4.)

 

Reményik Sándor: A patak Ica-nál

A Monte Maggioreról zúg alá
Egy salto mortaléval, egyenest,
Nincs közvetítő vagy kerülő-út:
Ezüst-pikkelyű lomha folyam-test.
Egy salto mortaléval zúg alá
A hegyről a tengerbe, egyenest.
.
Zápornövelte vad futással jő,
A semmit, vagy a mindent keresi,
Édes vize tán megkeseredett,
S végtelen keserűség kell neki.
Magát, magát, elátkozott magát
Vágyik elhagyni, elfelejteni.
.
Halál-tánc minden hab-lejtése már,
De vissza nem hőköl, meg nem riad,
Mikor a tenger szembecsap vele
Egy kőboltíves kicsi híd alatt.
Édes, keserű, véges, végtelen
Találkoznak - micsoda pillanat!
.
Állok a kicsi kőhíd közepén,
Balról még hallom a patak dalát,
Alattam bevégződik valami.
És jobbról csak a tenger zúg tovább.

 

"mint olajkenet..."

Alkaiosz: Hélioszhoz

Nap, ki táplálsz mindeneket, s folyóknak
partjain fölkelsz, vagy a bíboros nagy
tenger árjánál, hol a kerge hullám
parti fövenyt dúl,
.
s hol nagyon sok szép hajadon mosakszik,
zsenge szép combját gyönyörű kezével
mosva és úgy öntve magára föntről
langy vizek árját,

mint olajkenet gyönyörét...

/Devecseri Gábor fordítása/

Napfény mosolyog

Ego sum, qui sum.

 

Intellektualitás vs intelligencia

Szemérmetlen, prűd,
giccses, közhelyes,... - néha:
M'ért ne lehetnék? :)

/solus/

"megszoktam már a darócot"

Juhász Gyula: Lázár az égben

Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.
- Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget.

Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.
- Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban.

Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.
- Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet.

Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.
- Köszönöm, az anyámét hallom, ringatva bölcsőm!

Ábrahám kebelében az üdvök üdve vár rád.
- Köszönöm, engedjétek tovább is élni Lázárt!

Balázs

Birtalan Balázs (1969. október 12. – 2016. május 14.)

Sakk?

Sötét futó, szól:

mezőmön - szín: igazság.

Szivárványkacaj.

/solus/

"Bizonyosság arról, hogy élni jó"

Reményik Sándor: Béke

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
.
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

 

Erőpróba

 

Legyen erőd lent

hagyni, amit nincs erőd

följebb emelni.

/Fodor Ákos/

Átváltozás

Átváltozás

Víztükör vakon,
Vedd szánalom palástom.
Egy...kettő...három.


Egy...kettő, há...rom.
Vedd szánalom palástom.
Nyílj tavasz virág.

/solus/

 

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
.
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
.
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
.
Fordította: Szabó Lőrinc


"Szívembe tőrként döf"

Reményik Sándor: Én most...

Én most ki nem bírom a papi szót,
Templomba járni én most nem tudok,
Szívembe tőrként döf minden ámen
S úgy érzem, rám dőlnek a templomok.
.
A belsőm csupa véres lázadás,
Szeretném sivíttatni az orgonát,
Hogy a boltívek alá törjenek
Sikoltó, rémes disszonanciák.
.
Szeretnék visszadobni minden áldást,
Csak vissza, vissza mind, akár az átkot,
És perelni az Istennel vég nélkül,
Hogy így alkotta meg ezt a világot.

 

 

"fényben viharban pengeélen"

Lator László: Fényben viharban pengeélen

Lányok lányok hajnali szélben
virágok tépett lobogása
micsoda istent mutogat
a távoli erdők rácsa
.
Már ocsúdik a föld nehéz
tagjaiban hígul az álom
Ismeretlen növényeket
nevel az ég a láthatáron
.
Magasságot mélységeket
micsoda erő kapcsol össze
Hagy bírhatnám ki színtelen
szavaitokba börtönözve
.
Az ég áttetsző falait
erős ragyogás veri át
fényben viharban pengeélen
villog a roppant tisztaság

"Mit tegyek most, mit mondjak most neked?"

Álomképek

Kastély. Sötét ár.
Henyélő erős karok.
Kelletlen szavak.

Mit tegyek? Megyek.
- Rög hullik: ások, utat
nyitok. - Szenny nem ér.

/solus/

.................................................................................................................

Szabó Lőrinc: Körúti éjszaka

Mit tegyek most, mit mondjak most neked?
Akárhogy kellesz, a szeretkezés
énnekem már nagyon kevés
s eddig is csak azért kivántalak,
mert olyan más, oly friss és könnyü vagy.
.
Én nehéz vagyok és fáradt nagyon,
s gyermekkorom
oly sötéten áll éveim mögött,
hogy mindenütt a pénzt látom s körötte
az örökre
.
elrontott sorsok nyomorát.
Terád
gondoltam az éjszaka (szebben
nem gondolhat asszonyra senki)
és a februáréji kék hidegben
.
húszéves rongyos állatok
lékelték mellettem az utat.
Nyilt a vasfödél; rothadó szagok
csaptak ki fehér gőzben gomolyogva
az aszfaltból, ahol a nagycsatorna
.
megnyitotta Budapest beleit.
Imbolygó árny, lámpással a kezében,
szállt le a létrán; és utána néztem
s láttam, mi az, ami ott tovazúg,
az a földalatti vasút,
.
az az áradás, amely odalenn
öklend és habzik, az a szenny,
amely lucskos boltívek alatt
öblíti belülről az örök
palotákat és gyomrokat.
.
Húszéves rongyos állatok
végezték lent az alvilágban azt
amit persze végezni kell,
és én értettem a panaszt,
amit ők már nem is gondolnak el,
.
csak gázolnak, térdig-bokáig
a belek sarában, kalapálnak,
Krisztus gyermekei, s kiabálnak,
mint gyermekeik és apáik.
Sokáig
.
néztem a megnyilt föld alá
s rád gondoltam, szerelmesen,
s most azt hiszem,
hogy a szerelem nagyon kevés.
Vezényszó, szitok, vicc és röhögés
.
kongott fel a fagyott föld alól, –
nem hallottad?! Hallhattad volna, mint
lélek, ki bennem voltál test szerint:
hallhattad volna, úgy éreztelek;
s éreztem azt is: ha ezek
.
a borzalmas kezek,
mocskosak, durvák, véresek,
arcomba csapnak, meg se mozdulok,
s oly idegen
lettél egyszerre nekem,
.
hogyha akkor velem vagy és ezek
a véres és szörnyű kezek
terád rohannak
s megosztoznak fehér testeden: én
nem sajnáltalak volna szegény
.
állatoktól: egy mozdulat
s egy rezzenés
se pártolt volna hozzád tőlük, és
álltam vagy továbbmentem volna, csendben
s mit tudom, hány halállal a szivemben.
.
Mit tegyek most, mit mondjak most neked?
A szerelem nagyon kevés
és hogy ne lássam, ami rossz,
te sem lehetnél már ahoz
elég erős és aljas feledés.

Térden


 


Nemes Nagy Ágnes: Térden

Ne, ne ítélj meg engemet.
Szívemben mindig térdelek.
De nem letérdelek, ne hidd:
föl, föl, föltérdelek.

"íme, csakugyan"

"...ha egy üde és nevető női arc után megfordulok az utcán,
nem az örök Éva, nem az én ellentétem és ellenfelem csábos ereje állított meg, hanem
a csodálkozás és tisztelet, talán irigység is, hogy
embertársam, én-társam, az Isten képére teremtett ember,
íme, csakugyan hasonlítani akar Istenhez:
mosolyog és örül, hogy él."

/Karinthy Frigyes: Capillaria (részlet)/

5 éve

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona eis requiem.
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona eis requiem sempiternam.
Lux aeterna luceat eis, Domine, cum sanctis tuis in aeternum, quia pius es.
Requiem aeternam dona eis, Domine, et lux perpetua luceat eis.

Fauré - Requiem: 5. Agnus Dei


Exaltatio

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
.
Az igazság nem mondatokban rejlik,
hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik,
hanem az összhang állapotában.

 

Holdfényfilmelőzetes

.
Weöres Sándor: Gyengédség
.
Úgy szeretlek, úgy,
mint a nádzúgást az éj.
Hadd becézzelek,
ringatnálak hajnalig...
Nem mondod hogy rossz vagyok?
.

 

 


Virágok és ... döntés

Kereklevelű harmatfű................................................------...........Éj királynője
/Drosera rotundifolia leaf Darwiniana/................................-----.......-------............../Selenicereus Gradiflorus/

 

*

 

 

 

 

 

 

A kimetszett "balgaságvirág" **
(részlet Hieronymus Bosch: A kőmetszés / A balgaság gyógyítása című festményéből)

 

Tulipán(Tulipa)...................................................................Fréziák az esőben

 

 

 

 

 

 

 

..

........................................Égőszerelem./Silene chalcedonica/

 

 

 

Szavak virággal

Ha jössz, mint szélvész
gyere, s csöndesülj, ha mész!
Égőszerelem.

/solus/

 

-------------------------------------------------------------

*"gaslighting" - jelentése
"az amikor valaki kiprovokál egy érzelmi reakciót,
aztán nagyon higgadtan lecsesz, hogy túlreagálod,
amitől totál zakkantnak érzed magad. 
Egy idő után nem bízol a saját reakcióid hitelességében.
A Gázláng c. Ingrid Bergman filmből ered a jelenség neve,
és tipikusan olyan játszma, amit
manipulatív férfiak játszanak nők elbizonytalanítására."

-------------------------------------------------------------------

** balga, balgaság - jelentése:
Balga: a bolond szónak szelídített értelemben rokona,
másképp bohó, bolondos, kinek nincs helyes esze,
ki szavaiban és tetteiben nem valami szarvas hibájú,
de mindenesetre bal, helytelen fogásokat tesz, 
tájejtéssel: balókás, balustyán, 
köznépiesen: balfasz.

Balgaság: esztelenség, oktalanság, bolondság - szelídebb értelemben.
és még:
szamárság, hülyeség, ostobaság, badarság, butaság, csacsiság,
baromság, balfaszság, marhaság, botorság, ökörség, csacskaság

-------------------------------------------------------------------

 

Fodor Ákos: Döntés

"Úgy döntöttem, hogy ma cingár leszek!” – mondta a Cingár.

„Hát eddig?!” – kérdezték Mások.
„Hát tegnap?!” – kérdezték Egyesek.

„Eddig csak úgy- voltam cingár, most meg akarom is immár!”

(Sokszor van, hogy nem a tények: csakis a Döntés a lényeg…)

 

"Lelked görcsös kis csomóit / Fel nem oldhatom"

Koncz Zsuzsa - Őszinte bohóc

 

A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.
.
Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.
.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.
.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.

 

"úgy, amint két-kézzel megfogadhatod"

 



Weöres Sándor: A nő


A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy !
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

I'll walk beside you

Paul Robeson: I'll walk beside you

I'll walk beside you through the world today
While dreams and songs and flowers bless your way
I'll look into your eyes and hold your hand
I'll walk beside you through the golden land
.
I'll walk beside you through the world tonight
Beneath the starry skies ablaze with light
And in your heart loves's tender words I'll hide
I'll walk beside you through the eventide
.
I'll walk beside you through the passing years
Through days of cloud and sunshine, joy and tears
And when the great call comes, though sunset gleams
I'll walk beside you through the land of dreams.

"Barátom, drága, szerelmes barátom"

 

József Attila: Nem én kiáltok

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

1924 első fele

.

My Valentine


"Siralmas énnéköm"

Bornemissza Péter: Cantio optima = Nagyon szép ének

"A legnagyobb ellenkezést kiváltó negyedik kötete „Az ördögi kisírtísek” című fejezete pedig a magyar főurak, és a bécsi udvar egyes beazonosítható személyeinek bűnös harácsolását, kegyetlenkedését, fösvénységét pellengérezi ki.
...bizottságot hívtak életre, amely elítélte a mű szókimondását. Megtorlásul, még saját nyomdájának elkobzása is szóba került.Pedig a kérdéses leírásokat, esettanulmányokat éppen a rossz megismeréséből fakadó jó szándék vezette, hogy okulásul, épülésül szolgáljanak. /Bornemissza Péter irodalmi jelentősége - Wikipédia/


************

"teljesen meg vagyok elégedve - visszhangozta Švejk olyan szelíd ábrázattal, hogy megtévesztette a stábfoglárt"

"A hadbírói apparátus minden elképzelést felülmúlt. Ilyen bírósági apparátusa van minden államnak, amely az általános politikai, gazdasági és erkölcsi összeomlás küszöbén áll. Az egykori hatalom és dicsőség fényét bíróságokkal, rendőrséggel, csendőrséggel és fizetett besúgók söpredékével igyekszik fenntartani.

Ausztriának minden csapattestben megvoltak a spiclijei, s a spiclik feladták bajtársaikat, akik mellettük aludtak a tábori ágyakon, s akik menetelés közben megosztották velük a kenyerüket.

Az államrendőrség - Klíma úr, Slavíček úr & Comp. - szintén szállított anyagot a helyőrségi fogházba. A katonai cenzúra ideirányította a front és a kétségbeesett otthon közötti levelek szerzőit. A csendőrség még öreg nyugdíjasokat is hozott ide, akik leveleket küldtek a frontra, s vigasztaló szavaikért, az otthoni nyomor ábrázolásáért a katonai törvényszék tizenkét éveket sózott a nyakukba.

A hradčanyi fogházból a motoli gyakorlótérre Přerovon keresztül is vezetett egy út. Ezen az úton haladt néha, szuronyoktól kísérve, egy-egy összeláncolt kezű ember, mögötte kocsi, a kocsin koporsó. S a motoli gyakorlótéren egy kurta vezényszó: "An! Feuer!" S azután minden regimentben és zászlóaljban felolvastatott az ezredparancs, hogy ismét agyonlőttek valakit lázadásért - mert amikor berukkolt, a kapitány úr egy kardcsapást mért a feleségére, aki nem bírt elszakadni tőle.

S a helyőrségi fogház triásza: Slavík, a stábfoglár, Linhart kapitány és Řepa őrmester, akit "Hóhér"-nak is neveztek, megtette a magáét. Hány embert vertek ezek agyon a magánzárkában! Lehet, hogy Linhart kapitány megmaradt kapitánynak a mai köztársaságban is. Kívánom, hogy a helyőrségi fogházban eltöltött idejét számítsák be neki a szolgálati éveibe. Slavíčeknek és Klímának az államrendőrségen beszámították ezeket a múltbeli éveket. Řepa visszatért a civil életbe, és ismét a régi mesterségét űzi: kőművesmester. Lehet, hogy tagja valamelyik hazafias köztársasági egyesületnek.

Slavík stábfoglár a köztársaság megalakulása után tolvaj lett, és ma le van csukva. Szegénynek nem sikerült oly szilárdul megvetnie a lábát a köztársaságban, mint más katonauraknak.

Egészen természetes, hogy Slavík stábfoglár, amikor átadták neki Švejket, néma vádaktól villogó pillantást vetett a jövevényre:

- Na, te is szépen eljátszhattad a jó híredet, ha egyszer idekerültél mihozzánk! Majd mi megédesítjük neked az itteni életedet, fiacskám, mint mindenkinek, aki a kezünk közé került, és a mi kezünk nem olyan, mint a kisasszonyok kacsója.

S hogy a pillantását még nyomatékosabbá tegye, Švejk orra alá dugta inas, vaskos öklét és azt mondta: - Szagold meg, nyavalyás!

Švejk megszagolta, majd így szólt: - Ezzel nem szeretnék az orromba kapni egyet, mert ennek temetőszaga van.

A stábfoglárnak tetszett a nyugodt, megfontolt válasz.

- He - mondta Švejk hasába bökve az öklével -, egyenesen állj, mi van a zsebedben? Ha cigarettád van, megtarthatod magadnak, a pénzt meg ideadod, hogy el ne lopják tőled. Több nincs? Biztos? Ne hazudj, mert a hazugságot büntetjük.

- Hova tesszük? - kérdezte Řepa őrmester.

- A tizenhatosba - mondta ki a döntést a stábfoglár -, az alsónadrágosok közé, nem látja, hogy Linhart kapitány úr ráírta a lapjára: "Streng behüten, beobachten!"?
Majd ünnepélyesen Švejkhez fordult: - Úgy bizony, a gazemberekkel gazemberül bánunk. Ha valamelyik makacskodni próbál, átcipeljük az egyesbe, összetörjük az összes bordáit, és ott hagyjuk fekve, amíg meg nem döglik. Ehhez jogunk van. Mint ahogy azzal a hentessel csináltuk, igaz, Řepa?

- Na ja, elég munkánk volt vele, stábfoglár úr - felelte álmodozva Řepa őrmester -, marha erős teste volt neki! Több mint öt perc kellett, hogy tiporjam, amíg ropogni kezdtek a bordái, és megeredt a vér a pofájából. És még tíz napig életben volt utána. Vannak ilyenek, akiket alig lehet elpusztítani.

- Na látod, nyavalyás, így megy az nálunk, ha valaki makacskodik - fejezte be pedagógiai előadását Slavík stábfoglár -, vagy ha meg akar szökni. Az kész öngyilkosság, amiért különben ugyanilyen büntetés jár minálunk. Vagy ne adj isten, hogy eszedbe jusson panaszkodni valamire, te rohadt, amikor inspekció jön. Ha jön az inspekció, és megkérdi: "Van valami panasza?" akkor te haptákba állsz, büdös, szalutálsz, és azt feleled: "Alázatosan jelentem, hogy nincsen, hogy teljesen meg vagyok elégedve." Na, te köpedelem, hogy fogod mondani, ismételd csak el.

- Alázatosan jelentem, hogy nincsen, hogy teljesen meg vagyok elégedve - visszhangozta Švejk olyan szelíd ábrázattal, hogy megtévesztette a stábfoglárt, s ez őszinte buzgalmat és tisztességtudást vélt felfedezni a válaszában.

- Nahát akkor vetkőzz le alsónadrágra, aztán mész a tizenhatosba - mondta Slavík barátságosan, mellőzve ezúttal a nyavalyást, köpedelmet és büdöset." /Jaroslav_Hašek: Švejk/

****************

Rejtő Jenő letölthető művei

+ Igor Newerly: Egy boldog élet: (Cellulóze-gyári emlék)


Egy meghatározás és...

Szolgáltatás:

az egyén olyan tevékenysége, mely
nem önmaga, hanem más ember(ek) szükségleteinek kielégítésére irányul és
amiért ellenértéket(pénzt, anyagi javakat) vagy ellenszolgátatást vár el.

***

Csajkovszkij: Zongoraverseny No. 1 B-moll, Opus 23

.

Illyés Gyula: Szeress, ne kérdezd…

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
ha nem magamért: magadért,
a jövőért, egy napodért,
ezért a meleg mosolyért,
mit mégis ízlelhetett ajkad,
ennyiért,
ízéért e friss pillanatnak.
.
Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
a szem kintről kölcsönbe kap!
Ne félj kinyílni: szabadabb
leszel csak, minden porcikáddal,
gazdagabb
nem is velem, de a világgal!
.
Szeretünk, már nem is neked
mondom, nem is kell értened,
örülj: a tested is szeret,
a falánk föld, mely eltemet,
az idő: hogy átfolyna rajtad!
Istened,
ki így sejtteti, mit akarhat.
.
Megért málnánál hamarabb
ecetesül, lesz poshatag
a jó íz, mit egy nappal ad:
a kosár édes pillanat! –
tanácsolták már, higyj azoknak,
kik alant
a csontjaikkal tanuskodnak.

"mi vagyunk a virág, az illat, a nap"

Szabó Lőrinc: Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
.
s együtt, egymás partján heverünk; –
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; –
.
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; –
.
vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
.
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc –
.
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.

"Mert ő az én rózsám"

"Persze egy akármilyen járókelő
az én rózsámra is azt mondhatná,
hogy ugyanolyan, mint ti.

Holott az az igazság,
hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien,
mert ő az, akit öntözgettem.
Mert ő az, akire burát tettem.
Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam.
Mert róla öldöstem le a hernyókat
(kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt).
Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is.

Mert ő az én rózsám."

/Antoine de Saint-Exupéry- A kis herceg/

"de tényleg nem, jó, mellesleg igen, minden lehet így / is és másképp, mondom"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Naji HakimThe Embrace of Fire

Tandori Dezső: A jelenléti ívsötét (Triptichon)

I. Mint forró nyárban az alsónadrágok

Mint forró nyárban az alsónadrágok, pizsamaalsók,
zsebkendők, trikók a konyhai kötélen,
véletlen lesodort törölközők, mindig
a legszélsők a fürdőszobai tartón, mint
szélső értékek, lógni a konyhában, nem
tudni semmi újságot, mint, és valóban hogy.
Nem elvonóból nyűtt bot kedv, nem is madár
fortyanások, mégis: hirtelen haragok,
lázongás, minden, hogymintvégremár, és miért,
és miért. És oly hirtelen végük, oly nyugalom száll
meg, egyszerűen mint aki megy, s amit teregetett
némán, nem az, hogy egy cukrászdát evett ki,
nem, hogy egy vendéglőt kiivott volna,
nem, hogy az életfranctudjamijében hitt volna, de
tényleg nem, jó, mellesleg igen, minden lehet így
is és másképp, mondom, csak megy, nem mond
semmit, csak szedi le némán a mosást egy alak
– „én”! – a konyhai kötélről, s hol van
épp, hogy kampót fúrna az ágy fölé, más akármi
fölé, nem is folytatja, mily messze, hogy miért nem hagyja
békén – és mi nem hagyja!-, nem hagyja békén mi, nem, csak
megy, szedegeti némán, és eltűnik, mint a tél
koszvadt tigrise a szedegetésben, másnap újra
a teregetésben, a nadrágokból ki is jön minden, nem is jön,
a pizsama feneke elhasadt, meg kell varrni, oda kell
adni megvarrásra, a konyhában nagy szárazság, zizegnek,
zörögnek a leszedett, mosott holmik, az újak csöpögnek.

"mert vagyok az, aki vagyok, / szeret, aki szeret"

 

Szabó T. Anna: Örökmúlás

Ne mondd, hogy egyszer meghalok,
hidd el, már rég tudom,
hogy jó tempóban haladok
a megkezdett úton,
mert testem eszköz, munkagép,
s a hangom a zeném,
az tart meg csak a szakadék
imbolygó peremén,
vigyázok, le nem zuhanok,
élek, amíg lehet,
mert vagyok az, aki vagyok,
szeret, aki szeret,

egyszerre óvott s kitakart
valóság és csoda,
láttam, az ember hova tart,
de azt is, kicsoda,
szemembe nézz, mert nem zavar,
hogy bántasz vagy dicsérsz,
mert aki tudja, mit akar,
az tudja, mennyit érsz,
és bármilyen mély kútba nézz,
lent látni az eget,
ha tudod, hogy a rész egész,
semmi sem hiteget,

de fényes minden pillanat,
és lélegzik a csend,
a föld felett, az ég alatt,
távol és idebent,
mert minden lélegzet zene,
ha mélyén vér lobog,
ha az öröklét üteme
a testen átdobog,
nem hangszer vagyok: muzsika,
én játszom magamon -

ne mondd, hogy meg sosem halok:
legjobban én tudom.

tükörszilánkkal

Viviszekció

Éles szélű seb,
vérszag - párás remegés.
Hideg tekintet.

/solus/

"Mit tegyek?"

"Elég volt annyi éven át remélni és várni kiméletesen"


Szabó Lőrinc: Szakítás


Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.
Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.


"Koldus vagyok, de"

 

Szabó Lőrinc: Nézlek, szeliden, szótlanúl

Nézlek, szeliden, szótlanúl,
de tudom, hogy félsz, ha látsz.
Koldus vagyok, de maga az isten
markol szivedbe, mikor
a tetteidre gondolok.
Gyűlöletnél hatalmasabban
hatol beléd a néma vád:
szemedben örök tűzvész vagyok,
füleidben félrevert harang,
felrobbantom pilláid alatt
a szundikáló délutánt,
vacsora helyett undok sebeinket
csempészem tányérodra, és
nem menekülsz: felköltöm alvó
lelkiismereted,
hogy férgei, mint almát a pondró,
marjanak, s éhes vérebei
széttörjenek, ketrecüket,
s mint téli hegyek utasát
a farkasok, életedet
darabokra tépve temessék
viháncoló
bendőjük melegébe.

 

 



1. Evidenciák:

A kommunikáció: önmagunk és mások - a világ - megismerésének fontos eszköze.

Kommunikációs (verbális és nonverbális) megnyilvánulásaink, 
akár tudunk róla, akár nem, - akár akarjuk, akár nem,
mindig tükröznek, kifejeznek bennünket, szándékainkat, 
és hatnak másokra, akik azt észlelik.

Kommunikációnknak, akár tudatában vagyunk, akár nem,
mint minden tevékenységünknek, van valamilyen célja, célrendszere (diskurzus-célok, szövegalkotási célok) ;) .
A nyelvnek megvan az a sajátossága, hogy 
vannak olyan eszközei melyekkel kifejezhetjük ezeket a célokat.

Az emberek sokféleségéből adódik, hogy a nyelvi szimbólumok (fogalmak, szavak, mondatok, kifejezések stb.) számtalan egyéni jelentést hordozhatnak, egyéni szemszögből tükrözve a nyelvhasználók látásmódját.
Egymás megértését viszont az teszi lehetővé, hogy ezeknek a nyelvi szimbólumoknak van egy konvencionális, azaz közös, sokak által ismert, általánosan elfogadott, hétköznapi jelentésük is. 
A nyelvnek az is sajátossága, hogy lehetővé teszi a nyelvi szimbólumok egyértelmű és többértelmű használatát is.

2. Az iróniáról

Vannak olyan nyelvi eszközök, pl. a túlzás, a tompítás és az irónia, ami számos szövegalkotási célban osztoznak egymással. 
Ezek a célok a „humorosnak lenni”, a „nyomatékosítani valamit” és a „világossá tenni valamit”.
Éppen ezért a túlzást, a tompítást és az iróniát, e közös célok alapján gyakran együtt alkalmazzák.

Az irónia a nyelvnek pontosan arra a jellemző tulajdonságára hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvi szimbólumoknak nemcsak konvencionális jelentése lehet, hanem egyéni látásmódot tükröző egyéni jelentése is.
Tudatosítja a nyelvhasználók látásmódbeli különbségeit és emellett szemléletváltásra is késztetheti őket; egyszerre, egymás mellett láttatva a különböző nézőpontokat.

Az irónia: többértelmű kifejezésmód, gondolatok közötti különbségek, eltérések felmutatása, a figyelem ráirányítása a mondott (konvencionális) jelentés és a sugallt jelentés(ek) közötti különbség(ek)re, ellentét(ek)re.

Az irónia, a „humorosnak lenni”, a „nyomatékosítani valamit” és a „világossá tenni valamit” diskurzus-célok mellett kifejezi a beszélő kritikai attitűdjét (metapragmatikai éberségét) ;), és ilyen attitűdre ösztönzi a hallgatót is.


Az irónia humorba csomagolt (többé-kevésbé rejtett) kritika, melyet a beszélő azért használ, hogy rámutasson arra, hogy
- elhatárolódik valamitől, illetve azért, hogy
- a hallgatóban kételyeket ébresszen a saját tudását, meggyőződését, illetve a kulturális elvárásokat illetően,
- így késztetve őt perspektívájának megváltoztatására, és ezzel esetlegesen új ismeretek befogadására.


Az ironikusság tehát kifejezője lehet a konvencióktól való függetlenségnek és pedagógiai célzattal is alkalmazható, természetesen csak módjával! ;).

Az irónia, az önkifejezés és mások befolyásolásának hatékony nyelvi eszköze, melynek megfelelő időben, helyen, módon való alkalmazása magas fokú szellemességként értékelhető, viszont öncélú, válogatás nélküli, folytonos alkalmazása már csak szellemeskedésnek, sőt modorosságnak* hat.

Személyes kommunikációnkat, kommunikációs megnyilvánulásainkat, így diskurzus-céljainkat is, mindig az adott kommunikációs helyzethez és a kommunikációs partnerünkhöz érdemes igazítani.
Ez alapján azt gondolom, itt sem célravezető az irónia alkalmazása folyamatosan.
Sőt, azt gondolom, különösen azokban a személyes kapcsolatainkban, melyekben a beszélgető partnerek elfogadást, megértést szeretnének megélni, ezen kifejezésmód folytonos, öncélú alkalmazása kifejezetten ártalmas lehet.

Egyrészt a folytonos ironizálás, az állandó két/több- értelműség csökkentheti a kommunikáció hitelességét, 
növelheti a félreérések lehetőségét. 
Másrészt az ironizálással járó, mindig-mindent kritizálni kész attitűd a beszélgető partnert elbizonytalaníthatja, bezárkózásra, védekezésre vagy támadásra késztetheti.
Persze, ha valakinek pont ez a célja, akkor az irónia hatásos fegyver is lehet, támadásra és védekezésre egyaránt szolgálhat.

Csak hát, vigyázni kell vele! ;)
Ne égjen ránk, levetkőzhetetlen merev páncéllá.

"Le style, c'est l'homme" /Georges-Louis Leclerc/ ;)

/solus/

A gondolatmenetem alapja

*Modorosság:
-konvencionálistól eltérő, rugalmatlan szerepalakítás, mereven rögzült magatartás;-viselkedés forma.

Modoros az az ember, aki ritkán reagál érzelmeit őszintén kifejezve, spontán módon. Általában nem természetesen, hanem mesterkélten viselkedik, megjátssza magát, erőltetetten próbál szellemesnek, megnyerőnek, elutasítónak, vagy éppen közömbösnek tűnni.
Az egyén modorossága megnyilvánulhat kissé furcsa, inadekvát megjelenésében, viselkedésében és beszédstílusában egyaránt, együtt is, de akár külön-külön is.
A modoros beszédstílus lehet eufemisztikus, finomkodó, vagy túljátszottan nyers is.
A modoros emberre jellemző lehet, hogy fölöslegesen szellemeskedik és sokszor zavaróan ragaszkodik egy-egy nyelvi stiláris eszközhöz, elcsépelt vagy idejétmúlt fordulatokhoz, gesztusokhoz.

Szokatlan közegben, szokatlan helyzetben bárki viselkedhet zavarában modorosan, vagy mások számára. modorosnak tűnően. 
De a modoros ember gyakran hétköznapi helyzetekben, személyes kapcsolataiban sem találja el a megfelelő természetes hangot.

Jeux de vagues /Hullámok játéka/


Claude Debussy - 'La Mer' - allegro

Vocatus

Nincs panasz szavam.
Ne szánj! Ne gúnyolj! Hallgass!
Tenger morajlik.

/solus/

"S egyik sem kell... egyik, mint másik sért"

 

Petőfi Sándor: Panaszkodám hát?...

Panaszkodám hát? elpanaszolám
Szivem baját, búját az embereknek?
Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek
Panaszkodik... szégyen, szégyen reám!
.
S volt a panasz végtére is miért?
Hisz keservét mutató kebelnek
Vagy szánalommal vagy gúnnyal fizetnek,
S egyik sem kell... egyik, mint másik sért.
.
Vagy elmondhattam szóval sorsomat?
Elmondhatám? mi az: midőn a lélek,
Sírhalma mellett porló kedvesének,
Egy kínba fúló életet sirat.
.
És én mégis, mégis panaszkodám
Kislelküen, gyáván az embereknek,
Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek
Panaszkodik... szégyen, szégyen reám!
.
De többé, többé nem panaszkodom,
Büvös szigetté fog változni keblem,
Honnan ki nem fog út vezetni, melyben
Elátkozottan él a fájdalom.

Pest, 1845. január-február

 

"régi könyvben új lap"

Babits Mihály: Líra, kalendárium, mese, vers, kabala

1.

Új esztendő beköszön.
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.

2.

Vízkereszt: a világ vár
csillag ég az égen,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
jönnek a tevéken.
Ej haj szép az év,
minden napja szép,
minden éj egy álom,
minden nap egy kép.

3.

Gyümölcsoltó: boldogan
angyal kél a szélben,
a Megváltó megfogan
tiszta szűz méhében.
Ej haj mély az év,
minden napja mély,
születés a nappal,
foganás az éj.

4.

Kelj vasárnap Palmárum
bújj elő, zöld zsenge:
Krisztus urunk szamáron
megy Jeruzsálembe.
Ej haj nyől az év
bársony barkaként:
barka sima, bársony
macska talpaként.

5.

Nagypénteken délután
szél nyög a kereszten,
fenn a bús Kálvárián
meghal a bús Isten.
Ej jaj bús az év,
minden napja bús,
nappala borús és
éje háborús.

6.

Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal,
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamir az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.

7.

Piros Pünköst mosolyával
piros rózsa éled:
tüzes nyelvek záporával
harmatoz a lélek.
Ej haj lélekév!
meghal, mégis él:
Az eleven napnak
szelleme az éj

8.

Péter és Pál; Damaskus,
Fény kel az útporbul:
Paulussá Saulus
lováról lefordúl.
Ej haj csodaév
fordul és cserél:
Minden éjből nap lesz,
minden napból éj.

9.

Szent István a vánkoson
nyújtja koronáját,
Magyarország köszönti
régi patrónáját.
Ej haj örök év,
örök reménység,
ahol a föld nem segít,
megsegít az ég.

10.

Névnap: Mária neve
zengi át a tengert,
kit az Isten eleve
anyja gyanánt szentelt.
Ej haj gyöngy a nap,
Gyöngyfüzér az év:
minden nap egy névnap,
minden gyöngy egy név.

11.

Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

12.

Fenyőillat: Karácsony
Betlehem és jászol:
fügén élsz és kalácson,
de a szíved gyászol.
Szép az év, szép a nap,
de a szíved oly bús:
volt egy gazdag kis gyerek,
aki most vén kuldús.

13.

Tizenkettő: tik, tak, tik ...
Évet év most veszt el:
Versbe tizenharmadik
az öreg Szilveszter.
Klepetusán - ő az év -
minden gomb egy nap:
gimbeli-gombolja
s megin belekap.

Tartalomjegyzék 2016

2016

január

február

március

április

május

június

Július

augusztus

szeptember

október

november

december

 

 

maximus

Megértés

.

Csak amit megértettél, az a tiéd.


Amikor a megértést elneveztük szeretetnek,

trónjára emeltük az embert.


/Tatiosz/


Ébredés után

Ébredés után

Álomkiáltás.
Szavakon szűrt fájdalom.
Élesszélű seb.

/solus/


"Mert a nap, melyet elérsz"

Kodály Zoltán: János-köszöntő

.

Johann Wolfgang von Goethe: Meghívó

Kár a Ma elől szaladni,
Mert a nap, melyet elérsz,
Nem fog szebbet, jobbat adni.
De ha magányomba térsz,
Hol a világot kerűlöm,
Hogy szeretnem sikerűljön:
Itt örvendhetsz tiszta jónak.
Ma legyen ma, holnap holnap.
A mi volt és a mi jön.
Meg nem állít, el se ragad.
Csak te maradj örömöm,
Boldogíts s légy boldog magad.

Karácsonyfa

Kurzor a képre, várj kicsit, majd kattints :)
Köszöntelek

Köszöntelek

Harangozó Ilona: Ölelés

Kopogtatás nélkül

Koltay Veronika festménye

Filozófia

Támpontok

napfényes

"Ma én szeretnék minden
szavak tudója lenni
Rád teríteném a legszebbeket"
 
/Pethes Mária: Magamra álmodom - részlet/

Miért Rabelais?

A blogomról

Az előző blogom

De hol van Ikarosz?

De hol van Ikarosz?

Amíg hiszem

Amíg hiszem

Pillangó effektus

kiskacsa

"Oly nagy e kis világ!"

Barcelona

"Mint álmaim, vagy mint a mozi, / úgy táncol a holnap" (Szabó Lőrinc)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Címkefelhő